A hidegháborúnak még nincs vége
Ezidáig nemigen akadt a kezembe kémregény életem során, de még a kémfilmek fogyasztása sem az én asztalom, így nekem is meglepő volt, hogy idén májusban egy poros kis könyvesboltban pont ezen a könyvön akadt meg a szemem. Természetesen láttam, hogy milyen ígéretes előzetest készítettek a Jennifer Lawrence-filmhez, és a színésznőnek is nagy rajongója vagyok, így azt hiszem, bevallhatom, hogy ez a tipikusan „borító-alapján” választott kötet volt, és igazán csak a következő napokban jöttem rá, hogy itt kémekről és hírszerzésről lesz szó. Azóta viszont másra sem vágyom, mint még több kémregényt olvasni.
A Vörös veréb tipikusan az a történet, ahol mindenkinek azt ajánlom, hogy ha még nem látta a filmet, ne is nézze meg, ha pedig túl kellett esnie rajta, akkor felejtse el. Nem csak a túl negatív és lapos hangulata miatt, hanem azért is, mert egy rakás lényeges dolgot kiszedtek a sztoriból, az űrt pedig klisékkel töltötték fel, továbbá, míg a film már-már kínosan ügyel rá, hogy minden nemzet gyomra befogadja, addig az író a könyvben nem fél kimondani politikai véleményét. Bár köztudott, hogy a filmet Budapesten forgatták, a könyv annyi izgalmas helyszínt vonultat fel, olyan beleéléssel, hogy hiába adják el Budapestet más városokként, a könyvben megélt varázs teljesen szertefoszlik.
Azonban itt most nem filmkritika készül, hanem egy könyvtrilógia bemutatása, jobban mondva az első két köteté, hiszen a harmadik magyarországi megjelenéséig még várnunk kell pár hetet. Jason Matthews, mint nyugalmazott CIA-tiszt talán az az ember, akinél senki sem tudná hitelesebben leírni, hogy milyen egy hírszerző vagy egy kém élete. Főhőse, Nathaniel Nash a CIA egyik tartótisztje, aki a valaha volt legértékesebb orosz kémet futtatja, egy magas beosztású SZVR-tisztet, Márványt. Karrierjét azonban megrengeti egy végzetes éjszaka, amikor Moszkva utcáin kis híján odavész az ügynökével való találkozás során, így Márvány védelme érdekében soha többé nem találkozhat vele az orosz fővárosban. Főnökei ezután egy kevésbé izgalmas helyszínre, Helsinkibe küldik. Mindezzel párhuzamosan megismerkedünk az értelmiségi szülők szinesztéziával – az érzelmeket és az emberek jellemét színekként való látásával – megáldott gyermekével, Dominyikával, akinek legnagyobb álma, hogy a Bolsoj prímabalerinája legyen. Törekvéseit azonban egy féltékeny balerinatársa zúzza szét egy „balesettel”, innentől kezdve pedig főhősnőnk olyan események sorozatába keveredik, melynek végén SZVR-katona válik belőle. Oroszország iránti vak szeretete időközben átalakul undorrá, amelyet az ország vezetői felé érez, miközben egyre tehetségesebben áll helyt, hogy azoknak dolgozzon, akiket a legjobban gyűlöl. Így alakul, hogy első küldetéseként éppen Helsinkibe küldik, hogy Nathaniel Nash közelébe kerüljön, és információt szerezzen a titokzatos kém kilétéről. Természetesen a CIA pontosan tudja ki ő, így Nate szintén felfigyel a lányra, ugyancsak beszervezési célzattal.
A regény egyben akció és szerelmi történet, ahogy két külön világból érkező, de hasonló elveket valló ember egymásra talál, és kapcsolatuk végzetességétől szenvedve próbálnak helytállni az életüket jelentő munkájukban, mely mindkettejükre halálos veszélyt jelent. Dominyika szinesztéziája roppant színessé teszi a dialógusokat, illetve helyet kap a regényekben az író sokszínű kulturális és gasztronómiai ismerete – minden fejezetben esznek valamit a szereplők, aminek a receptjét a fejezet végén el is olvashatjuk –, mindez pedig egyfajta egyensúlyt hoz az olvasó lelkébe. A sok játszmázás, és a kifinomult kémtechnikák garmadája, amelybe a tapasztalt író bevezet minket, már csak hab a tortán. Habár ez az első regény, Matthews született író, amint kezünkbe vesszük a köteteit, késztetést érzünk arra, hogy az utolsó lapig ott is maradjon. A cselekmény pörgősen halad előre, és egy pillanatra sem áll le, miközben jellemek bontakoznak ki, és új kapcsolatok szövődnek.
A második kötet pikantériáját egyértelműen az eddig háttérből a szálakat mozgató orosz elnök, Putyin megjelenése adja, és onnantól kezdve végig az az érzése az embernek, hogy minden, ami a könyvben bemutatásra kerül, akár most, ebben a pillanatban, Moszkvában is megtörténhetne, ahogy minden helyszín és cselekmény kicsit még valósághűbb lesz a jelenlététől. A valós személyekkel való egyezést tehát itt nem feltétlen írhatjuk a véletlen számlájára, bár roppant kíváncsivá tett, hogy vajon Oroszországban egyáltalán megjelenhettek-e ezek a kötetek.
Ha egy kis izgalomra vágytok, és éppen olvasmányt kerestek, ne hagyjátok ki a Vörös verebet, az Árulás palotáját és a Kreml jelöltjét! Ha egyszer belekezdtek, ez a fordulatos olvasmány biztosan nem ereszt majd el titeket.