A kutya az ember legjobb barátja – szól a közmondás. Ma már el sem tudnánk képzelni egy olyan világot, ahol ezek a szőrös négylábú szeretetbombák ne lennének a mindennapjaink része. Albert Hughes Alfa című remekműve annak a történetét mutatja be, hogyan lett egy vadon élő állatból az ember legjobb barátja.
A törzs férfitagjainak feladatát, a vadászatot is bemutatja a film, tulajdonképpen a nyitójelenettel a művelet közepébe csöppenünk. Főszereplőnket, Kedát (Kodi Smit-Mcphee) felöklelte egy bölény, és ez a baleset halálos kimenetelűnek tűnt csapattársai – köztük apja – számára, így otthagyták. Ezzel megkezdődik a 80 percig tartó szenvedés.
Emberünk – miután törött lábát helyrerakta – nekiindul a hazaútnak, versenyt futva az idővel, ugyanis még a tél beállta előtt kell visszaérnie a törzshelyre. Magányos vándorlása során egy farkasfalkába ütközik, mely meg is támadja őt, de miután az egyik állatot megsebesítette, megmenekült. Ezután a sérült farkassal együtt – akit Alfának nevez el – mennek tovább, miközben egyre közelebb kerülnek egymáshoz, erős ragaszkodás alakul ki köztük. Többször megmentik egymás életét és számtalan hideg éjszakát élnek át együtt. Mindketten felépülnek sérüléseikből, ám Keda az út vége felé súlyosan megbetegszik, ami megnehezíti előremenetelüket. Végül sikeresen megérkeznek, a törzs “orvosa” azonnal kezelés alá veszi a két hőst, ám kiderül, hogy Alfa várandós volt, és 2-3 egészséges farkas kölyöknek adott életet.
Alapvetően szeretem az ilyen jellegű filmeket, de az, hogy egy ember több 10 métert zuhan, nekicsapódik a sziklafalnak, és egy bokatöréssel megússza, az már nekem is sok volt. Ráadásul többször mutatták közelről sérült farkasunkat, aki egyáltalán nem tűnt hasasnak, így ez a váratlan fordulat mindössze egy “ezt nem hiszem el” típusú szemforgatást váltott ki belőlem.
Az egyetlen pozitívum a műben, hogy nem tömték tele felesleges párbeszédekkel – mondjuk kivel is beszélgetett volna főhősünk? Megvolt az a hangulat, amit egy ilyen magányos bolyongásról és egy csodálatos barátság kezdetéről szóló film átadhat, csak ezek az abszolút nem életszerű fordulatok ne lettek volna…
Ami még megemlítendő, az Keda jellemfejlődése a film előrehaladtával. A kezdetben elesettnek tűnő fiú képtelen volt megölni egy állatot, még ha az éhezés szélén is állt, ám mikor már nemcsak magáról kellett gondoskodnia, hanem egy sérült állatról is, akkor igazi vadásszá vált, akit a szíve hajt előre és nem a fegyvere.
Előzetes: