Energiaföldrajzos csapatunk – hét résztvevővel – dániai tanulmányúton járt a nyáron. Autóval szeltük át a fél kontinenst, hogy útközben néhány kiemelkedően fontos szakmai látnivalót – így a világ legnagyobb napkollektoros rendszerét – is megnézhessünk, és néhány kiváló, Németországban és Dániában dolgozó kollégával is találkozhassunk.
Utazásunk fő célja az INFORSE-Europe (International Network for Sustainable Energy) fenntartható energetikával foglalkozó szemináriumán való részvétel volt. A nemzetközi szervezet 35 európai országból 85 szervezetet képvisel, megfigyelőként részt vesz az ENSZ Klímakonferenciáin és különféle szakmai bizottságokban közvetlenül befolyásolja az Európai Unió klíma- és energiapolitikáját. Tagszervezetei aktív résztvevői az egyes nemzeti energiapolitikák formálásának is. A nemzetközi szervezet egyik vezetője, az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi tanszékének munkatársa, Dr. Munkácsy Béla, ami fontos kapcsolódási pont volt a programunk szervezésénél.
Az INFORSE-Europe által szervezett négy napos esemény remek lehetőséget kínált egy igen tevékeny nemzetközi szakértői gárdával való megismerkedésre, a legfrissebb ismeretek, de mindenekelőtt a hazaitól igencsak eltérő energiagazdálkodási szemlélet megismerésére, amelynek nem a kifogások, hanem a megoldások keresése van a középpontjában. A dániai helyszín nagyszerű lehetőségeket biztosított arra, hogy képet alkothassunk arról, miképpen működik egy radikális energiafordulat közepette a világ – számos felmérés szerint – legboldogabb országa, ahol atomenergia nélkül, nagyobbrészt már megújuló erőforrásokkal termelik a hőt és az áramot.
A szemináriumot a fenntartható energetika “dániai Mekkájának” számító Nordic Folkecenterben rendezték meg. Az eseménynek nem is találhattak volna jobb helyszínt a szervezők, ugyanis a nyolc hektáros területen fekvő központ már 1983 óta a dán energiaátmenet egyik oktatási és kutatás-fejlesztési bázisaként működik. Többek között lehetőséget biztosít kis- és középvállalatok számára, hogy szélturbinák, napelemek és napkollektorok tesztelésével felgyorsítsák a fejlesztési periódust és a piacra jutást. Itt mindent megtalálni, ami az elmúlt négy évtizedben a dán energiaátmenetet jellemezte.
A Folkecenter konferenciaközpontja előtt
Jane Kruse, a Folkecenter egyik alapítója vezetett körbe minket a területen, miközben egyik ámulatból a másikba estünk a terepbejárás során:különleges tesztépületek sokasága, organikus szennyvíztisztítási rendszer, hagyományos és modern energetikai technológiák egymás mellett szerves egységben működnek és biztosítják a közművektől való leválás legfőbb feltételeit. Különösen látványosak a félig föld alá épített konferenciaközpont műszaki megoldásai. A fűtést Dánia legnagyobb, 14 tonnás tömegkályhája (összehasonlításképpen: egy átlagos cserépkályha 1-1,5 tonnás) és egy hőszivattyú biztosítja. Az áramot napelemek és szélgenerátorok termelik, ráadásul olyan mennyiségben, hogy az messze meghaladja az épület működtetésével jelentkező igényeket.
Interjút készítünk házigazdánkkal, Jane Kruse-val
A INFORSE szemináriumán lehetőségünk volt megismerkedni az “energiaforradalom” néhány kiemelkedő alakjával, köztük Paul Allennel, az 1973-ban alapított walesi székhelyű Centre for Alternative Techology (CAT) munkatársával, a Zero Carbon Britain projekt egyik vezetőjével. A Snowdonia Nemzeti Park déli csücskében működő szervezet fő profilja a fenntarthatósággal kapcsolatos széleskörű oktatási-nevelési, valamint kutatási tevékenység. A stáb tagjai egy látványos látogatóközpont üzemeltetése mellett 1994 óta MSc- és PhD-szintű egyetemi kurzusokat is kínálnak az East London Egyetemmel együttműködésben. Az itt folyó kiemelkedő színvonalú oktatómunkát 2011-ben, az Ashden Award for Training in Sustainable Technologies cím odaítélésével ismerték el. Talán ennél is többet árul el a szervezetről, hogy az elméleti ismereteket a gyakorlatban alkalmazva egy energetikai értelemben teljesen autonóm, helyi építőanyagokból, elsősorban vályogból és fából épített épületkomplexumot üzemeltetnek – konferenciateremmel, szálláshelyekkel. Paul Allen a Zero Carbon Britain projekt vezető kutatójaként és a multidiszciplináris megoldások lelkes híveként magával ragadó előadásában sok egyéb mellett azt hangsúlyozta, hogy kulcsfontosságúnak ítéli a társadalomtudományok minél szélesebb körének bevonását az energiatervezési folyamatokba, hiszen az energiafogyasztó ember döntési preferenciáinak megismerése nélkül nem várható érdemi előrelépés az energetikai átmenetben.
Paul Allen és az ELTE energiaföldrajzos csapata
Ugyanez a felismerés volt fontos kiindulási pont a dán energiaforradalom elindításánál is: a technológiai áttörés önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy a szélenergia ennyire elterjedhessen Dániában. Az emberek, illetve a döntéshozók nyitottsága nélkül ez nem valósulhatott volna meg. A leglényegesebb feltétel talán a közösségi alapú energiaszövetkezetek népszerűsége és támogatottsága. Søren Hermansen, a kicsiny, de energetikai berkekben mégis világhírű Samsø-sziget Energia Akadémiájának igazgatója arról számolt be, hogy náluk már régen megvalósult a 100%-ban megújuló alapú energiarendszer. Lenyűgöző, minden résztvevőt magával ragadó előadását hallgatva döbbentünk rá, hogy a dán modell lelke az energiademokrácia. “Tedd elérhetővé a termelés lehetőségét az emberek számára, tartsd helyben az energiát, így a sok kis projekt egy nagy nemzeti sikerré fog kovácsolódni”.
Søren Hermansen (Samsø Energia Akadémia) az INFORSE-Europe szemináriumán
A számos további, igen informatív előadás után a program műhelymunkánkkal folytatódott, amelyek fókuszában olyan témakörök álltak, mint az oktatás, a közösségi energetika vagy a gyors átmenet (rapid transition) a 100% megújuló alapú energiarendszerek felé.
Az INFORSE szemináriumot követően ellátogattunk Dánia északi nagyvárosába, Aalborgba is, ahol Poul Østergaard professzorral találkoztunk, aki a város egyetemének energiatervezési tanszékén, egy kiváló csapat tagjaként végez nemzetközi szinten is kiemelkedő kutatómunkát. Az energiaátmenet dániai alakulásáról és a jövőben várható fejlesztési irányokról az a véleménye, hogy az áramtermelésben elért 65% körüli megújulós részarány további növelése lesz majd az igazi kihívás. A dánok azonban nem ragadnak le a problémák megállapításánál, a pozitív életfelfogásukból fakadó energiájukat a kreatív és innovatív ötletek megvalósítására és saját közösségük fejlesztésére fordítják. Magyar szemmel különösen meglepő, hogy Østergaard professzor a hőenergia terén a napkollektoros rásegítésű hibrid távfűtő-rendszerek további térnyerésében látja a továbblépés lehetőségét – hiszen Dániában a közvélekedés szerint “nem is süt a nap” és a távhőről sem gondolnánk, hogy a jövő technológiája. Ugyanakkor ott a háztartások 63,3%-t már most is távhővel fűtik (Magyarországon ez az arány 17,4%), és a napkollektoros rásegítéssel működő település szintű rendszerek száma meghaladja a százat!
Aarhus városának egyik legendás épülete előtt – ez a dán energiaforradalom egyik bástyája
Jártunk egy hamisítatlan dán ökofaluban is, az Aarhustól alig pár kilométerre fekvő Hjortshøjban. Ez a közösség kiváló példája annak, hogyan lehet összefogással és kölcsönös tisztelettel az emberi kapcsolatokon és a természet törvényein alapuló életteret és életmódot kialakítani. A falu legapróbb zugában is érződik a magas szintű energia- és környezettudatosság. Az épületek (és a település) tervezésénél figyelemreméltóan komplex megoldásokat alkalmaztak, elsősorban azzal a céllal, hogy a legszigorúbb energiahatékonysági előírásokat is könnyen teljesíthessék. A fűtés és a használati meleg víz előállítása például kétféle módon történik: nyáron elsősorban a háztetőkre szerelt, sok esetben a közösségi rendszerre dolgozó napkollektorok dolgoznak (így a háztartások egymást kisegíthetik), míg téli időszakban a falu saját biomassza (főként pellet) tüzelésű távfűtéses rendszere biztosítja a hőenergiát a helyiek számára. Korábban a szennyvíz gyökérzónás feldolgozásának mellékterméke, a nyárfa apríték is hozzájárult a biomassza igények fedezéséhez, illetve a kazánra telepített Stirling-motor áramot is termelt, de ezek a megoldások nem bizonyultak hosszú távon is működőképesnek.
A lakosok főállású munkájuk mellett növénytermesztéssel és állattenyésztéssel is foglalkoznak a közösségben. A gazdálkodás biodinamikus elveken alapul, amelyből képességeikhez mérten mind az ötszász lakos kiveszi a részét. A termények egy része közvetlenül a családokhoz, másik része a becsületkasszás rendszerű közösségi boltba kerül, ahol kizárólag ökológiai termesztésből származó termékek kaphatók. Ezen kívül – sok egyéb mellett – közösségi épületek sokasága, saját pékség, használtruha üzlet, két közösségi autó (ebből az egyik elektromos), továbbá számtalan elektromos kerékpár és egy javító műhely is a közösség kényelmét és fenntarthatóságba vetett hitét szolgálja.
Hogy teljesebb képet rajzolhassunk az itteni élményeinkről a kedves olvasóközönségnek, még azt is eláruljuk, hogy Hjortshøj egy olyan hely, ahol még a tyúkoknak is napelemes óljuk van (érzékelőkkel, automata ajtóval) és a biodinamikus elvek szerint tartott malacok még véletlenül sem fogyaszthatják el a diákcsoportunk ételmaradékát, mert az nem bio alapanyagokból készült.
Munkácsy Béla, Soha Tamás