Nehéz nem észrevenni, hogy az elmúlt években mintha megnőtt volna a különböző áltudományok híveinek száma. A közösségi média térnyerésével gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy ezek a “tanok” újabb aranykorukat élik. De hogy lehetséges ez a modernnek és ultra-felvilágosultnak képzelt világunkban? *
(* A cikk alapvetően a személyes véleményem megtestesülése.)
Úgy gondolom alapvetően három kulcsszóból eredeztethető a jelenség, ezek közül (önkényes sorrendben) az első: Brand. Valószínűleg feltűnően sokszor fogok marketing-elméletből kölcsönzött szavakkal élni, nem véletlenül. Elsőnek választottam a brandet, ugyanis az áltudományok terjesztésére a legnagyobb motiváció mindig pusztán a profit marad.
Legjobb példa erre a homeopátiás “gyógyszerek” kiterjedt hálózata. Az utóbbi években egyszerűen már képtelenség volt számon tartani az újabb és újabb márkákat, variánsokat. Általános sikerhajhászok, piramis-játékokból és MLM- rendszerekből szabadult kellemetlen alakok, sőt mi több, orvosok (!) hagyták ott azért előző állásukat, karrierjüket, hogy propagáljanak valamilyen újabb fajta csodaszert. A közelmúltban összeért, ami összetartozik: már az ugyancsak áltudományos, különböző spiritisztikus meggondolásokból szabadult aura-, és karmaelméletekből eredeztethető nyavalyákra, nem létező betegségekre is volt valamilyen homeopátiás gyógyír. Aki valaha is elolvasta milyen haszontalan dolgokból készülnek ezek a csodaszerek, és megnézte 1-2-nek az árát is, annak nem okoz meglepetést az a kijelentésem, hogy az emberi hülyeség etikátlan kijátszására szakosodott nyerészkedők az elsődleges fenntartói réges-régóta az áltudományoknak.
Ugyanakkor nem is kell konkrét piaci nyereségre gondolni a brand terjesztésének motivációjában. Ha az (ismét) újonnan alakult “Flat-Earth” mozgalmat vesszük példának, nem lehetne egyszerűen rájuk vetni, hogy pénzért hülyítik az embereket. A fogyasztói és az információs társadalomkép összeérésében, a közösségi média világában az információra is éhezünk. Annyi input érkezik nap mint nap, amennyinek befogadására már nem vagyunk képesek. Mely információt fogyasztjuk hát szívesen? Legyen tömör és/vagy izgalmas, érdekes és/vagy radikális. Ahogyan Britney Spears kopaszra borotválta a fejét amikor elkezdett érdektelenné válni, B. o. B. a fejében borotvált le valamit és tárta az egész világ elé mindenki sajnálatára, amikor zenét írt a lapos földről, “a negatív reklám is reklám” elgondolásra alapozva. Az, hogy pár hónapja “kutatócsoport” nőtt ki az elgondolásból, amelynek egyetlen célja az elképzelésük bizonyítása, a hétvégén pedig házi építésű rakétával akarja felröpíteni magát egy limuzinsofőr fél kilometer magasra, tökéletes példája annak, hogy egy brand-et hogy lehet konzekvensen felépíteni. Már kész van, csak az értékesítés maradt hátra, gondolnánk, de nem! A Flat-Earthers “kutatóbázis” már a kezdetétől fogva crowd-sourcing alapon működik. A rakétakísérlet nem titkolt célja, hogy propagálja a “kutatócsoport” tevékenységét, ezáltal még több támogatót bevonzva. (Vajon ilyenfajta kutatáshoz mégis mennyi pénzre lehet szükség, mik a módszereik, és ha nem a kutatásra, akkor mire költhetik még a támogatást, amely nem feltétlenül ellenőrzött, adózott jövedelem?)
A következő kulcsszavam: Feedback. A közösségi média által olyan kapcsolati háló kiépítésére is lehetőség nyílt, amely a “Facebook nélküli világban” elképzelhetetlen lett volna. Ju Xin kínai építészmérnök, George Harris kanadai bolti kisegítő, Kovács Dániel magyar buszsofőr és Jean-Luc Vert francia történész gond nélkül vitázhat egy orosz energiaügyi döntésről szóló cikk kommentjei között, a véleményük ugyanannyit ér – 1 komment, 1 profil, 1 vélemény. Életszerűtlen, hogy ezek az emberek normál körülmények között eszmét cseréltek volna, vagy hogy egyenlően értékes véleményt tudnának megfogalmazni. Ahogy az sem életszerű, hogy özv. Kerekes Béláné Kiskunfélegyházáról valaha is világgá kürtölhette volna elítélő véleményét a Budapest VII. Kerületi szórakozónegyed éjszakai bulikultúrájáról, amit Kiss József Nándor nyugalmazott postás-kézbesítő Csíkszeredáról belájkolhat. Ez nagyon fontos, hisz valaki megerősítette az igazát, özv. Kerekes Béláné többé már nem bizonytalan gondolkodó, hanem igazmondó, akivel egyetértenek. Megkapott figyelmet és megértést amiért már régóta epedezik, mindezt egy kattintásra. (Kész az újabb endorfin-híd.)
Ez a kapcsolati illúzió és csoporthoz tartozás érzése az élet sok terén megjelenhet. Az áltudomány-hívők jelentős részénél is egy olyan pszichológai motor, amely talán a legsajnálatosabb és legnehezebben leküzdhető erő. Gyógyírt kínál a magányra, és menedéket nyújt az élet bonyodalmai és a támadók ellen. Az észérvek sokszor igenis mellékesek, a közös “harc” az igazságért és az egyetértés egy megnyugtató tüneti kezelés a frusztrációra.
A harmadik választott kulcsszavam talán a legérdekesebb, ugyanis az összes áltudomány mellett megjelenik valamilyen formában: Összeesküvés. Ki ne olvasta volna azokat a véleményeket/teóriákat/kósza kommenteket, aki kicsit is követte az elmúlt időszakban az áltudományos közösségek mozgolódását, amelyek hasonlóan szólnak: “A háttérhatalom érdeke, hogy azt higgyük, nem így van.” “A gyógyszerlobbi.” “Ősi összeesküvés áldozatai voltunk mindeddig…” – Az ehhez hasonló érvrendszerek valójában az érvek hiányának krónikus tüneteiként jelentkeznek, szerintem ez a legkomplexebb kísérőprobléma, amellyel találkozhat egy mezei racionális ember, aki esetleg vitába szállna az áltudományos lobbistákkal. Pontosan azért, mert ez ellen képtelenség érvelni. Amíg tömegek vakon hisznek teljesen megalapozatlan állításoknak, és erre építik felfogásukat, erre áldozzák esetleg egészségüket és pénztárcájukat, addig pusztán észérvek nem győzhetnek (főleg, hogy a vitában való alulmaradást a társas regeneráció és újramegerősítés követi, ld. Feedback). Arról nem is beszélve, hogy sok követőnek ez kiváló lehetőség egy kis felgyülemlett politikai frusztráció ventillálására, nevetséges vádaskodásokkal.
Ha meg szeretnénk győzni a vak tömegeket az áltudományok ál természetéről, ahhoz valószínűleg átgondolt stratégiára lenne szükség, amely stratégiának kormányzati szinten kell érvényesülnie és érintenie kell az oktatási rendszert. Inkompetens vagyok ahhoz, hogy kijelentsem, fordított arányosság van az oktatás színvonala és az áltudományok terjedése között, de erős érzésem, hogy így van. A tanult ember könnyen viseltetik arroganciával a kevésbé iskolázottak felé, hisz ami másnak felfoghatatlan az számára evidencia. Nyilván ez sem kedvez a tudományok befogadásának és elfogadásának, ezért viszont már mindannyian felelősek vagyunk.
Égerházi Bálint