Az Erasmus Student Network ELTE leköszönő (Kardos Dorottya) és új (Csányi Márk) elnökével beszélgettünk.
Mi az az ESN?
ESN: Európa legnagyobb diákszervezete (Erasmus Exchange Student Network), mely önkéntesen toboroz egyetemeken mentorokat, akik a külföldieket mentorálják. Fontos elvünk, hogy csakis önkéntesek vagyunk, “no money policy”-t folytatunk. Ehhez a szervezethez tartozik az ESN ELTE Team, mely szintén önkéntes alapon működik.
Miben más az ESN ELTE, mint más ESN szekciók?
Márk: Az ELTE-nek egyedi a szervezeti struktúrája. Nálunk a legtöbb ESN-ben szokásos pozíciókon kívül (elnök, mentor stb.) vannak úgynevezett kari főmentorok. Ez az ELTE egyedi szervezeti struktúrájából adódik. Mind a 8 karon egy-egy főmentor fogja össze a mentorok munkáját, és ők a vezetőséggel együtt igyekeznek tenni a sikeres működésért.
Dorottya: Igen, ez így egy nagyon egyedi, de összességében rendkívül sikeres extrának mondható.
Miért jó, hogy van ez a szervezet?
D: Ha egy külföldi Magyarországra jön, az számára ijesztő lehet. 3-4 hónapig vagy 1 évig egy idegen országban kell élnie. Segítünk találni szállást, megmutatjuk az egyetemet, ételallergia esetén, hogyan és hol lehet megfelelő élelmiszert venni, hol vannak jó helyek.
3-4 hónap kevés feltérképezni egy várost. Nem árt, ha van egy ember, akire támaszkodhat. Mi nem csak egy ember vagyunk, mi egy egész társasági közösséget nyújtunk. Ez az ESN: segítségnyújtás és a kultúrsokk csökkentése.
Miből áll egy ESN ELTE elnök munkája?
D: Rengeteg hálózatépítés, ugyanis a csapat – 20-21 fő – munkáját kell koordinálni, tartani a kapcsolatot a nemzetközi irodával. A valóságban viszont rengeteg e-mailezés és az ESN emberi oldalának megfogása, személyes kapcsolat fenntartása emberekkel, vagyis úgy koordinálni a munkájukat, hogy nem szólok bele. Ha tudom, hogy egy koordinátor jól végzi a munkáját, akkor úgy szeretnék segíteni, hogy ne szóljak bele a munkájába.
M: rengeteg szervezés, összeszedetté kell tenni az embereket. A fontos információkat el kell juttatni mindenkihez. Ha valaki megcsinál valamit, utána arról mindenkinek tudnia kell. Az emberi oldal pedig, hogy foglalkozni kell az emberekkel, hogy mindenki szeresse, amit csinál. Fontos a határidőkre való figyelés. Ez a munka olyan mint egy projektmenedzsment, továbbá reality check és minőségjavítás. Kifelé nyilvánosan képviselni kell a szervezetet illetve más szekciókkal kooperálni.
D: Hiányérzetem van, mert a külföldiekkel már nincs mindennapi kapcsolatom sajnos, maximum hivatalosabb közegben. Hiányzik, hogy legyen saját mentoráltam, akár az elnökségem idején is.
Milyen a jó mentor?
D: Aktív? Bár én nagyon aktív sosem voltam. Szerintem a jó mentor ismeri az ESN-t. Szeret önkénteskedni és lételeme a segítségnyújtás. Nyitott más kultúrákra. Nem csak megmutatni szeretné a magyar kultúrát, de a másik kultúráját is szívesen befogadja. Tudja, hol a Questura, mi az a Neptun, szeresse, amit csinál. Járjon meetingekre, ismerje a társait, szívesen mentorkodjon. Az ESN amúgy tudja fejleszteni az ember képességeit sokféleképpen. Ez a legjobb út az önfejlesztéshez. Nekem a konfliktuskezelési képességem sokat fejlődött.
M: Fontos, hogy ne nyűgnek érezze a mentor, hogy ráír a mentoráltja, ha például el kell vinni egy eseményre. Ez azért fontos, mert ez igazából egy jó élmény. Én a mentorkodásom idején 30-40 külföldi diákkal ismerkedtem meg. Aztán a félév végén napi 3-4 búcsúbuliba mehettem. Még ma is írnak gyakran ezek az emberek, és ha én járok mondjukRómában, van kivel várost nézni.
Ráadásul ha a mentor is megy Erasmusra, akkor ő sem ismeretlenül áll neki az egésznek.
D: Nem baj, ha a mentor nem akar minden buliba lemenni, mert van, aki nem szeret, de keresse a kapcsolattartót, és ne csak üzengessenek.
M: Emiatt elég tág fogalom, hogy milyen a jó mentor. Az is lehet fantasztikus mentor, aki eseményekre nem jár, de a saját mentoráltjának csodás programokat szervez.
D: Van olyan mentorált, aki nem is igényel több segítséget.
Milyen programok szoktak lenni? Mi van idén, ami új?
Sokszínű a programtár. Minden évben van focikupa vagy geocaching a Budai-hegyekben. Szokott lenni sziklamászás vagy futás a Margit-szigeten, Eötvös-5-ön. Vannak kulturális programok is, mint például az International Dinner, ami idén március 9-én lesz.
M: Szokott lenni Operalátogatás, gyárlátogatás vagy elutazunk Visegrádra, Egerbe, Pécsre, Debrecenbe.
M: Vannak nemzetközi projektek is. Ilyen a Social Erasmus. Ekkor a külföldieket visszük el önkénteskedni, például kutyamenhelyre kutyákat sétáltatni vagy gyógypedagógiai iskolában angoloztak a gyerekekekkel.
M: A másik része a dolgoknak a belső tréning. Mindig van egy mentortáborunk, a vezetőségnek vannak tréningjei. Ilyenkor workshopokat tartunk az adott projektekről, csapatépítés zajlik.
Mi a motivációtok?
D: Azért léptem be, mert amikor felköltöztem Budapestre, még nem ismertem senkit. Az ESN év eleji bemutatkozója nagyon szimpatikus volt, szerettem volna nyelvet tanulni. Tetszett ez a dolog, és sikerült megismernem sok olyan embert, akikkel közös az érdeklődésünk, majd később még több jó emberrel is összebarátkoztam.
Amikor láttam, hogy milyen nagy az ESN és hogy milyen nemzetközi, akkor utána már az önfejlesztés is motivált, próbáltam minél jobb lenni, hogy eljuthassak külföldi eseményekre.
Amikor elfáradtam, és már kicsit elegem volt, akkor az motivált, hogy találtam a csapatban olyan embereket, akik segítettek, és tudtam rájuk támaszkodni, hogy olyankor is megcsinálják a munkát.
M: Talán elég, ha annyit mondok: gólyatábor… Nemzetközi tanulmányok: relevánsnak találtam, hogy tanuljam a nyelveket. Az egyetem a tanulásé, én viszont részt akartam venni valamiben, és végül az ESN lett ez.
D: Állandó a kihívás, és fontosnak érzem a munkámat.
Dorottya, korábbi Bárczisként mit gondolsz arról, hogy idén a GT-ben összeolvad a Gyógymatek, a fizika és a kémia?
Szerintem abból sosincs baj, ha azonos korú emberek találkoznak. Nem érdemes különbséget tenni ember és ember között. Ha mindenki nyitott, akkor nagyon sokfajta embert ismerhetünk így meg. Hajrá!
Dorottya: legmeglepőbb, legjobb élmény?
D: Voltam kétszer egy Annual General Meetingen. Évente tartják, és az ESN-es országokból jönnek emberek, a világ [khm… csak Európa – a szerkesztő] minden tájáról. Kb. 6-800 fős esemény. Tavaly Varsóban, előtte Ankarában voltam, és hatalmas élmény volt látni, hogy más országokból érkezett embereket ugyanaz érdekli, mint engem, ugyanabban a szervezetben dolgozunk és egyébként sehol sem találkoztunk volna az életben, ha nem az AGM-en. Mindenki nyitott. Az is vicces volt, hogy nagyjából ugyanazokkal a problémákkal szembesültünk. Nagyon jó barátaim lettek az AGM-ről. Mai napig tartjuk a kapcsolatot.
Márk, neked mi volt a legjobb élményed eddig?
Nekem a közép európai platform (CEP). Tavaly októberben volt, Pécs rendezte, és 8 Közép-Európai ország vett rajta részt. Olyan mint az AGM, csak kisebben, kb. 200 résztvevővel. Ez adta meg nekem nagyjából ugyanazt, amit Dorottya mondott. Teljesen különböző emberek vagyunk, különböző tanulmányi háttérrel, munkával, szakmával. Mégis, jó volt érezni egy közösséghez való tartozást, hogy ugyanazt csináljuk, ugyanazt tesszük. Egy vilniusi egyetemen ugyanazzal a gonddal küzdenek, és közösen tudtunk erről gondolkodni. Majd egy ember Linzből elmondta, ők hogy csinálják. (HR-es probléma volt: hogyan csatlakozzon több mentor, hogyan tegyük jobbá az eseményeinket, jöjjön több külföldi a programokra).
Mitől ilyen összetartó ez a közösség?
M: Szerintem a közös cél. Nekem rengeteg barátom lett más szekciókból (egyetemekről is) akikkel együtt szerveztünk bulikat, mentortábort. Nem egyemberes projektjeink vannak.
D: Én is azt mondanám, hogy a közös munka során barátságok születtek. Támogatom a többieket, és ők is engem. Egy mentortábor megszervezése több hónapos felkészülés. Természetes, hogy egy ilyen 1,5 órás meetingen nem csak a munkáról beszélünk. Az is fontos, hogy sok időt töltünk együtt.
Gyors reality check: országos eredmények mégsem festenek rózsás képet az ESN-ről. Egy ESN-es saját felmérés szerint a külföldi diákok kb. ⅔-a érzi úgy, hogy a magyar diákok nem nyitnak feléjük, és a mentorrendszerre adott átlagértékelésük is csak 4,9 körüli egy 10-es skálán. Mi erről a véleményetek?
M: Szerintem ez reális adat. Az ELTE-n is ilyen szinten mozoghat. Én úgy látom, hogy az ESN mellett a magyar hallgatókkal nem kerülnek annyira kapcsolatba a diákok, kivéve az angol nyelvű órákon. Ezen kívül pedig nem nagyon vegyülnek. Ezen nagyon is próbálunk javítani, például a mobilitásos eseménynél. Hátha összejön és megbarátkoznak.
D: Egy ideje már a HÖK-kel közösen dolgozunk, és próbáljuk beintegrálni a külföldieket, a legegyszerűbb, ha HÖK-ös buli van, mi pedig meghívjuk őket is.
A személyes tapasztalatom az, hogy a magyar hallgatótársaim általában arra hivatkoznak, hogy nem érzik elég biztosnak a nyelvtudásukat. Ilyenkor azt mondom a barátaimnak, hogy akkor tudnak fejlődni, ha eljárnak ilyen eseményekre. Belőlük később mentorok lettek.
Mi az Erasmus jövője? Stabil lábakon áll?
D: Szerintem igen, a hallgatók egyre motiváltabbak, a munkaadók nagyon szeretik, ha valakinek az önéletrajzában benne van, hogy eltöltött hosszabb időt külföldön. Erre már a legtöbb hallgató rájött, és akinek van erre lehetősége, az törekszik arra, hogy kijusson legalább egy félévre. Nekem úgy tűnik, hogy ez egy életstílus is lett újonnan. „Fedezd fel a világot.” Sajnos van, akinek még ösztöndíjjal sincs esélye kijutni külföldre, és anyagi okok is közbeszólhatnak, de a legtöbb ember törekszik arra, hogy kijusson.
M: Szerintem nagyon stabilan áll az Erasmus, ráadásul egyre bővül. Az ELTE-nek is egyre több szerződése van más egyetemekkel, az ESN is bővül. Decemberben Fehéroroszország lett a 40. tagunk.
Abból is látszik, hogy egyre ismertebb, hogy – bár Nyugat-Európában ez egy alap dolog – egyre több helyen kezdik felismerni, hogy ez létezik, és jól ki lehet használni az előnyeit. Szakmai okokból is lehet külföldre menni, ami nagyon fontos a humán erőforrások szempontjából. A külföldi tapasztalatot meg lehet osztani a többiekkel.
D: Pozitívan állhatunk ehhez a dologhoz.
Végezetül: Bárczisként, és TáTéKásként: „Mit üzentek a TTK-s hallgatóknak?”
D: Arra bíztatnám őket, hogy használják ki, mennyi új tudományos nézőpontot tanulhatnak a külföldi hallgatóktól. Nem tudhatod, kivel dolgoztok épp hasonló projekteken.
Ha bárki gondolkozik Erasmuson, akkor mentorkodni igazán jó, mert valódi egyetemismeretre teszel szert, olyan dolgokról hallasz, amit a honlapokról, hivatalos személyektől nem kaphatnál meg. Nem szabad otthon ülni túl sokat, ki kell menni, meg kell nézni, hogy milyen a világ.
M: Ha valaki volt már Erasmuson, az már tudja, miről szól ez. Ha szeretné ezt az érzést megtartani, akkor erre az ESN a legjobb hely.
Furán hangzik, de én azért nem szeretnék Erasmusra menni, mert a nemzetköziséget itt is megélem, sőt, itt mi szervezzük, nem csak megkapjuk, és ez is nagyon nagy élmény.