Április 27-én szerdán rendezte meg a fizika és a biológia szakterület közösen az idei bio-fizika felezőt, melynek elsődleges célja a tanulmányaik felén túljutott hallgatók megünneplése. Persze a buli mindenkinek szólt, még csak nem is kizárólag a biológus- és fizikushallgatóknak, hanem bárkinek, aki kedvet érzett hozzá.
Este 8:20-at üt az óra, mikor sebes léptekkel beviharzottam a Hétkerbe. Lelkesen vettem az irányt a már megszokott belső helyiség felé, ahol a legtöbb esemény alkalmával a tömeg gyülekezni szokott. Meglepetésemre a hely kongott az ürességtől. Egy kényelmes fotelben vertem tábort, majd a velem farkasszemet néző tévére meredtem. Na, megint valamint unalmas sportközvetítés megy! – konstatáltam csalódottan. Kezdeti zavarodottságomat leküzdve az ingyen wifi segítségével az esemény Facebook oldalára mentem, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy egy órával hamarabb érkeztem. Remek, mit fogok én itt addig csinálni? – gondoltam. Eleinte a telefontól vártam a megváltást, hátha a Facebook eseményhez valaki kiírja, hogy szintén megérkezett és egyedül van, azonban ez elmaradt. Jobb híján a tévét kezdtem nézni, hátha lesz valami izgalmas is. Szerencsére egy vízilabda mérkőzés vette kezdetét, ami nem teljesen közömbös számomra, mint a legtöbb sportműsor, erre a pultos csatornát vált. Közben folyamatosan kémleltem a terepet, hátha megérkezik valaki, de erre még várnom kellett. Az Atlético Madrid és a Bayern München játszott, legalább a nevüket ismertem, ha már lázba nem is hoztak.
Hosszú percek serege után 9 óra körül végre elkezdtek szállingózni az emberek. Eleinte egyesével-kettesével, majd csapatostul jelentek meg a számomra ismeretlen arcok: biztos biológusok – véltem –, de hol van rajtam kívül a többi fizikus? Hamarosan ők is előkerültek és csak jöttek és jöttek… Amint észbe kaptam, már legalább 15-20-an voltunk, mondhatni a fizikus társasági élet krémje. A biológusokat sajnos nem ismerem, így róluk nem tudtam hasonló következtetéseket levonni. Az este beindulni látszott, de elég komótosan, az emberek már ott voltak, de nem történt semmi. Mindenki a saját szakterületén belül, a saját ismerősi körében keresett társaságot, nem volt vegyülés. Alkalmanként persze egy-egy ellenpélda megmutatkozott, de kissé megijedtem, hogy a fergetegesnek ígérkező barátságbuli egyszerű szakivászattá degradálódik.
A pultnál lévő sor csak növekedett, miközben a hangulat egyre oldottabbá vált. Lentről szólt a zene, a csocsóasztal konstans foglalt lett, hatalmasra erősödött a zsivaj. Boldogan nyugtáztam, hogy nem szabad temetni a koncepciót, csak időt kell adni, amíg mindenki megtalálja és kiterjeszti a saját komfortzónáját. Az emberek keveredni kezdtek, hol egy utcai cigi- és/vagy tűzkérésben gyökerezve, hol a csocsómeccsek sűrűjében, netán a táncparketten. Az idő múlásával a zenék is egyre jobbak lettek vagy csak mi lettünk toleránsabbak a kellemes bódultság állapotától, amit a megfelelő szeszes italok, valamint a csinos hölgyek, illetve elegáns urak váltottak ki az ellenkező nemből. Bárhogy is, az tagadhatatlan, hogy mindenki remekül érezte magát, és bátran vetették bele magukat az események sodrába. Jó volt látni, hogy tényleg nem csak bioszosok és fizikások képviseltették magukat a rendezvényen, hanem matekosok, tanárisok, földrajzosok és még sokan mások is megjelentek. A hajnali órákra az eleinte nem túl népes tánctér is kezdett megtelni emberekkel, olyannyira, hogy a végén mindenki a táncparkett ördögévé vált és kellően grandiózus volt, ahogy ez a rengeteg ember egy egésszé forrt össze. A földöntúli, már-már transzcendens hangulatnak a Hétker zárása szabott korlátot, amire hajnal 3 órakor került sor.
Mit mondhatnék vajon, hogy kellően összefoglaljam az elhangzottak? A válasz triviális: sajnálhatja, aki lemaradt. Sokszor szerveznek bulikat, számos ivászaton részt lehet venni, de könnyen megszámolható az a néhány alkalom, ami igazán emlékezetesre sikerül. Persze előre senki nem tudhatja, mikor, melyik buli lesz a legjobb, de éppen ezért nem szabad elszalasztani ezeket a lehetőségeket. Hisz mindig volt, van, és lesz is egy zh, egy különóra, egy kihagyhatatlan program, amire hivatkozva sokan kihagyják az összejöveteleket. De kérdem én, ha mindig beskatulyázzuk az időnket, hogyan fogunk tudni ebből kiszakadni? Szerintem sehogy. Éppen ezért, néha kell egy kis spontaneitás, és ha meg is kell írni egy beadandót jövő hétre, szakíts rá időt máskor, ne a felhőtlen szórakozásod rovására! Úgysincs minden héten buli. Kivéve most, hiszen nyakunkon a LEN, a vizsgaidőszak előtti utolsó igazi, nem is akármilyen lazítás, telis-tele jobbnál jobb koncertekkel, programokkal, civil faluval, és még sok mással… Ha kihagytad a mostani felezőt, akkor azért, ha ott voltál, és szeretnéd legalább olyan jól érezni magad, akkor meg azért gyere el! Barátot, barátnőt, cicát, kiskutyát, egyebet hozni ér!
Én ott leszek, és ti? Ott találkozunk! 😉
Bélteki János