A vörös teknős egy animációs művészfilm, amely 2016-ban jelent meg, majd a cannes-i filmfesztiválon nyert díjat.
Műfaját tekintve fantasy drámának mondható, de ezen elemek összessége nem egy átlagos sablontörténetet mesél el, így ne az általános értelmében próbáljuk a műfajt értelmezni és elképzelni!
A történet egy hajótöröttről szól, aki egy lakatlan szigetre jut. Néhány nap alatt megismeri a szigetet, összebarátkozik a helyi rákokkal, majd úgy dönt, hogy nekivág a végtelennek. Minden erejét lantba vetve nekiáll hajót építeni, hogy hazajusson. Azonban az összes kísérletét egy rejtélyes tengeri lény szabotálja. Többszöri próbálkozás után kiderül, hogy nem más marasztalja, mint a vörös teknős. Ez a találkozás véglegesen megváltoztatja mindkettőjük sorsát.
Az események nagyon lassan haladnak, és miután megnéztük, értékelhetjük úgy is, hogy fél órában „le lehetett volna zavarni”. Ez a lassú előrehaladás talán az egyetlen hátránya, mert néha picit tényleg vontatottnak érződik. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy valóban nem maga a történet a film gerince. Az egész élményt a látvánnyal és az átadott érzelmekkel tudjuk átélni.
A látvány fantasztikus, csodálatos. Egyszerre élethű és mégis grafikusan művészi megjelenítésű. Ebből a realizmusból csak a szereplők lógnak ki, akik nagyon is emberiek, de vannak benne erősen rajzfilmszerű elemek (pl. háromszög orr) is. Ők is beleillenek a természetbe és annak mozgásába. Az animációt a Ghibli Stúdió készítette, és ebben is remekeltek. Minden teljesen természetesen, életszerűen mozog, szinte el is tudjuk felejteni, hogy ez animáció.
A természet és az ember kapcsolata egy folyamatos elem az események során. A természet, az élet körforgása fokozatosan előtérbe kerül. Mivel ilyen nagy a hangsúly ezen, a film, mondhatni néma. Nincsenek dialógusok, csak nonverbális kommunikáció és a természet hangjai.
Animációs film révén felmerülhet, hogy gyerekeknek való-e. Ez nem egy pörgős film, ami csupa kaland és akció, szóval ebből a szempontból nem ajánlom. Ha azonban a gyerek nyugodt, fogékony a természetre és az emberi belső világra, akkor érdemes megnézni vele.
Azoknak tudom ajánlani, akik egy nyugodt filmet keresnek. Ez azoknak szól, akik el akarnak merengeni egy kicsit az életen, és egy kicsit a belső énjükre akarnak koncentrálni. Ha nem szereted a művészfilmeket, az animációt, a robbanásmentes alkotásokat, akkor ne nézd meg!
A lehető legteljesebb élményért azt tudom ajánlani, hogy ezt kivételesen ne otthon a laptop előtt nézze az ember, valamint popcorn helyett egy csomag zsebkendőt javaslok. A hangos étkezés ténylegesen ront az egész élményen. Kizökkent és szörnyen zavaró. Kapcsoljuk ki az agyunkat, a telefont és az aggodalmat, mert megéri! Teljesen magával tud ragadni a látvány, és az érzés.
The red turtle (francia, japán, belga)
fantasy-dráma
2016
80 perc
rendező: Michaël Dudok de Wit
író: Michaël Dudok de Wit, Pascale Ferran
IMDb: 7,5/10
Puskás Júlia
puskas.julia@nyuz.elte.hu