A sorozat, melynek a magyar címe majdnem annyira találó (A visszatérők), mint az eredeti. Ritkaság ez a „magyar címfordítás” történetében, elég csak a Ki a faszagyerek? című vígjátékra gondolni, melynek a rendezők a The Man címet adták. És hogy miért is találó mindkettő? A történet száz évvel egy mesterséges intelligencia által kirobbantott atomháború után kezdődik egy Ark nevű mesterségesen létrehozott holdon, amely a Föld körül kering. A bárka készítői úgy számoltak, hogy a Föld száz évvel a háború után már lakható lesz, ezért száz fiatal bűnözőt leküldenek a bolygó felszínére, hogy visszajelzést adjanak a Föld lakhatóságáról. Egyéb kényszerítő tényező a bárkán megjelenő túlnépesedés, így is lecsökkentve az amúgy túlzsúfolt hely népsűrűségét. A száz fiatal megérkezik a Földre és kiderül, hogy tökéletesen lakható, és hogy nincsenek egyedül, így az (újra)felfedezés során számos kalandban lesz részük.
A négy évad mindegyike egy-egy különböző kalandot rejt, ilyen a helyi – nem is annyira barbár – törzsekkel való kapcsolatfelvétel, az egyik hegy atombunkeréből kiszabadulni vágyó fejlettebb népcsoporttal vívott harc, a Földet elpusztító mesterséges intelligencia, mely segíteni szeretne, csak az a baj, hogy úgy teszi ezt, mint a Sport szeletes fiatalember a reklámban (…), valamint a növekvő radioaktivitás is megoldandó kihívás elé állítja hőseinket. Őket, akik folyamatos jellemfejlődésen mennek keresztül. A főszereplők ugyan ismeretlen neveknek számítanak (Eliza Taylor, Marie Avgeropoulos, Lindsey Morgan, Bob Morley, mondjam még?), közülük mégis csak nagyon kevésre lehet azt mondani, hogy nem állják meg a helyüket ebben a regényadaptációban.
A The 100 egy remek kis sorozat, állítom nem tartozik a népszerűek közé, pedig karakterorientáltságával, folyamatosan épülő cselekményével és saját nyelvével több figyelmet érdemelne!