A tudósok évszázadokon keresztül használták a matematikát arra, hogy analizálják a zenét, sőt, hogy újat írjanak. Ezen iskolának talán legnagyszerűbb képviselője volt Johann Sebastian Bach, aki kétségtelenül kihasználta mind csodás zenei érzékét, mind pedig a matematika szépségét, hogy így szerkessze meg művei sokaságát.
A fenti sorok apropója, hogy idén április 18-án, szerdán volt a 37. Matematikus Hangverseny, ezért szerettem volna kiemelni, hogy igenis van kapcsolat a matematika és a zene közt. Bach művei közt például ismertek olyanok, amelyeket – igaz, akkor a kottapapír hiánya miatt, de – úgy írt meg, hogy a tétel végén a zenészeknek meg kell fordítaniuk a kottát, és fejjel lefelé játszani az új előjegyzés szerint. Ehhez pedig kétségtelen, hogy szükséges „némi” matematikai érzék, legalábbis, ha elvárjuk, hogy mindkét változat szépen szóljon. (A dnb által kedvelt hangzást akkoriban még nem tartották szépnek.)
De beszéljünk a koncertről! Az ELTE ÁJK Dísztermében tartották, ahol volt szerencsém Hudecz Tanár úr egykori rektori székében ülve gyönyörködni a frekvenciatartományok periodikus váltakozásaiban. Igen, ha már TTK, akkor bátorkodtam így fogalmazni. Böde Csaba rutinos konferálásából a nyilvánvaló információkon túl hallhattuk, hogyan kell a lehető legtudományosabban elmondani, hogy az első szám betegség miatt elmarad – ti. hogy az első rész darabjainak sorszámából egyet ki kell vonnunk, hogy értelmes eredményt kapjunk –, de megtudhattuk, hogy nincsen Matematikus Hangverseny Freud Róbert és Laczkovich Miklós tanár urak nélkül.
A szünet elején – hadd beszéljek erről még a darabok ismertetése előtt! – idén először osztották ki a Gács András-díjat. Az elismerést a tervek szerint minden évben egy vagy két olyan fiatal egyetemi matematikaoktató kapja, aki az oktatásban kiemelkedik és sok diákot motivál. Ebben az évben Röst Gergelyre és Zábrádi Gergelyre esett a kuratórium választása, nekik ezúton is gratulálok.
A műsor első felében a komolyabb darabokon volt a hangsúly: Beethoven, Haydn, Brahms, majd némi kilengéssel José White La Bella Cubana című darabja következett. A rész záró száma Poulenc zongorára és klarinétra írt szonátájának II. és III. tétele volt. A művekben közös volt, hogy az énekeseket hagyták pihenni, azonban a résztvevő szöveg nélkül is könnyen érezhette magát egy XVIII-XIX. századi bécsi szalonban – és nem csak a díszlet miatt. A kubai szépségről szóló, zongorán, hegedűn és brácsán – utóbbin egy Erasmussal érkezett hallgató által – megcsendített dallamok aztán egy csapásra a forró nyárba visznek minket, az ember szinte várja, hogy mikor ugrik elő és perdül táncra egy hölgy és a Szicíliában bujdosó Michael Corleone. Székely Péter Tanár úr kétszer is klarinétozott a félidőben, a Poulenc-darabot is tőle hallhattuk. Poulencet játszani nem könnyű, magam is megszenvedek vele mostanában, de elmondhatom, itt sikerült.
A szünet után a Wigner Jenő Kamarakórus – akik szintén jól ismert vendégek – segített visszazökkenni a zene világába két könnyedebb darabbal, azt hiszem, ismerős lehet, ha nem is ez a feldolgozás: a Spider Pig és az I’m a Train. Ezt követően komolyabb vizekre eveztünk, Liszt Mephisto-keringője, majd Asz-dúr noktürnje következett, mindkettő párját ritkító zongoristák előadásában. Utánuk a 2016-ban alakult Bottom Club Singers érkezett a Deep River spirituáléval és Kozma Mátyás Három válaszúti népdalával. Utóbbival az idén februárban elhunyt Kallós Zoltán néprajzkutatóra emlékeztek. Őket már csupa első szereplők követték a sorban, köztük ismét egy külföldi hallgató, akiről – az első rész hasonló előadójával egyetemben – sajnos majdnem 1 valószínűséggel elmondható, hogy a következő koncerteken nem fog szerepelni. Csajkovszkij Trojkája után a századfordulóról hallhattunk két fuvolára és zongorára írt dalt, az Orosz cigánydalt és a Jade-et. Az est záró műsorszámát, azt hiszem, mindenki kellő érdeklődéssel várta, ez a The Legend of Zelda egyik témája volt zongorára átírva. Sajnos az előadó is nagyon várhatta, mert szegény rettenetesen izgult, remegő kezekkel ült a zongorához, pedig a közönségtől egyáltalán nem kellett tartania senkinek sem.
Számomra meglepetés volt, hogy a tervezett műsor után szokás a színpadra szólítani a közönség soraiból is lelkes, addig bujkáló zenészeket. Ez alkalommal viszont a hihetetlenül hálás közönség és Böde Csaba hívó szavai ellenére sem állt ki senki a színpadra, hogy az est nem hivatalos koncertjéről is írhassak az utókornak – ezen még egy kreatív néző is hiába próbált segíteni páratlan ötletével, mely szerint, ha senki nem szeretne az első lenni, kezdjük a másodikkal. Idén tehát így ért véget a Matematikus Hangverseny, aggodalomra azonban semmi ok, jövőre készülök én is!
Mert bizony, jövőre sem áll le a Matematikus Hangverseny robogó szekere, még ha már nem is Janzsó Miklós szervezésében vehetünk is részt majd az eseményen. Mizsó, neked ezúton is köszönjük a kitartó munkát; veled, kedves zeneszerető olvasó, pedig remélem, hogy 2019 áprilisában találkozom – persze túl sokan ne gyertek, sokan már így is állni kényszerültek, és szeretnék beférni a terembe!
Első rész
Maga Balázs (zongora, mat. MSc)
L. van Beethoven: Török induló
Vidor Sára (hegedű, mat. alumna),
Szederkényi Dorka (cselló),
Frenkel Péter (zongora, oktató)
L. van Beethoven: B-dúr Allegretto
Freud Róbert (zongora, oktató),
Laczkovich Miklós (zongora, oktató)
F. J. Haydn: Búcsúszimfónia, I. tétel
Székely Péter (klarinét, oktató és mat.–fiz. tanár),
Freud Róbert (zongora, oktató)
J. Brahms: f-moll klarinét szonáta, III. tétel
Nagy Ilona (zongora, BME-oktató),
Weiner Mihály (hegedű, BME-oktató),
Frances Hung (brácsa, AIT -hallgató)
J. White: La Bella Cubana
Székely Péter (klarinét, oktató és mat.–fiz. tanár),
Sógor Tamás (zongora, osztatlan mat.–ének-zene tanárk.)
F. Poulenc: Szonáta klarinétra és zongorára, II-III tétel
Második rész
Wigner Jenő Kamarakórus (BME-TTK)
Vezényel : Mátyás-Karácsony Zsuzsanna (végzett mérnök-fizikus),
Szolnoki Lénárdné (fizikus doktorandusz)
H. Zimmer: Spider Pig
A. Hammond – M. Hazelwood: I’m a Train (feldolgozta: P. Knight)
Sógor Tamás (zongora, osztatlan mat.–ének-zene tanárk.)
Liszt F.: 1. Mephisto-keringő
Nagy Ábel Mihály (zongora, BME- hallgató)
Liszt F.: Asz-dúr („Szerelmi álmok”) noktürn (S. 541 No. 3)
Bottom Club Singers (acapella énekegyüttes)
Vezényel : Bottka Benedek (osztatlan mat.–fiz. tanárk.),
Horváth András (osztatlan mat.–fiz. tanárk.)
Deep River (néger spirituálé)
Kozma M.: Három válaszúti népdal (Kallós Z. gyűjtéséből)
Pituk Sára (zongora, mat. BSc)
P. I. Csajkovszkij: Trojka
Budai Attila (fuvola, mat. BSc)
Juhász Johanna (zongora)
W. Popp: Orosz cigánydal
P.-O. Ferroud: Jade
Joseph Bertaux (zongora, BSM-hallgató)
Kondó K. – G. Fater: The Legend of Zelda – Dark World theme
Őri Bálint
ori.balint@nyuz.elte.hu