Kedves Gólyák!
Sok szeretettel köszöntelek benneteket az ELTE TTK-n! Én Dávid Zsófia vagyok, harmadéves földtudományi szakos hallgató, és ebben a cikkben szeretnék egy élménybeszámolót tartani a gólyatáborról (GT).
2023-ban nyertem felvételt a TTK-ra. Sajnos a gólya-mentor találkozókra nem sikerült elmennem, vidékiként ugyanis kicsit bonyolult volt felutazni. Egyik nap azonban megláttam, hogy meghirdették az Orientációs Napokat. Mégis mi ez, ha gólyatáborról volt szó az elején? Nos, nekünk abban az évben gólyanapok formájában valósult meg a GT, azaz nem aludtunk közösen sehol, hanem este/éjjel mindenki hazament, illetve nem vidéken, hanem Budapesten volt megtartva. Szóval, megláttam, hogy lesznek Orientációs Napok, és nem haboztam, szinte azonnal megvettem a jegyet. Egészen fellelkesültem, ugyanakkor izgultam is, hiszen nem ismertem senkit a szakomról sem, nemhogy a karról.
Az első nap után azonban elszállt minden félelmem. Különböző csapatépítő játékokkal megismertük egymást, erősítettük a csapategységet. Képzeljétek, a sötétkék csapatba kerültem, ahol a föltudományi szakosokon kívül matekosok voltak még, és mi lettünk a Cupkékek. Nagyon jó kis főzőműsorral készültünk az esti csapatbemutatkozásra, festettünk zászlót is, és még indulót is írtunk. A másnap a szakos nappal folytatódott. Ekkor bővebb képet kaphattunk a szakról, különböző specializációkról, majd pedig az egész szakterületet (a földtudósokon kívül a földrajzosokat is) megismertük.
A következő napon kirándultunk egyet Börzsönyben, ahol állomásos túra keretein belül erősödött a csapategység. Volt egy térképész mentorunk, aki vezette a csapatot, de ügyesen sikerült így is eltévednünk :D. Plusz az egyik állomásnál akkora csúszás volt, hogy egy-másfél órát kellett várnunk. Na de szerencsére vittünk társast, így remekül elütöttük az időt, nagyon jó hangulatot sikerült teremtenünk. Az estét aztán egy kvízzel zártuk.
Utolsó nap a Margit-szigeten volt egy állomásos túránk, itt azonban nem feladatokat kellett megoldanunk, hanem az egyetemről, karról, a sportolási lehetőségekről, önkénteskedésről, ösztöndíjakról kaptunk bővebb ismertetést. Ami különösen jó volt abban a napban, hogy délután a testvércsapatunkkal (sötétzöldekkel) egy videót kellett forgatnunk az egész héten féltve őrzött tojásunkról. Bizony, egész héten egy igazi nyers (nem főtt) tojásra kellett vigyáznunk. Szerintem el tudjátok képzelni, milyen illatokat árasztott magából. Este szintén voltak állomásos feladatok, melyeken viszont a mentorainkról kellett kérdéseket megválaszolni. Mivel korábban „elrabolták” a mentorainkat, csak így tudtuk megkeresni és kiszabadítani őket. Este aztán megnéztük a tojásokról készült filmeket, majd eredményhirdetés következett. És a Cupkékekkel a MÁSODIK helyet szereztük meg!!!! Mondanom sem kell, nagyon boldogok voltunk. Valamit azonban eddig nem mondtam. Minden estét bulival zártunk, mindig fergeteges volt a hangulat, együtt táncoltunk a mentorainkkal, és még a gólyatáncot is megtanultuk közösen. Így akkor most már képzelhetitek, milyen volt az utolsó esti buli, mikor sikerült azt a második helyet megszerezni.
Összefoglalva, életem egyik legmeghatározóbb 4 napja volt. Megismertem a szaktársaimat, akik mára az egyik legjobb barátaim, kolis szobatársaim lettek. Megismertem a felsőbbéveseket, akiktől rengeteg segítséget kaptunk nemcsak ezen napok alatt, hanem az évkezdésben, évközben is. A többi szakterületről is sikerült kialakítani olyan kapcsolatokat, amikre máshol biztosan nem lett volna lehetőségem. A mentoraim hatására februárban én is jelentkeztem mentornak, így a tavalyi gólyatáborban már mentorként vettem részt, és az ideiben is mentorként találkozhattok velem.
Ne hagyjátok ki a GT-t, mert életre szóló élményeket ad, és ez nem az az esemény, amit majd jövőre bepótolhattok (legfeljebb mentorként)!
Szerző: Dávid Zsófia