Melinda kihívta a rendőröket egy bulin, ahol több embert letartóztattak és kicsaptak az iskolából. Az egész iskola utálja, a barátnői elfordultak tőle.
Megerőszakolták.
Az ő szemén keresztül követhetjük végig az eseményeket, ami hol szürreális, hol szomorú és cinikus:
Kuss, szorítsd össze a szád. Mindaz a sz*rság, amit a tévében hallani a kommunikációról meg az érzelmek kifejezéséről, hazugság. Senki nem kíváncsi igazán arra, amit mondani akarsz.
A szülők túlságosan el vannak foglalva az egymással való acsarkodással, a gyerekükkel csak cetliken keresztül kommunikálnak, szintén bemutatva egy egyre jobban terjedő jelenséget a világban: a családon belüli ridegség, azt hogy a rokonok idegen lakótársként élnek egymás mellett.
Önmagát tökéletes színésznek tartja, hisz mindenki elhiszi, hogy jól van annak ellenére, hogy rendszeresen véresre harapja a száját, egyre nehezebben beszél más emberekkel, egyre többet lóg az iskolából és késési igazolásokat lop el. Holott ez inkább az embertársaink iránti közönyösség eredménye: nem akarunk más bajával foglalkozni, így elfordítjuk a fejünket.
Az első reménysugár, hogy van ebből kiút a művészetórán mutatkozik meg. A feladat csak annyi volt, hogy bármilyen technikával készítsen egy fát. Megjelenik a düh, hogy képtelen lerajzolni a képzeletében lévőt, csak rothadó, kiszáradt, villámcsapott és sérültet, akár csak a lelkivilága.
Néma segélykiáltásokkal próbálja magára felhívni az anyja figyelmét, a csuklóját karcolja, majd 
“véletlenül” megmutatja, de az anyja durván elzavarja, hogy nincs ideje ilyen marhaságokra. Az életét nehezíti, hogy egy iskolába jár a megerőszakolójával, aki rákacsint gúnyosan, megérinti, piszkálja annak a tudatban, hogy bármit megtehet.
A szülők csak akkor kapnak észbe, mikor az iskola behívatja őket, hogy Melinda majdnem mindenből bukásra áll és egyáltalán nem beszél, de ekkor is kiabálással, fenyegetőzéssel akarnak célt érni, hiába.
A jég akkor törik meg, mikor a volt legjobb barátnője elkezd járni a férfivel és bevallja neki, hogy mit tett vele, innentől kezdve felpörögnek az események.
Nincs 100 oldal a könyv, mégis komoly témát dolgoz fel, mely napjainkban is jelen van. Hagyja, hogy az olvasó saját maga képzelje mögé az érzelmeket, a főszereplő gondolatai csak iránymutatóak.