2021. május 6–7-én két előadást hallhattunk az Élő adás jóvoltából. Csütörtökön dr. Kacskovics Imre dékán úr immunológusként, pénteken pedig dr. Müller Viktor oktatási dékánhelyettes úr elméleti biológusként mondta el szakmai álláspontját a jelenünket talán mindennél jobban befolyásoló téma két aspektusában. A figyelmes hallgatóság rengeteget tanulhatott a védőoltásokról és a koronavírus evolúciójáról. A hallottak felhasználásával írok most véleményt néhány kérdésben; vegyétek ezt úgy, mint egy Covid19-GYIK-et!
Mindkét előadás hamarosan elérhető lesz az Élő adás Youtube-csatornáján.
Szándékosan szabadították-e ránk a mostani járványt?
Mivel a járvány kiindulópontja történetesen egy olyan település, ahol egy kiemelkedő felszereltségű, ritka és veszélyes kutatásokat is végző biológiai labor működik, a fenti felvetés törvényszerűnek mondható. A kérdés, amit érdemes megvizsgálni ennek kapcsán, hogy mutat-e bármi emberi beavatkozásra.
Bár teljes bizonyossággal nem állapítható meg – legalábbis számunkra – az emberi beavatkozás, akik a vírus genetikai állományát vizsgálják, úgy vélik, semmi nem mutat emberi beavatkozásra. A deepfake korában, amikor a photoshop lassan már idejétmúlt úgy vélem, könnyen el tudjuk képzelni, hogy vannak olyan technikák, amelyek a manipuláció legapróbb jeleit is képesek kiszűrni. Jelenleg az állatról emberre ugrás tűnik a legvalószínűbb magyarázatnak, azonban itt is maradnak kérdések, hiszen a genom a denevérekben terjedő koronavírusokkal mutat 96-97%-os egyezést, ám a kötődést biztosító régió itt az átlagosnál jóval inkább eltér. Ez a stratégiai fontosságú rész a tobzoskában található vírusokkal mutat közeli hasonlóságot, ám ezesetben a teljes szakaszt választja el átlagosan négy évtizednyi evolúció. Hogy pontosan hogy történt ez a fajok közti ugrás, egyelőre titok marad.
Ha állatról terjedt át emberre, ez hogyan történhetett? Vajon elkerülhető lett-e volna, ha az emberek húsmentes diétát követnek?
Mivel egy légúti kórokozóról van szó, gyakorlatilag nincs arra esély, hogy étkezés során terjedt volna át emberre. Az élőállat-piacok természetesen növelik egy ilyen vírus átugrásának lehetőségét, ez azonban nem érv a húsfogyasztás ellen, hiszen például háziállatok esetében ugyanez kizárt. A vadállatok fogyasztásának kérdését érdemes azért megfontolni. Amint azóta több esetben is megfigyelték, emberről is át tud terjedni állatokra például állatkertekben, elegendő tehát, ha a fertőzött állattal valaki egy légtérben tartózkodik, természetesen azután, hogy a vírus bejutását valami lehetővé tette az új gazdasejtbe. Ilyen lehet egy a kórokozó genetikájában történt változás, de akár az érintett ember immunrendszerének gyengesége is.
Mit érdemes tudni a különböző variánsokról? Javulásra, stagnálásra, esetleg a helyzet további romlására számíthatunk?
Minden kórokozó esetében egy optimum beállásáról érdemes beszélni. Aki ismeri a Plague Inc. játékot, annak ezt aligha kell bemutatni, de más számára is könnyen átlátható lehet. Ha egy vírus lassan szaporodik a sejtjeinkben, akkor nagyon lassan tudja megsokszorozni önmagát, ez tehát előnytelen. Ha azonban nagyon gyorsan szaporodik, akkor heves immunreakciót vált ki, vagy akár a gazdaszervezet pusztulását is okozhatja; ezek ismét előnytelen esetek a vírus szempontjából. A két véglet tehát rossz, ezek között kell megtalálni az ideális arányt, ami a vírusra jellemző, és amit a koronavírus esetén még nem ismerünk.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a brit mutáns szaporodása áll a legközelebb a vírus optimumához. Számunkra ez azért kellemetlen hír, mert ennek a variánsnak a mortalitása (vagyis, hogy az esetek mekkora részében vezethet halálhoz a megfertőződés) az elsőként azonosított variánsénál 60%-kal magasabb. Szerencsére ez nem jelenti azt, hogy ez a forma fog változatlanul velünk maradni hosszú távon, hiszen még alakulhatnak a jellemzői, így a mortalitás is.
A variánsok elemzésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy mely populációkban bizonyulnak sikeresnek, illetve, hogy mit takar a sikeresség. A brit mutáns erősebb mortalitása például a Nagy-Britanniában korábban tapasztalt adatokhoz viszonyítandó, és az ott élő emberekre igaz. Ugyanezen vírus más populációkban talán egészen másképp viselkedne.
Érdekes kérdés, hogy hogyan befolyásolja a különféle rezisztenciák, vagyis gyógyszerekkel, immunrendszerrel szembeni ellenálló képesség létrejöttét a járvány alakulása. Ha egy kórokozó olyan populációba kerül be, ahol korábban nem volt jelen (sem közeli rokona), és a megbetegedés, amit okoz, gyors lefutású, nincs szüksége az immunrendszer kijátszására, hiszen a szervezet nem tud ellene célzottan védekezni, így a kórokozó könnyedén megsokszorozhatja önmagát. Ha azonban krónikus betegség alakul ki, például egy szervátültetett, és emiatt legyengített immunrendszerű emberben, akkor kénytelen hosszú távon megmaradni szervezetünk védelmi vonalainak árnyékában. Ilyenkor, bármilyen gyenge is legyen az adott immunrendszer, a vírus „megtanulja”, hogyan kerülheti el azt. Ennek a vírusnak azonban az utódai is ilyenek lesznek, márpedig egy ilyen „előzetes tudással” felszerelt patogén nagyobb eséllyel tudja kikerülni az ereje teljében lévő immunrendszert is. Ugyanilyen szelekciós nyomás, ha valaki tünetmentesen fertőz, hiszen ott is az immunrendszer megkerülésével sikerül a vírusnak megmaradnia, eközben viszont „megtanulhatja” az elkerülés hatékony módjait.
Honnan tudhatjuk, hogy az oltások, amiket kapunk, veszélytelenek? Többen többféle oltást utasítanak el ilyen megfontolásból.
Minden oltás után normális az oltási reakció, ennek intenzitása egyénfüggő. Ezen nincs mit csodálkozni: ha megszúrnak egy tűvel, az kellemetlen, a szervezetnek pedig potenciális veszélyforrás, ezért legalábbis bőrpírral, duzzanattal reagál, de a láz sem kell meglepjen senkit. Természetesen, ha a tünetek súlyosak, akkor ezt jelezni kell orvosnak, hiszen például bárkinél felléphet allergiás reakció. Tovább bonyolítja a képet, hogy amennyiben – akár tünetmentesen is, lásd később! – egy betegség aktív fázisában vagyunk, az immunrendszer eltérően fog reagálni az oltásra, éppúgy, ahogyan másképp reagálna egy tetszőleges fertőzésre is.
Mivel egyetlen oltás sem tartalmaz „élő” vírust, az oltások következtében a betegséget nem lehet elkapni. Ha valaki koronavírus-tüneteket tapasztal magán, azt jelezze orvosának, de tudnia kell, hogy az legfeljebb annyiban lehet az oltás következménye, hogy elkaphatta a vírust odafelé a buszon. A rántotta sem fog odapiszkítani a nappaliba, pedig ugyanabból a fehérje- és örökítőanyag-tömegből fejlődne ki a csirke, aki már megtenné ugyanezt. Ilyen egyszerű.
Hiába állítják egyesek vehemensen, hogy emberkísérlet zajlik, a forgalomban levő készítmények szigorú és alapos ellenőrzések sorozatán mentek már át, mielőtt számunkra elérhetővé váltak volna. Egyetlen kormány, egyetlen egészségügyi rendszer sem engedheti meg magának, hogy olyan vakcinákat használjon, amelyek veszélyt jelentenek az emberekre. Egy gyógyszer kutatásának során minden fellépő panaszt dokumentálni kell, így történt ez például az AstraZeneca oltóanyagai kapcsán is. Nyilván nem egyszerű megmondani, hogy mi okozta a vérrögképződést azokban a konkrét esetekben, de a számok tükrében nem ez kell legyen a legsúlyosabb aggodalmunk. Azt egyébként hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a KSH adatai szerint 2019-ben egy nap átlagosan 355 ember távozott el Magyarországon, míg ez a szám 2020-ban 381,3-ra nőtt; utóbbi számot már jobban ismerjük, a különbség azonban „mindössze” napi 26,3 fő. Nem tudhatjuk persze, hogy ez a szám mekkora lett volna koronavírus nélkül: talán ez okozta valaki infarktusát? Sosem tudjuk meg, ahogy azt sem, ha valakit éppen a pandémia miatt nem ütött el egy autó.
Ami viszont biztos: nagyságrendekkel jobbak az esélyeink a túlélésre, ha oltást kapunk, mint ha a fertőzést kapjuk el.
Csak a propaganda akarja elhitetni velünk azt, hogy az oltásokkal meg tudjuk védeni magunkat, valójában oltott személyek is belehalhatnak a koronavírus-megbetegedésbe.
Sajnos, mivel egyetlen oltás sem véd 100%-osan, előfordul, hogy egy oltott személy is megbetegszik vagy tüneteket mutat, amelyek akár súlyosak is lehetnek. Ezt a jelenséget erősíti a számos variáns jelentléte és folyamatos megjelenése, amelyek ellen a különböző oltóanyagok eltérő hatékonysággal védik meg az embereket. Ismert például, hogy amíg a brit mutáns ellen a Pfizer hatékonyan véd, a dél-afrikai ellen az AstraZeneca nem nyújt megfelelő védelmet, ám ezek a felfedezések a véletlennek köszönhetők. Fontos azonban, hogy valamekkora – még ha csökkentett is, de így is egyáltalán nem elhanyagolható! – védelmet valamennyi vakcina nyújt valamennyi variáns ellen. Ezek pontos mértéke természetesen erősen függ az egyéni különbségektől is. Az oltások az elmúlt évszázadban több, korábban rendkívül pusztító betegséget segítettek gyakorlatilag eltüntetni a Föld színéről. A tanácsom tehát: oltassuk be magunkat, de ne dobjuk teljesen el az óvatosságot, különösen ne a két oltás közötti, illetve a második oltást követő két hetes időszakban. Később pedig az is megfelelő lehet, ha nem iszik 40 ember ugyanabból a PET-palackból egy héten keresztül (ilyenről amúgy csak olvastam valahol).
Tudom, hogy az én immunrendszerem erős, így nincs szükségem az oltásra. Propagandahúzás, hogy a lelkiismeretünkre próbálnak hatni, valójában akkor is átadhatom a betegséget, ha nincsenek is tüneteim!
Én magam is úgy estem át a betegségen, hogy mindössze másfél napig gyengébben éreztem az ízeket és a szagokat, a környezetemben azonban sokan ennél jóval súlyosabb tünetekkel is szembesültek. Sajnos senki sem tudja pontosan megmondani, hogy mennyire van felkészülve az immunrendszere egy olyan kórokozóval szemben, amellyel még esélye sem volt találkozni. Mások védelmével kapcsolatban pedig egy gyakori félreértés okozza a fenti véleményt: lehet valaki immunis egy fertőzésre, illetve lehet tünetmentes egy betegség lefolyása – és ez a kettő távolról sem azonos! Immunis az, akit beoltottak vagy korábban átesett a fertőzésen, esetleg valami miatt eleve védett. Az ilyen ember szervezetébe, ha fertőzöttel találkozik, bejut ugyan a vírus, de nem tud szaporodni, mert az immunrendszer sejtjei felismerik és elpusztítják (a fertőzött sejteket, de ez mindegy). Ő tehát, ha besétál egy koronavírus-osztályra, akkor sem várható, hogy beteg lesz. Mivel a vírus nem képes osztódni benne, logikus, hogy fertőzni sem tud, hiszen nincs mivel. Ez az állapot – pontosan bár nem tudjuk, meddig, de – sokáig kitart, egyes fertőzések esetén egész életünkön át.
Egy tünetmentes ember szervezetébe ugyancsak bekerült a vírus, azonban be is jutott a sejtjeibe, ott szaporodni is kezdett. A tünetmentességet okozhatja az immunrendszer hatékony működése (hamar nyakon csípi a vírust) vagy vakfoltja is (egy ideig nem veszi észre a vírus jelenlétét, kezdetben úgy tud szaporodni, hogy nem jelentkeznek tünetek, mert nem alakul ki immunválasz). A tünetek hiánya mellett azonban a vírus a másodikként leírt szervezetben is képes szaporodni, és szaporodik is, ezekkel az új vírusokkal tünetmentes emberünk pedig fertőzhet, amerre jár.
És hogy tud-e ilyet produkálni egy beoltott ember? Természetesen, hiszen az oltások nem 100%-os hatékonysággal működnek. Lehet tehát, hogy valakinél nem hat az oltás, védettség nem alakul ki, emellett pedig (és ettől teljesen függetlenül) úgy lesz beteg, hogy nem mutat tüneteket, fertőzni azonban képes. Ez viszont elenyésző kisebbség, aki be van oltva, minimális valószínűséggel fertőz meg másokat.
Mennyi ideig maradunk védettek? Egyáltalán, mennyi ideig fertőzhetünk?
Az, hogy mennyi ideig maradunk védettek, sajnos még egyáltalán nem biztos. Ilyen egész egyszerűen a rendelkezésünkre álló idő miatt nem jelenthető ki ugyanúgy, ahogy más hosszútávú hatásokról sem lehet felelősségteljesen véleményt formálni. A fertőzőképesség dinamikája ennél már ismertebb, ezzel összhangban kerültek megállapításra a karanténnal kapcsolatos intézkedések is. A vírus megjelenését követően legkorábban 2-3 nappal jelentkeznek a tünetek, ez azonban azt is jelenti, hogy ebben az időszakban már megfertőzhetünk másokat. Az immunválasz erősségétől függően cseng le a vírus mennyisége a szervezetben és ezzel együtt a fertőzőképesség, itt azonban ismét számos egyéni különbséget kell figyelembe vennünk. Általánosságban elmondható, hogy a tünetek megszűnését követően 2-3 nappal már minimális a fertőzés továbbadásának lehetősége.
Miért kell maszkot viselnem, főleg, ha már be is oltottak?
A maszk hatékonyan előzi meg a vírus részecskéinek terjedését, mivel az legkönnyebben finom cseppek formájában képes ürülni a szervezetből. Ezeket a cseppeket a megfelelően alkalmazott szájmaszk mindkét irányban képes megállítani. Egy oltott ember esetében pedig a maszkviselés puszta elővigyázatosság, hiszen sajnos egyetlen oltás sem nyújt 100%-os védelmet. Tudjuk, hogy jobb félni, mint megijedni, ezért kötelező a maszk viselése továbbra is. Fontos ezen kívül, hogy a védettség kialakulásához időre van szükség, az oltást követő két hétben pedig pontosan azért vagyunk fokozott veszélynek kitéve, mert lazítunk a fegyelmezettségünkön.
Hozzátenném, hogy a maszk emlékeztető, figyelemfelkeltő funkciója is lényeges: még véletlenül sem tudjuk be- vagy kijuttatni a vírust a légutainkba vagy légutainkból, ha maszk van rajtunk. Emlékeztet arra is, hogy meg kell tartani a biztonságos távolságot másoktól, amíg nem enyhül a helyzet.
Félek a modern mRNS-vakcináktól, mert ezek új technológiák, nem ismerjük a hosszútávú hatásaikat, nem is beszélve arról, hogy vírussal viszik be. Direkt megbetegítenek?! Mi van, ha a vakcina megváltoztatja a DNS-emet? Ezek alapján én a kínai vakcinát választanám, egy barátom szerint viszont éppen az a legveszélyesebb, mert maró, mérgező vegyületeket és olyan anyagokat tartalmaz, amelyeket például fertőtlenítésre használnak. Tényleg nincs egy biztonságos választás sem?
Az mRNS az az anyag, amely a DNS-ben tárolt információt a sejt fehérjekészítő egységeinek szállítja (mivel közel a vizsgaidőszak, nem szeretném, ha valaki miattam kapna rossz jegyet: a fenti képen egy DNS-szál szerepel). Azért, hogy a fehérjék gyártását szabályozni lehessen, a szervezet ne készítsen fölöslegesen semmit, ezeknek az életideje rövid. Gyakorlatilag olyan, mint egy Instagram-story, ami csak korlátozott ideig marad elérhető. A kívülről bejuttatott mRNS is ugyanígy viselkedik, a szervezet hamar lebontja. Emiatt sem kell attól tartani, hogy ez befolyásolja a saját DNS-ünket. A vektor, amellyel ezeket bejuttatják a szervezetbe, valóban lehet vírus eredetű, ezek azonban hol emberre ártalmatlan, más állatokból származó vírusok, hol emberi, szintén ártalmatlan adenovírus-variációk. Ennek a legkézenfekvőbb oka, hogy el kell kerülni, hogy a vektor az oltott személy számára felismerhető legyen, hiszen ez immunválaszt okozna, így pedig nem érhetné el a célját az mRNS. Az nyilván érthető, hogy miért nem jó, ha emberre nem csak fertőző, de veszélyes vírust alkalmaznának.
A kínai vakcina, ahogyan minden más is, tartalmaz olyan vegyi anyagokat, amiket természetesen nem látnánk szívesen a reggeli kávénkban, ez azonban nem jelenti azt, hogy azonnal át kell írnunk a végrendeletünket. A Sinopharm vakcinája első generációs, ami azt jelenti, hogy az eredeti módon, „elölt” (valójában inaktivált, mivel a vírus nem élő) vírusokat tartalmaz. Természetesen a vírus nem a vérünkben inaktiválódik, ehhez agresszívabb anyagok kellenek, amelyeket azonban az oltás nem tartalmaz nagy mennyiségben, legfeljebb nyomokban. Ezeken kívül azonban vannak benne úgynevezett adjuvánsok, amelyek a hatását erősítik. Ennek a létjogosultságára is egyszerű a magyarázat. Az immunrendszer alapvetően végzi a dolgát, márpedig, ha észreveszi, hogy egy hegyes cuccal lyukat döftek a karunkba és azon keresztül valami beazonosíthatatlan löttyöt injektáltak a szervezetünkbe, arról el tudja dönteni, hogy nem a normális működés része. Ilyenkor mindent megtesz, hogy az itt esetlegesen bekerült idegen anyagokat elszigetelje, ami ebben az esetben azonban nekünk kifejezetten előnytelen lenne. Az adjuvánsok segítik az inaktivált vírusrészecskék egyben maradását, hogy az immunsejtek így megjegyezhessék a jellegzetes mintázataikat, és kialakulhasson a védettség. A Sinopharm mellett a legerősebb érv, hogy ma Magyarországon csak a legidősebb korosztályban lehetnek olyanok, akik sosem találkoztak ilyen típusú oltással, annak minden, első ránézésre rendkívül ijesztő segédanyagával együtt, de szerte a világon száz éve használnak már ilyen vakcinákat. Ha tehát olyan súlyos mellékhatásai lennének, azok minden bizonnyal kiderültek volna már.
Mindegyik vakcina esetében fontos kérdés, hogy okozhatnak-e gyulladást. Nos, mivel a szervezet számára idegen fehérje megjelenéséhez vezetnek, természetesen igen. A gyulladást az immunrendszer okozza, valamilyen mértékű gyulladás pedig szükséges ahhoz, hogy a védettség kialakulhasson. Az intenzitása azonban egyénfüggő, így alapvetően senkinek sem kell megijednie, viszont súlyos tünetek esetén keressük fel az orvosunkat, hiszen azok mást, például allergiás reakciót is jelezhetnek.
Egy barátom mondta, hogy a vörös hajúak immunisak a betegségre, mert az valójában a lelket támadja, nekik meg az már nincs. Én tudom, hogy ez így nem igaz, de azt is tudom, hogy én tényleg immunis vagyok rá, mert 0-s vércsoportú vagyok. Emiatt nem oltatom be magamat, mert úgyis csak az adataim kellenek az óriáscégeknek, illetve a tartózkodási helyem, de a banban tárolt pénzemet is szívesen ellopnák egy fertőző kártya segítségével. Arról nem is beszélve, hogy az oltás valójában csak az emberek „birkává” programozásához kell; a vírust, aki elkapja, azt nem tudják így átprogramozni.
Nem, a hajszín és a vércsoport nem véd meg a fertőzéstől, de még a politikai hovatartozás vagy a vallás sem. A betegség maga pedig a legpuritánabb fizikai síkon fejti ki a hatását, a lelkiek csak ebből következnek. Tudjuk, hogy vannak, akik természetesen védettek a koronavírus ellen, azt azonban nem tudjuk, hogy kik ezek az emberek. Sajnos a világ nem olyan egyszerű, mint néhány könyvben, filmben, sorozatban, ahol adott szemszín vagy etnikai hovatartozás egyértelműen kizár valamilyen állapotot (bár ott is pont a főhős[nő] lesz ezalól kivétel). A jeladót régen a zsebünkben hordjuk, a személyes adatainkat meg miért akarná megszerezni a kormány, amikor ő adta azokat? A bankszámlánk kiürítésére is léteznek ennél jóval egyszerűbb módok. Az átprogramozás pedig egy számítógép esetében sem egészen könnyű, különösen igaz ez egy emberre. Vajon nincs egyszerűbb módja, hogy egy embert rávegyünk arra, hogy egy bizonyos viselkedésmintázatot kövessen? Olyan lenne ez, mint atombombával szúnyogot irtani.
A végére az előadásokon el nem hangzott, olyan kérdésekre reagáltam, amelyekkel én vagy a közvetlen közelemben lévők találkoztak a járvány kapcsán. Egyesekre már nem könnyű egzakt választ adni, de remélem, hogy a hol tudományos, hol kicsit vicces stílus segít mindenkinek meglátni, hogy meddig tart a valóság és hol kezdődik a fantázia.
Ez a fertőzés, mint annyi másik, innentől az életünk része. Miért is menne el? Emiatt meg kell tanulnunk együtt élni vele. Ahhoz pedig, hogy ezt a lehető legkevesebb kényelmetlenséggel tehessük, mindenképp szükséges, hogy kialakuljon a nyájimmunitás, vagyis az emberek túlnyomó többsége védett legyen. Azt, hogy ez pontosan hány embert/mekkora átoltottsági arányt jelent, nem tudjuk, de kicsit olyan ez is, mint a klímaváltozás elleni védekezés: ha túltoljuk, akkor is csak nyerhetünk. Azzal egy tisztább, élhetőbb bolygót, ezzel pedig több olyan embert, aki nem kaphatja el a fertőzést.
Képek forrása: 1., 2., 3., 5.: Business vector created by freepik – www.freepik.com; 6., 9. A borítókép és a nem jelzettek a saját alkotásaim.