Úgy néz ki, hogy két egymástól teljesen független kutatás is nagyon közel jár ahhoz, hogy bizonyítsák Stephen Hawking elméletét a fekete lyukakról, negyvenkét év után. Az elméleti fizikus azt állítja, hogy a fekte lyukak nem nyelnek el mindent, mert az üres tér a kvantumfizika törvényei szerint soha nem teljesen üres, részecske-antirészecske párok keletkezhetnek benne. A részecskék és antirészecskék kioltják egymást és megsemmisülnek. Ha azonban az egyik egy fekete lyukba esik, a másik (a pozitív energiájú részecske) eltávolodhat tőle, észlelhetővé válik. Ez lenne a Hawking-sugárzás.
Jeff Steinhauer, az izraeli Technion University fizikusa és munkatársai fekete lyuk modellt hoztak létre. Chris Adami és Kamil Bradler pedig azt állítja, hogy egy olyan elméletet alkottak, amellyel vissza tudják követni a fekete lyukak életét az időben. Ehhez nem egy új feltevést alkalmaztak, hanem Hawking saját elméletét használták.
Fontosnak tartanám megjegyezni, hogy az egyetemünk területén is fellelhetőek hasonló „fekete lyukak” – mégpedig kávéautomaták formájában. Sokatokkal megesett már, hogy az automata valamilyen formában elnyelte a pénzeteket. Például bedobtad az érméket, de nem érzékelte vagy nem adott vissza, esetleg valami mást adott az általad kért helyett. Ezeknél a gépeknél is ugyanúgy kérdéses az, hogy mi van benne, hogy működik, és kiad-e egyáltalán valamit, mint a fekete lyukaknál.
L.