2018. október 13-án került megrendezésre a Budai-hegységben az őszi Térképész Kirándulás, az őszi térképész programok keretében. A programon tanszéki hallgatók minden különböző évfolyamról, valamint tanszékünk két tanára: Albert Gáspár és Faragó Imre is részt vettek. Elsőéves, még szakirányválasztás előtt álló hallgatók is eljöttek a programra, ahol sokat tanulhattak a térképészet alapjairól, hangulatáról, fejleszthették tájékozódási képességeiket és kuriózumnak számító térképekkel találkozhattak. A túra célja persze ez is volt: az alapszakos földtudósok térképhasználattal való megismerkedése, valamint az elsőévesek figyelmének és érdeklődésének felkeltése. A találkozó reggel 9:00-kor volt, természetesen voltak, akiknek nem sikerült időben odaérni (persze önhibán kívül 😊), így aztán a társaság nagyobb része kissé meg lett várakoztatva a 65A jelzésű busz Fenyőgyöngye nevezetű megállójában.
A túra hozzávetőlegesen 10 km hosszú volt és nagyjából öt és fél órán át tartott. Persze nem erőltetett menetben zajlott, sok volt a kitérő, ahol a tanár urak ismertettek valamilyen érdekes, fontos tudnivalót az adott helyszínnel kapcsolatban. A túra elején minden résztvevő kapott egy analóg ”túravezetőt” (ismertető füzet), melyet Albert Gáspár szerkesztett és a tanszék sokszorosított. Ebben a túra tervezett 10 állomása van felsorolva, mindegyik külön leírással, fényképekkel illusztrálva, valamint több különböző méretarányú és tematikájú térkép is szerepel a füzetben. Első állomásunk az Óbudára remek kilátást nyújtó Tábor-hegy, a Hármashatár-hegy délkeleti nyúlványán. Ide a Guckler Károly (egykori fő erdész, aki újra erdősítette a Hármashatár-hegyet) sétaút vezet, mely könnyen járható terep, mégis gyönyörű panorámát nyújt. A túra második állomása is az ő nevéhez köthető: a Guckler Károly kilátó két éve épült egy egykori katonai bunker tetejére. Nem messze innen népszerű vitorlázó repülő kiindulóhely is megtalálható. Ezután megpihentünk egy, a kilátótól néhány száz méterre levő bisztróban, ahol fogyasztottunk is. Innen indultunk tovább a Vihar-hegyre, ahol hosszú pihenőt és ebédszünetet töltöttünk, miközben csodáltuk a Pesthidegkúti-medence panorámáját, valamint Albert Gáspár tanár úr különböző geomorfológiai folyamatokról beszélt.
A túra közben több alkalommal is találkoztunk határkövekkel, ezek a régi Budapest határát hivatottak jelölni. A Budapest és Pesthidegkút határát jelző, 1879 óta álló határkövön megannyi likacs (golyónyom?) található, anyaga édesvízi mészkő, súlya egy tonna felett van, nagy része pedig a felszín alatt helyezkedik el. Ma már mindkét oldala Budapest területét képezi, habár egyik oldalán még a „Hidegkút” felirat szerepel. Találkozni Marek-féle háromszögelési pontokkal is, azonban ezek fémből készültek, így sajnos számuk rohamosan fogy, sajnos nem állnak műemléki védelem alatt. Ezen pontokat az 1872-es városegyeztetést megelőzően létesítették, mely során Marek János a budai oldal, míg Halácsi Sándor a pesti oldal felmérését végezte.
A túra egyik érdekes állomása volt az úgynevezett Homok-hegy, mely nevével ellentétben nem homokból, hanem triász-korú fakó dolomitból áll, bár színe és állaga is valóban homokra emlékeztet, ez téveszthette meg a névadókat is. Ez a kőzet egyébként jelentős az építőipar számára: diszkő, murva készül belőle. A túra végéhez érve egy nagyon régi útvonalon haladtunk, mely több száz éves múltra tekint vissza, annak idején fontos volt a helyiek számára, a piachoz vezetett. Ezen érdekes útvonal mentén található egy még érdekesebb szikla, egy, a kartográfia számára is fontos tájékozódási objektum, melynek szintén nagy történelme van: az Oroszlán-szikla. Ez egy alapvetően természetétől fogva oroszlánt ábrázoló szikla, mely már száz évvel ezelőtt is turisztikai látványosság volt, azonban a 40-es években kőfaragók munkája által még inkább oroszlánra emlékeztető formát kapott. Mára már az oroszlánnak csak a teste maradt meg, a fejét szovjet lőgyakorlat során elvesztette, azonban a mai napig nagyon jelentős a tájékozódás szempontjából, és persze turisztikailag is. Ezen a ponton Albert Gáspár tanár úr bemutatott nekünk egy igazi kuriózumnak számító térképet, mely a környéket ábrázolja az 1930-as években, sokak szerint a magyar kartográfia történetének legesztétikusabb darabja. Ezek után visszasétáltunk a kiindulópontra és a csapat szétszéledt.
A túra nemcsak jó mozgási lehetőség volt, de csapatépítő is, összehozta a különböző évfolyamból jövőket, valamint térképolvasási-tájékozódási képességeink fejlesztését is szolgálta. A következő alkalmakon való részvételt, merthogy biztosan lesznek még ehhez hasonló alkalmak, mindenkinek csak ajánlani tudom, szakiránytól függetlenül.