2021 áprilisában rektorválasztás lesz az ELTE-n. A pályázók közt van Dr. Szalay Péter, az ELTE TTK Kémiai Intézetének oktatója is. A járványhelyzet sajnos lehetetlenné tette, hogy személyesen készítsek interjút Professzor úrral, azonban az ELTE TTK HÖK 2021. március 23-i Küldöttgyűlésén bemutatta pályázatát és a felmerülő kérdésekre is válaszolt. A BGGYK Kari Tanácsa előtt 2021. március 24-én mutatkozott be, amelyhez a kérdéseket előre, írásban tették fel; ezek, illetve az ezekhez készített válaszok segítségével alkalmam nyílik nagyobb rálátással bemutatni a pályázatot. A mostani cikket interjúszerűen közlöm a könnyebb olvashatóság érdekében annak ellenére, hogy nem minden esetben hangoztak el a leírt kérdések.
Dr. Szalay Péter 1981-ben nyert felvételt az ELTE TTK vegyész szakára. Doktori fokozatot 1989-ben szerzett Bécsben, 1999 óta az MTA doktora, 2001 óta az ELTE habilitált doktora. 2003-ban lett egyetemi tanár, 2006–2008 között az ELTE Kémiai Intézet igazgatója. 2012–2015 között az ELTE Bolyai Kollégium igazgatója, majd 2015–2019 között tudományos rektorhelyettes.
Kutatási területe a kvantumkémia, eddig 121 publikációja jelent meg. Tudományos eredményeiért 2017-ben Széchenyi-díjban részesült, 2019-ben pedig az International Academy of Quantum Molecular Sciences tagjai közé választotta. Négy gyermek édesapja.
Egy egyetem életében a rektorválasztás az egyik legfontosabb esemény és a rektor személye is kulcsfontosságú. Mi motiválta, hogy jelentkezzen erre a cseppet sem könnyű feladatra?
Az első, ami megfordult a fejemben, ha más nem, pályázatom inspirálólag hat a résztvevőkre, beszélünk a problémákról. Márpedig súlyos problémákat látok az ELTE-vel kapcsolatban: az adatok alapján stagnálunk és lemaradunk, a versenyben maradáshoz pedig folyamatos megújulás szükséges. Nem elhanyagolható, hogy az ELTE több részéből is biztattak az indulásra, amelyhez hozzájárult az egyetem iránt érzett lojalitásom is. Az ELTE-n vezetőként elért sikereim is inspiráltak: intézetigazgatóként, a Bolyai Kollégium igazgatójaként és rektorhelyettesként két rektor mellett is helyt álltam. Ez utóbbinak, valamint a kutatási tevékenységeimnek köszönhetően is nagy rálátással rendelkezem a nemzetközi színtérre, a látott példák alapján kirajzolódott előttem a fejlődés útja.
A hallgatók ne álljanak meg az alapképzés diplomájának megszerzése után, tanuljanak tovább!
Hogyan értékeli az Egyetem jelenlegi helyzetét? Mit gondol, hogyan lehetne szükség esetén javítani ezen?
Az Egyetem bevételeit két részre oszthatjuk: pályázati és nem pályázati forrásokra. Az állami források esetében a BTK a leghangsúlyosabb, míg a pályázati források jelentős részben a TTK-n keresztül érkeznek. Ez utóbbi azt mutatja, hogy fel kell készíteni a többi kart is, hogy pályázatképesebbek legyenek. Az oktatói-kutatói létszám a TTK-n és a BTK-n a legnagyobb, de 2018 óta folyamatosan csökken, ami problémákat vetít előre. A hallgatói létszámok tükrében is azt mondhatjuk, hogy fejlődnünk kell: az Egyetem Bologna-indexe alacsony, márpedig kutatóegyetemektől stabil 40% körüli érték várható el. Mivel az ELTE hazai versenyelőnye a kutatóegyetemi státusz, kiemelt fontosságú kell legyen ezen mutatóink növelése a közeljövőben. A hallgatók számára ez azt a kérést továbbítja, hogy ne álljanak meg az alapképzés diplomájának megszerzése után, tanuljanak tovább! Persze az Egyetemnek ehhez vonzó képzéseket és jövőképet kell adnia.
Figyelembe kell venni a helyzetértékeléskor a környezetünkhöz képest betöltött szerepünket is. Az elmúlt időszakban sajnos azt láttuk, hogy a nemzetközi rangsorokban stagnálunk, egy-két bölcsészet- és természettudományi szak értékelése kimagasló, sok viszont rá sem kerül ezekre a listákra, amely eredményeként az Egyetem összesített helyezése az 500-600 körül mozog. Figyelmeztetésként kell hatnia, hogy a publikált cikkek aránya a D1 minősítésű lapokban csökken, miközben a Q2-kben nő. Ez főként azért tragikus, mert a célunk az volt, hogy Közép-Európában legyünk jelentősek, ennek ellenére a régiónk hasonló helyzetből indult intézményei rendre leelőztek minket. Intő jel továbbá, hogy az országon belül is fokozódik a versenyhelyzet: van olyan vidéki egyetem, amely gyakorlatilag beért minket az említett rangsorokban, ezen kívül Budapesten belül is erős szívóhatást fejtenek ki a nemrégiben létrehozott vagy átalakított egyetemek. Számos intézményben folyik pedagógusképzés, amely jelentős elszívást eredményez az oktatók, de a jelentkezők esetében is, és fel kell készülnünk a kínai Fudan Egyetem érkezésére is.
Meg kell mutatni, hogy tudunk élni az egyetemi autonómiával.
Az ELTE rektora kíván lenni, így nyilván meglátott olyan lehetőségeket, amelyeket megragadva kitörhetünk a stagnálásból. Meglátása szerint mik ezek?
Legnagyobb erősségünkként az interdiszciplinaritást nevezném meg, amelyet nem használunk ki eléggé. Kiemelném ezen kívül a kiváló oktatói és kutatói gárdát, amely a folyamatos létszámcsökkenések ellenére továbbra is igyekszik magas szinten művelni az oktatást és a tudományt. A már említett kutatóegyetemi státuszon kívül a legnagyobb lehetőség – EU-s szinten! – a CHARM-EU projekt, amelynek keretében négy kiváló nyugat-európai egyetemmel indíthatunk közös képzéseket, amelynek köszönhetően nemzetközi diplomát adhatunk hallgatóinknak. Fontos lenne, hogy ebbe a programba idővel valamennyi kar képzései beépülhessenek.
Mielőtt részletesen kifejteném a lehetőségeinket, azt az 5 pillért nevezném meg, amelyeken véleményem szerint az Egyetem sikerei nyugodhatnak.
- Ambíció: a vezetőknek kell elsőként rendelkezniük vele, nekik kell motiválni az intézményi struktúra összes többi tagját.
- Prioritások: egy ekkora intézmény egyenletes fejlesztése nem realitás, de meg lehet határozni fókuszpontokat, amelyben az Egyetem minden része számára biztosított a fejlődés.
- Stratégia: konszenzussal elfogadott hosszú távú tervek kellenek, amelyek mentén a döntések meghozhatók.
- Tehetség: mindez akkor működhet, ha az Egyetem valamennyi szintjén, egészen a kisegítő személyzetig, megfelelő tudású kollégákra építhetünk.
- Anyagi források.
A legfontosabb cél most a motivációnövelés és egy átfogó stratégia létrehozása, melyhez a Fenntartótól megkaphatjuk a szükséges forrásokat. Meg kell mutatni, hogy tudunk élni az egyetemi autonómiával és közösen el tudjuk készíteni a kilábalási tervet. Fontos, hogy hallgatóink jól érezzék magunkat, az oktatás színvonala mellett biztosítani kell számukra a közösségi élet tereit is. Minden egységben teljesítményértékelés kell működjön, mely az oktatott órák és publikációk számának mérése mellett minőségi elemeket is kell tartalmazzon. Fontos, hogy munkatársaink ismerjék az elvárásokat és a legjobbakat jutalmazni lehessen. A PPK-n és a BTK-n már működik ilyen és a TTK-n is kidolgozás alatt van.
Kutatás és innováció nélkül nem tudunk versenyképes diplomát adni; nem élhetünk tovább a 380 éves múltból!
Az egyetem elsősorban egy oktatási intézmény. Milyen tervei vannak az oktatás megújítására?
A fentebb említett teljesítményértékelési rendszer kulcseleme a kiemelkedő teljesítményt elismerő, versenyképes bérezés. Ez nem álom, a pályázatra való felkészülés során láttam, hogy nem kevesen kapnak európai színvonalú fizetéseket az ELTE-n, amelyek elsődleges forrásai pályázati jellegűek. A probléma ott jelenik meg, hogy sokan nem tudnak részt venni magas szintű kutatási/innovációs/szolgáltatási tevékenységben, mivel vagy teljesen leköti őket az oktatási terhelés, vagy kénytelenek másodállást vállalni, esetenként távol a szakterületüktől. A normatívák rendezése csökkentheti az oktatási terhelést, míg belső programokkal segíthetünk átvezetni kollégáinkat a másodállásokból az ELTE számára hasznos tevékenységekbe. Azt a gondolatot kell magunkévá tenni, hogy kutatás és innováció nélkül nem tudunk versenyképes diplomát adni, nem élhetünk tovább a 380 éves múltból!
A pandémia rámutatott az e-learning eszközök fontosságára is. Én magam konzervatív voltam az oktatás terén, szerettem a táblára írni, bár a vetítést is használtam. Most viszont megértettem, mit tehetnek hozzá a modern eszközök a tanítás eredményességéhez. Bár nagyon várom, hogy újra írhassak a táblára, tudom, hogy megfelelő minőségű oktatási segédanyagokat kell a hallgatók rendelkezésére bocsátani.
Említettem a tehetségeket. A Bolyai Kollégium egykori igazgatójaként a mai napig jó viszonyt ápolok a Kollégium lakóival, akiknek a pályázatomat is bemutattam. Örömmel adtak hangot javaslataiknak, csak azt sajnáltam, hogy nem az első mondatok papírra vetése előtt kerestem fel őket. Példájukon jól látom, hogy egy tehetséges csoport mekkora húzóereje lehet egy sokkal nagyobb közösségnek, így akár a teljes Egyetemnek is. Az ő biztatásukat ezúton is köszönöm.
Említette az oktatók, kutatók bérének növelését, mint tervének kulcselemét. Az ehhez szükséges forrást honnan teremtené elő?
Mint az egyetem anyagi forrásainak, ennek is két eleme van. Az első, hogy meg kell győzni a fenntartót, érdemes ide befektetnie. Bár optimista vagyok, nyilván nem gondolom, hogy bármekkora bérigényt kielégítenének. Ahhoz, hogy megfelelő tárgyalási pozíciót alakítsunk ki, mindenekelőtt létre kell hozni a már említett átfogó stratégiát. Ezzel egyidejűleg pontosan ki kell számolni, hogy mit mennyiért tudunk elvégezni. Sajnálatos módon évek óta nem került sor egy ilyen, átfogó felmérésre, márpedig az oktatás pontos árának ismerete nélkül nem lehet hatékony tárgyalásokat folytatni. Ennek tartalmazni kell a versenyképes bért, és minden mást, ami az elvárt minőségű oktatáshoz szükséges. Ez alapján nyílik lehetőség egy több éves szerződés megkötésére a fenntartóval, amely kedvezőbb lehet a számunkra. Arra is építhetünk, hogy a modellváltás nyomán a Minisztériumnál kevesebb egyetem marad, meg kell őket győzni, hogy nekik is presztízskérdés, hogy ezek jól működjenek. A második elem a bérek kiegészítése saját bevételt termelő tevékenységekből: ez nem csak kutatás és innováció, de például szakirányú továbbképzések is lehetnek. Nem szabad azonban, hogy ezeket az eszközöket a költségvetési lyukak betömködésére használjuk fel, ezek részei kell legyenek egy átgondolt tevékenységi portfóliónak. Előnyös stratégia lehet például, ha ezeket olyan interdiszciplináris területeken indítjuk, amelyek eddig hiányoztak, hiszen ezek az Egyetem több területét is fejleszthetnék egyszerre, továbbá ezek iránt a piaci kereslet is nagyobb lehet.
Kell az ELTE minden részére és folyamatára kiterjedő stratégia, amely elkészítéséhez hívom az ELTE minden karát és polgárát pályázatomban.
Forró téma az egyetemek modellváltása. Mi a véleménye erről, nekünk érdemes lehet-e követni a fenntartót váltott intézményeket?
Ami az SZFE-n törtét, az sok szempontból nem méltó a magyar felsőoktatáshoz. Szerencsére az ELTE-nek a közeljövőben nem kell erről döntenie, még legalább egy évig: az idén modellt váltó intézmények névsorát március végéig kell beterjeszteni, ezen már nem szerepelhetünk, később pedig a választások miatt nem tartok reálisnak egy ekkora horderejű változást. Így bőven van időnk kialakítani a startégiánkat ebben a kérdésben. Egyrészt figyelemmel kell kísérni, mi történik az átalakult egyetemeken, ezek szenátusai, rektorai, illetve a kuratóriumok milyen módon osztoznak meg a jogosítványokon. Még ennél is fontosabb, hogy azonnal neki kell látni a stratégia kidolgozásának, amellyel az ELTE-t olyan helyzetbe lehet hozni, hogy egyáltalán ne is legyen szükség az átalakításra. Meg vagyok győződve arról, ha erre mégis sor kerül, a saját magunk által kidolgozott kilábalási tervekkel sokkal jobb pozíciót tudunk elérni a tárgyalások során. Ehhez kell az ELTE minden részére és folyamatára kiterjedő stratégia, amely elkészítéséhez hívom az ELTE minden karát és polgárát pályázatomban.
Sokat hallottam arról, hogy az ELTE-t „büntetik”, amiért nem váltott modellt, így máris pályázati és uniós pénzektől estünk el. Mivel az ELTE-n ez irányú nyomás nem volt, és amennyire tudom, komoly kérés sem érkezett, úgy gondolom, hogy aki ilyet mond, elfogult a témában. Szerintem az egyetlen ok, amiért az első körben semmit nem kaptunk, hogy bármennyire jók voltak a kari tervek, nincs hosszútávú startégiánk, nem készült el az Intézményfejlesztési Tervünk (január volt a határidő az első változatra!), ami megmondaná, hogy egy fejlesztés végül is hová fog minket repíteni. Ezen felül a szinergiák is hiányoznak: a kari terveknek egy egyetemi keretbe kell beépülniük. Ha nem ezt várná a Fenntartó, akkor a karoktól kérnék a terveket közvetlenül. Sokak lobbizásának köszönhetően megváltozott ugyan a döntés, de két szempontból még így is hátrányos a helyzet: a 2016-os 20-25% helyett most csak 5-6% a részesedésünk a programból, valamint most a Fenntartó mondja meg, az Egyetem mely részei részesülhetnek belőle. Aki előkészítetlen pályázatokkal száll be a harcba ekkora forrásokért, az ne csodálkozzon, ha nem részesül belőlük.
A társadalom számára is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy bármilyen téren elért eredményességhez jó tanárok kellenek.
A pedagógusképzésben is szomorú tendenciák uralkodnak a folyamatos kormányzati narratíva ellenére. A pályázatban említette, hogy fejleszteni kívánja a területet, de ez kevés konkrétumot tartalmaz, így például hogyan kívánja a TKK munkáját segíteni, továbbá hogyan támogatná a területet érintő kutatásokat?
Ez a kérdés azért is kiemelt fontosságú, mert a többivel ellentétben – amelyek az egyetem következő mintegy 5 évét befolyásolják – az előttünk álló 20 évet határozza meg. Nem elég, hogy vonzó képzéssel és jó promócióval idecsábítsuk a fiatalokat, jó minőségű oktatással itt is kell tartani őket. Még ennél is fontosabb, hogy a pedagóguspálya társadalmi megbecsülése is növekedjen: Az ELTE-nek ebben is küldetése van. Ezen kívül magunkba is kell szállnunk és meg kell kérdeznünk: valóban elég vonzó képzést kínálunk? Tudunk lelkesedést önteni a pedagógushallgatókba?
Szomorú látni, hogy a pedagógushallgatók száma a legnagyobb jóindulattal vizsgálva is stagnál. Nem igaz ez azonban a természet- és informatikatudományokra, hiszen itt évről évre jelentős visszaeséseket tapasztalunk a jelentkezettek számában. (Az idei évben ismét negatív rekordot döntött a természettudományi szakokra leadott jelentkezések száma – a szerkesztő.)
Fontos az egyensúly a szakmai és a pedagógiai tárgyak között, amelynek kapcsán évek óta ellentét feszült a PPK és a többi pedagógusképző kar között. Úgy érzem, mostanra ez az egyensúly létrejött, a TKK pedig meg tudott erősödni. Ezek a belső tényezők, a külsők, hogy a társadalom számára is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a bármilyen téren elért eredményességhez jó tanárok kellenek. Ezt az üzenetet minden rendelkezésünkre álló fórumon szükséges közvetíteni, hiszen az ELTE, mint az ország legnagyobb pedagógusképző intézménye, ebben kulcsszereplő. A pedagógushivatás presztízsének helyreállításához érdemes megnézni a külföldi sikeres gyakorlatokat is, Ausztriában például a középiskolai tanárokat is megilleti a „professzor” megszólítás.
A SHÜTI szakértelmére építve el kell érni, hogy mindenki hozzájusson a megfelelő oktatási anyagokhoz, eszközökhöz, minden akadálymentes legyen.
Sok szót ejtettünk eddig az oktatás színvonalának javításáról, anyagi javak felhasználásáról például közösségi terek vagy versenyképes fizetések létrehozása céljából. Mik a gondolatai az esélyegyenlőségről? Mit gondol, szükséges-e az ELTE-nek fontos közügyekben is állást foglalnia e téren?
Bár az esélyegyenlőség a szívemhez is közel áll – egyik gyermekem látássérült –, legtöbben nem vagyunk felkészülve a hátrányos helyzetű hallgatók megfelelő kiszolgálására. De szerencsére a SHÜTI egyetemi szinten nyújt támogatást. Az ő szakértelmükre építve el kell érni, hogy mindenki hozzájusson a megfelelő oktatási anyagokhoz, eszközökhöz, minden akadálymentes legyen. Vannak karok, amelyek élen járnak a „challanged” hallgatók esélyeinek növelésében (ilyen például a TTK is), de ezt a stratégiát is intézményi szinten kell kezelni. A valódi megoldás hálózatot igényel. Ki kell használnunk, hogy van olyan karunk is, amely szakmailag tud ehhez segítséget nyújtani. Az akadálymentesítés költségeit sem szabad elfelejtenünk, amikor forrásokról tárgyalunk a fenntartóval.
Itt jegyezném meg, hogy véleményem szerint az Esélyegyenlőségi Bizottság és az Ombudsman kiváló munkát végez, szükséges azonban minőségbiztosítási eszközökkel monitorozni, hogy a jelenlegi jogosítványaik kielégítőek-e. Bár a hallgatóságot ez kevésbé érinti, példaértékűnek gondolnám megváltozott munkaképességű alkalmazottak felvételét is, amely folyamatban kiemelten számítok a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar támogatására.
Az ország legnagyobb egyetemeként természetes, hogy állást foglalunk nagy horderejű társadalmi kérdésekben. Az egymás mellett sokszor a bábeli zűrzavart idéző módon elbeszélő felek közt kutatóegyetemhez méltón kell képviselnünk a megalapozott, tudományos narratívát. Ilyenkor az egységes fellépés érdekében ugyancsak hálózatként kell működnünk. Azonban nem csak egy-egy eset „kitörésekor”, hanem folyamatosan kell diszkusszió folyjon az Egyetemen ezekről az ellentmondásos témákról, csak így adhatunk érzelemmentes, adekvát válaszokat.
Mennyire tartja fontosnak egyes szakok és az egyetem egészének reprezentációját a médiában? Az utóbbi időszakban a természettudományos tanárszakra jelentkezők száma kétségbeejtően alacsony, mégis előbb találkozhatunk más egyetemek hirdetésével, legalábbis az ország egyes részein mindenképpen.
Erős, központilag megtervezett lépések kellenek. Ma már nem lehet amatőr módon kezelni ezt a kérdést! Sokan, sok energiát ölnek a népszerűsítésbe, mégsem érjük el a kellő hatást. A kari erőfeszítések mellett az ELTE Kommunikációs, Marketing és Rekrutációs Igazgatósága évek óta támogatja, hogy hallgatók látogassanak vissza egykori alma materükbe, az utazáshoz pénzbeli, az előadáshoz pedig promóciós anyagok általi segítséget nyújtva. Ha ennek ellenére is erősebben hallatszik más egyetemek hangja, akkor nem vagyunk elég hatékonyak.
Hiszem, hogy mind tanulhatunk egymástól, egy értékesebb diploma pedig mindannyiunk közös érdeke.
Milyen lezáró, összefoglaló gondolatai vannak a pályázattal kapcsolatban?
A változás most azért lenne fontos, mert az elmúlt 3,5 évben csak vegetáltunk, nem született semmilyen stratégiai dokumentum, amellyel a kihívásokra válaszoltunk volna. Még Intézményfejlesztési Tervünk sincs, amelynek következményeiről fentebb már beszélgettünk. Nem tudjuk hitelesen képviselni érdekeinket, ha nem dokumentáljuk, mit is szeretnénk.
Az Egyetem akadémiai vezetése mulasztásos jogsértésben is van: a Szenátus még 2018-ban határozott a Kiválósági Alap létrehozásáról. Ennek karokra eső része a megfogalmazott céloknak megfelelően felhasználásra került, azonban az egyetemi alap érintetlenül hever, gyakorlatilag egy fiókban. Az összeg tehát – körülbelül 400–500 millió Ft! – rendelkezésre áll, azonban a szétosztás menete és szempontrendszere nincs kidolgozva. Óriási felelőtlenség ezt a lehetőséget nem kihasználni!
A nemzetközi intézmények számos jó példával járnak elöl, amelyeket volt szerencsém közelről is megtapasztalni. Hatalmas lehetőségnek tartom külföldi egyetemekkel közös képzések létrehozását, mert hiszem, hogy mind tanulhatunk egymástól, egy értékesebb diploma pedig mindannyiunk közös érdeke.
Összességében tehát hagyományainkra építve, de a ma lehetőségeit kihasználva; a múltból táplálkozva, de nem abban élve kell visszavezetnünk az Eötvös Loránd Tudományegyetemet a hazai és nemzetközi felsőoktatási és tudományos élet élmezőnyébe. Ezért adtam pályázatomnak az „Újratervezés” címet.
Borítókép: a Széchenyi-díj átvételekor Császár Attila és Fogarasi Géza professzorokkal, 2017-ben