Az A Series of Unfortunate Events 1. évadát nem mondanám egy emlékezetes alkotásnak, annak ellenére sem, hogy látszólag minden megvan a sikerhez. Neil Patrick Harris, mint főgonosz, zseniális. A látvány és a hangulat tökéletes, a poénok pedig tényleg viccesek. Akkor mi is a probléma?
A sorozat 3 testvér kalandjait meséli el, akiket az egész évad alatt üldöz a balszerencse. Miután a szüleik életüket vesztik egy tűzvészben, a bankár, Mr. Poe kezd el foglalkozni az elhelyezésükkel, és el is viszi őket a család egyik távoli rokonához, Count Olaf-hoz, hogy a gyerekek az ő gyámsága alá kerüljenek, amíg a legidősebbik, Violet, el nem éri a nagykorúságot. Hamar megtudjuk, hogy a grófot kizárólag csak a gyerekek hatalmas öröksége érdekli, és a vagyon megszerzéséért bármire képes. A sorozat összesen 8 részből áll, ebből 4×2 epizódot nevezhetünk egy-egy fejezetnek, melyeksorán a gyerekek több „guardian”-t is megjárnak, ám Count Olaf minden ilyen rész elején feltűnik valamilyen nevetséges álruhában, ami természetesen a 3 testvéren kívül mindenkit megtéveszt. Ez így tökéletesen rendben is van, de az, hogy ezt a sorozat még kétszer-háromszor is eljátssza, az már szerintem több a soknál. Ez a szisztéma egy gyereksorozatban még megállná a helyét, de nem egy olyanban, ami a hangulata, látványvilága alapján már majdhogynem felnőtteknek készült. Az említett okokból kifolyólag karakterfejlődésről alig-alig lehet beszélni. A gonoszok ugyanolyan gonoszok az évadzáróban, mint az első részben, a felnőttek az egész évad alatt ugyanolyan buták maradnak, a gyerekek pedig ezzel tényleg nem tudnak mit kezdeni. Ha már a gyerekekről van szó, egy kicsit elvártam volna, hogy mindezen kalandok után szemtanúi legyünk egy szorosabb kapcsolat kialakulásának a testvérek között, de ez nem így volt, ami eléggé frusztráló tudott lenni. Az utolsó részben már megjelentek apró érzelmek a gyerekekben egymás iránt, de még akkor is úgy éreztem, hogy ők inkább távoli rokonai egymásnak, mint valódi testvérek. Ez az első évad tényleg jó lett volna, de úgy érzem, hogy a készítőknek még nem sikerült eldönteni, hogy ezt az alkotást felnőtteknek, vagy gyerekeknek szánják-e.