A 21. században a telefon, a számítógépek, a modern technika és hírközlés abszolút a mindennapjaink részévé vált. Utazás közben is nyomkodjuk a telefonunkat, naponta többször felnézünk az Instagramra és a Facebookra, a Messenger pedig folyamatosan be van kapcsolva. Az idősebb generációk ezt nem egészen értve, gyakran „függőknek” titulálják a mai fiatalokat, bár ez sokszor téves vád, érdemes elgondolkozni rajta.
Először tekintsünk bele egy kicsit a hátterébe, hogyan tud az ember függővé válni! A csoportba, a társadalomba való beilleszkedés az ember evolúciója során egy fontos pozitív jelleg volt. Ez a csoport támogatását és persze előnyeit hordozta magában. A társaság véleményén osztozás, vagyis együtt úszni az árral szintén a szociális elfogadás irányába mutat. Ez olyannyira kódolt az emberben, hogy az egybehangzó válasz esetén az agy „jutalmazza az egyént”. A mai vonatkozásban ezt úgy tudjuk értelmezni, hogy „aki kedveli, megosztja, kommentel, az nyilván elfogad engem”, és minket egy kapocs tart össze valamilyen társadalmi szinten. Röviden, minél több pozitív megerősítést kapnak képek, bejegyzések, a posztolót annál jobban jutalmazza az agya.
Természetesen ez azt eredményezi, hogy minél inkább törekszünk ilyen tartalmat létrehozni…
A másik oka a versengés lehet. Ha megnyitjuk az Instagramot a legtöbb képen/videón nem az emberek bukásait, nehézségeit, küzdelmeit és csalódásait látjuk. Egy tökéletes pillanatokból felépített világot, amibe ha be akarunk illeszkedni, meg kell próbálnunk túlszárnyalni a többieket. Ekkor már jöhetnek is a tökéletes beállítások és a folyamatos összehasonlítgatás. És amikor látod, hogy sokkal többen kedvelik a posztodat, mint „XY”-ét, akkor öntudatlanul is a boldog dicsfényben úszol.
„Jó, de én nem vagyok ilyen!” A leggyakrabban ismételt mondat, ami a like-vadászokat, és a legtöbb függőségben szenvedő száját elhagyja. Lehet, hogy te tényleg nem vagy olyan, de lássuk, mi igaz azokra, akik igen. Gondold át, rád mennyire igaz ez!
- Közzéteszel valamit, és percenként kacsintgatsz vissza, hogy vajon hány ember látta, hány ember kedvelte.
2. Ki kedvelte? Ki nem kedvelte, és miért nem kedvelte?
3. A legutóbbi posztodhoz hasonlítod, majd ha nem érte el azt a „szintet” csalódottságot érzel.
4. A képeidet/tartalmaidat nem a saját szórakozásodra készíted, hanem mások preferenciáit helyezed előtérbe.
5. Csalódottságot érzel, ha valaki hasonló jellegű tartalmára sokkal több like érkezik.
Miért fontos ennyire ezzel foglalkoznunk? Azért, mert ha folyamatosan a mások preferenciáit, az általuk elvárt tartalmat tesszük ki, akkor a valódi énünket, a saját személyiségünket szorítjuk háttérbe. Természetesen, az egészséges beilleszkedés miatt valamelyest igazodnunk kell másokhoz, de ennek kóros megjelenése, ha mindenképpen az ő véleményükhöz ragaszkodva a saját személyiségjegyeinket elhagyjuk. Nagyon fontos, hogy ezt semmiképpen se veszítsük el egy-két like, komment miatt.
Elvégre, mi mind egyéniségek vagyunk!
