Mindig valami idilli gondolat kerít a hatalmába, ha kertvárosi, jómódú, kisgyerekes családokra gondolsz? Ha megismered Celeste, Madeline és Jane történtét, rájössz, hogy a látszat legtöbbször csal.
Hogy milyen is valójában nőnek lenni, sosem volt olyan őszintén kimondva, mint az utóbbi hetekben. Csak kapkodjuk a fejünket, annyi történetet hall az ember, de, végül is sejthettük, hogy ennek be kell következnie: változik a világ, és a nőknek egyre több lehetősége nyílik hallatni a hangjukat.
A következő sorozat is ennek az őszinteségi hullámnak a terméke: idén februárban jelent meg, és nagy 
sikert aratott, mind a témaválasztásnak, mind a felvonultatott sztárok nagyszerű játékának köszönhetően. Karaktereik egy tengerparti kisváros jómódban élő polgárai, látszólag tökéletes élettel, azonban a felszín alatt súlyos családi válságok bontakoznak ki előttünk.
A sorozat egy lezárt évadnyi történetet kapott, egy zseniális kerettel, a gyilkossággal, amely az első képkockákon ugyan in medias res megjelenik, ám a körülmények és az elkövető-áldozat páros is végig ismeretlen marad a sorozat alapizgalmaként szolgálva. Ahogy visszaugrunk pár héttel korábbra, és megismerjük főhőseinket, egyből kibontakoznak a konfliktusok, amik közül bármelyik fajulhatna gyilkosságig: Madeline, aki nem képes elfogadni, hogy volt férje egy fiatalabb nővel alapított új családot, Celeste, akit rendszeresen ver a férje, és Jane, akinek a fia egy nemi erőszakban fogant. Ők hárman barátnők, és a gyerekeik történetünk legelején kezdik az első osztályt ugyanabban az elit iskolában. Szimbolikus, hogy a legfőbb konfliktus is éppen itt, a gyerekek szintjén, egy iskolai bántalmazással kezdődik, és terjed ki az anyák, majd a családok szintjére, így tanítva meg felnőtt karaktereinknek is, hogy kell viselkedni ilyen esetben.
A sorozatot elsősorban nőknek ajánlom, hiszen ékes példája annak, mennyire erős tud lenni egy nő krízishelyzetekben, és mennyire rettenthetetlen egy anya, ha a gyermekéről van szó.