“Álmodj hintát, homokozót…”

Avagy miről szólnak a hallgatói érdekképviseleti választások?

2021. április 24-én, szombaton 23.59-ig lehet jelentkezni az ELTE TTK HÖK képviselőjének és elnökének a következő ciklusra. Röviden ennyi, ha meggyőztelek, katt ide! Aki viszont ismer, tudja, hogy ennyi szöveg nekem nem elég, ők tehát ezért, akik pedig nem, azért olvassanak tovább!

1990-ben meglepetésként érhette a felsőoktatás átalakítását kevésbé szemlélőket (legalábbis gondolom, ennyire én sem vagyok öreg), hogy érdekképviseleti szervet kaptak a hallgatók. De mi értelme van ennek? Úgyis mindig az lesz, amit mások akarnak, nem? Meg a hökösök is csak maguknak segítenek…

HÖK: mit csinál, mire jó?

A nagy kérdés, ami a háttérben mindig meghúzódik, hogy egyáltalán elérhet-e bármit is egy maroknyi hallgató. Én, aki az ELTE TTK-ra először 2014-ben iratkoztam be, úgy érzem, hogy igen, nagyon is. Hogy csak egy dolgot mondjak, azóta elképesztő racionalizálásokat sikerült elérni a tantervek terén, vagyis hasznosabb tudást szerez, aki itt végez. Ahhoz, hogy az ilyen változások hatékonyak lehessenek, nemcsak a hallgatói vélemények ismeretére, hanem azok hathatós képviseletére is szükség van. Az első és legfontosabb tudnivaló tehát, hogy a HÖK delegáltjai jelen vannak ott, ahol az igazán fontos dolgok eldőlnek. Ülnek hallgatók minden Intézeti Tanácsban, a Kari Tanácsban, a Tanulmányi és Oktatási Bizottságban, a Kari Ösztöndíjbizottságban, de még az Egyetem Szenátusában is. És ez tényleg csak a jéghegy csúcsa,

MINDENHOL IS vannak hallgatók.

Nagyon fontos ezen kívül a hallgatói élet segítése. A mondás, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, nagyon is igaz: a HÖK saját tagjainak egyetemi létét igyekszik könnyebbé tenni. A HÖK tagja viszont az NFTV alapján az, aki a TTK-n folytat tanulmányokat alap-, mester- vagy osztatlan képzésben, illetve minor szakirányon, vagyis nem csak egy kis csapat, hanem te is, ha most a TTK-n tanulsz! (Ha ugyanezt meg is szeretnéd hallgatni, kattints ide!) A cél tehát, hogy minden hallgatónak lehetősége legyen (a teljesség igénye nélkül):

  • a képzés helyéhez közeli lakhatáshoz jutni szociális, illetve tanulmányi feltételek alapján,
  • bekapcsolódni tudományos tevékenységekbe,
  • részt venni külföldi ösztöndíjakon, 
  • soprtolni,
  • részt venni szakos, kari és egyetemi programokon,
  • tájékozódni az őt potenciálisan érintő kérdésekről.

Ez elég sok minden, amiből persze a jelenlegi helyzetben sokat nem érezhetünk a bőrünkön. Ha viszont a jövőben szeretnénk, hogy legyenek programok a hallgatóknak, kell, hogy legyenek, akik ezzel foglalkoznak!

Oké, de hol jövök a képbe én?

“Az enyém csak egy szavazat, az nem dönt el semmit.” Ismerős, ugye? És mi más következhetne, mint az érvek, hogy ez miért nem igaz…

Az első, hogy szakterületenként szavaztok, tehát számít a szavazatod, mert nem a sokmillióból vagy egy. Annyi embert sajnos nem foglalkoztatnak a természettudományok. A második, hogy, mivel szakterületenként szavaztok, a szavazatok és az indulók számán az is múlik, hogy hányan kerülhetnek be a szakodról, vagyis hányan fogják ugyanazokat a problémákat képviselni, amik téged is érintenek most, a múltban vagy a jövőben.

Lehetek akármilyen empatikus biosz–kémia tanárszakos, nem fogom látni, milyen nehézségek fordulhatnak elő a földtudományi képzésben. Ha te viszont látod, akkor nincs más dolgod, mint jelentkezni.

A harmadik szintén ismerős lehet az országgyűlési választások kapcsán. Anélkül, hogy ennél jobban utalnék a politikára, gondoljunk bele, melyik esetben meggyőzőbb az az érvelés, hogy “mindenki” pénteken este 10-kor szeretne zh-t írni: ha a mindenki az illető három haverja, vagy a tárgyat felvett negyven hallgatóból harmincöt!

És végül, hogy mi is egy képviselő dolga (most figyelj!): semmi. És minden. Nem, nem sztrókot kaptam, de az az igazság, hogy egy tök átlagos hallgatónak is jó, ha tisztában van a dolgok működésével az egyetemen: hova fordulhat, ha gondja van, vagy bármi olyan kérdésben, amivel a HÖK foglalkozik. Ezért mondhatom, hogy semmi plusz dolga nincs egy képviselőnek – már ha aktívan figyeli az egyetemi történéseket. De a minden is a dolga, hiszen amíg ezek egy átlag hallgatónak “opcionálisak” (már, ha belefér, hogy lemarad egy ösztöndíjról, esetleg átsorolják vagy nem végez időben, mert kevés a kötválkreditje), addig egy képviselőnek igenis tisztában kell lennie azzal, ami az egyetemen történik. Ezzel viszont csak nyer az illető.

Az áldozat, amit ez kíván: részvétel átlagosan havi egy, rendszerint kedden tartott Küldöttgyűlésen, ahol döntést hozunk olyan dolgokban, mint tisztségviselők megválasztása (és visszahívása), nagyobb rendezvények szervezése, vagy akár egy tantervmódosítás.

Gyertek, jelentkezzetek! Ne feledjétek: együtt valóság is lehet a hinta és a homokozó!