Minari – kritika 

 Lee Isaac Chung negyedik játékfilmje – a Minari – lobbanthatja be a koreai gyökerekkel rendelkező amerikai rendező karrierjét, ugyanis filmjét 6 Oscar-díjra is jelölték.

 

A Minari egy koreai család Arkansasba való költözését és boldogulását mutatja be, ezzel együtt reflektál az amerikai álom mítoszára is, története a rendező korai életútjából eredezik. Jacob (Steven Yeun) és Monica (Yeri Han) nem felhőtlen házasságába, valamint két gyermekükkel – Daviddel és Anne-nel – együtt családi életükbe nyerünk betekintést a film elején azonnal, amikor megérkeznek az új telkükre. Az apa álma egy farm, amelyet a nulláról akar felépíteni, ehhez meg is van a területe, azonban felesége nem támogatja, nem hisz az álom megvalósulásában. A farm munkálatai mellett máshol is munkát vállalnak, de a gyerekekre is kell valakinek vigyáznia, így az anyai nagymama odautazik, hogy velük éljen. A filmnek ez a tömör cselekménye, azonban a különlegessége leginkább máshol keresendő. A Minari legnagyobb erőssége: rendkívül reális mindaz, ami a képernyőn történik és annyira kerek alkotás, hogy élvezeti értéke miatt nem is jut eszünkbe keresni benne a hatalmas csavart. Mindezek oszlopaként a karakterek szolgálnak, ugyanis azok egytől egyig zseniálisak, a történet lassúságát kompenzálják és egyszerű, de életteli, hétköznapi tetteikkel tartanak a képernyő előtt. A munkamániás apa, a falusi környezettől idegenkedő anya, a szívproblémákkal küszködő fiatalabbik és a rá vigyázó idősebbik gyermek alkotják a családot, de csak eleinte. Egy idő után megérkezik a nagymama, aki egy rendkívül jellegzetes karakter: káromkodik, nem tud sütni és kevés dologhoz ért, emellett gyermeki élvezettel tud játszani unokáival. A „nagyi” szerep antihőseként lopja be magát a filmnézők szívébe, azonban David eleinte nem kedveli a fentebb említett tulajdonságai miatt. Jacob felfogad egy helyi mezőgazdasági munkást, aki – vallási fanatizmusa miatt is – a különc, fura figura szerepét ölti magára és teszi még érdekesebbé a filmet. Mindez tükrözi a valóság sokszínűségének lehetőségét és egy percig sem távolodik el annak kereteitől, köszönhetően az életszerű történet és a jellegzetes karakterek szimbiózisának. 

A család sorsát a – film címében is megjelenő – szimbolikus, különleges fűszernövény jellemzi, amelynek magvait a nagymama veti el. A minari mindenhol megterem és szinte bármihez felhasználható, a legfontosabb, hogy ha nem veted el a magokat, nem fogsz tudni szüretelni. A film bonyodalma az amerikai álom mentén képződik, a költözés okozta viszontagságok, az új szociális környezet és a pénzügyi bizonytalanság nehezíti meg a család életét. A Minari pedig ezek kapcsán teszi fel a kérdést: a szikra utáni perzselő tűz a kapcsokat égeti fel vagy a kételyeket? A választ megtudhatjátok ebből a lassú lefolyású, kiváló filmdrámából, unatkozni nem fogtok alatta.

Csuka Gergő 

A képek forrása: kiemelt kép, köztes kép