Kávézni szeretnél, de már unod a Starbucksot, meg a Costa Coffee-t? Jó lenne a kedvenc könyvedet is megvenni közben? A Lotz-teremben a helyed!
Az Andrássy úton sétálgatva könnyedén belebotlunk egy grandiózus épületbe, melynek ajtaja felett a „Párizsi Nagy Áruház” felirat díszeleg. Belépve, valóban egy áruházba jutunk, de itt nem tudunk cipőket, meg ruhákat vásárolni. Ez bizony egy könyváruház, no persze amikor megnyílt, 1911-ben nem könyveket
lehetett kapni, hanem elegáns ruhákat. Akkoriban a tetőteret is kinyitották a látogatók számára, télen korcsolyázhattak a vendégek. Az intézmény ötszáz alkalmazottat foglalkoztatott, akik számára a földszinten alakítottak ki öltözőket és orvosi rendelőt. Ezzel a Párizsi Nagy Áruház a világszínvonalat hozta el Magyarországra. Az épület szerencsére túlélte a II. világháborút, sajnos az államosítást már nem tudta elkerülni. Sokáig könyvtárként funkcionált, majd az ’56-os forradalom után beköltözött ide a Magyar Divatcsarnok. A későbbi évek során többször felújították, majd 1999-ben végleg bezárták. A kétezres évek elején az Orco Property Group vásárolta meg az akkorra már minden fényét vesztett épületet. A mai formáját 2009-re érte el, amikor megnyitotta benne kapuit az Alexandra Könyvesház. Ez a könyvesbolt is elbűvölő, de ha a földszintről az emeletre érünk, csodálatos látvány tárul a szemünk elé. Hirtelen a Terézvárosi Kaszinó báltermébe toppanhatunk, ami az épület szíve és lelke. Ez bizony a Lotz-terem. Az eredeti állapotot próbálták visszaállítani a felújítások során, és ez, már amennyire a mai kor gyermeke meg tudja ítélni, sikerült is. Az Alexandra pedig kellemes kávéházat nyitott itt, ahol mindenki megtalálja kedvenc kávéját vagy teáját. Sokszor rendeznek itt könyvbemutatókat és dedikálásokat is, ahol a rajongók a kedvenc íróikkal találkozhatnak.
A mennyezetfreskót Lotz Károly festette, méltán nevezték el róla az egész termet, ugyanis a műemlékegyüttesen belül is különleges értéket képvisel a festmény. A művész 1833-ban született, és korának legünnepeltebb festője volt. Egy bécsi magániskolában tanult, Than Mórral együtt. Lotz életművének javát az allegorikus tárgyú óriási falfestmények teszik ki. Kései munkái az érett itáliai reneszánsz mintáit követik, így ez a freskó is neoreneszánsz stílusú. Ha esetleg más munkáit is szeretnétek megnézni, érdemes ellátogatni a Magyar Nemzeti Múzeumba vagy a Szent István Bazilikába, amelyek falait az ő munkái díszítik. Vászonként az egykori bálterem négyzetes pillérekre támaszkodó keresztboltozatos mennyezete szolgált, melyet dúsan aranyozott négyszögletes keret szegélyez. A freskón a Budapest székesfőváros apoteózisa című allegorikus kép látható. A festményt Paolo Veronese Velence apoteózisa című freskója ihlette. A kép középpontjában a Patrona Hungariae alakja áll, akit a kereskedelem, a bőség, a hírnév, valamint az ipar allegorikus figurái vesznek körül. A festmény kiemelkedik Lotz életművében. A kávézóba beülve az ember szinte eltörpül, hiszen a belmagasság óriási, és a nagy csillárok miatt úgy érezzük magunkat, mintha bálteremben lennénk. Délutánonként pedig halk zongoraszóra andaloghatunk vagy éppen olvasgathatjuk a boltból felhozott könyveket.