November 23-án került a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája és az Oktatási Jogok Biztosa által megrendezésre „Hova tovább oktatás?” címmel a közoktatás jelenét és főleg jövőjét boncolgató kerekasztal-beszélgetés, ahol dr. Aáry-Tamás Lajos, az Oktatási Jogok Biztosa vezetésével kerültek napirendre olyan kérdések, melyek megválaszolására már évek, évtizedek óta szükség lenne. A beszélgetésben olyan tanárok, szakemberek vettek részt, akik valamilyen rendhagyó módon próbálják jobbá tenni az oktatási rendszert, így beszélgetőtárs volt Nagy Emese, a hejőkeresztúri általános iskola vezetője és a Komplex Instrukciós Program (KIP) vezetője, Lányi Marietta, a Gyermekek Háza Program vezetője, valamint Jánossy Zsolt és Tar József középiskolai tanárok, az Innovatív Pedagógiáért Egyesület elnöke, illetve alelnöke.
Egyik legfőbb gondolati súlypontként felmerült a kérdés, hogy vajon a résztvevők szerint milyen a jó iskola. Egyszerű kérdés, amire talán lehetetlen teljes választ adni. Annyi azonban biztos, hogy nem olyan, amilyennek ma látjuk a legtöbb iskolát. Talán a legfontosabb dolog az, hogy kialakuljon egyfajta együttműködés a pedagógus, a gyermek, a szülő és az intézmény között egy szebb jövő érdekében. Ha sikerül kialakítani ezt az együttműködést, elérhetjük, hogy a diákok szívesen járjanak iskolába, akarjanak tanulni, megtalálják azt, amiben tehetségesek és ezt kamatoztassák.
De vajon mi lehet ez a „Szent Cél”? Hiszen arról nagyon sokan, nagyon sokat beszélnek, hogy mit kell tanítanunk, és azt hogyan kell tanítanunk, csak közben arról nem alakult ki egy egységes álláspont, hogy miért tanítunk, mi célja van az oktatásnak. A válasz során nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a világ folyamatosan változik, szinte mindenki számára pillanatokon belül elérhető bármilyen információ, de jelenleg ezt a tényt a rendszer nem veszi figyelembe. Talán el kellene gondolkodnunk azon, hogy a tananyag átadása, megtanulása már nem lehet cél, sokkal inkább eszköz, amivel megtaníthatjuk a diákoknak, hogy az ismereteiket, képességeiket hogy tudják használni és alkalmazni.
A beszélgetésen a fentieken kívül szó esett olyan gyakorlati kérdésekről, hogy mit tehet a tanár, ha a tantervek, szabályzatok megkötik a kezét, és hogy milyen átalakításokra lenne szüksége a jelenlegi iskolarendszernek. Mindemellett rengeteg érdekes gondolat elhangzott, és ezzel együtt rengeteg új kérdés is felvetődött, melyeknek megválaszolása még várat magára. Nagyon remélem, hogy ez a beszélgetés hagyományteremtőnek bizonyul, és a közeljövőben újra megrendezésre kerül egy hasonló program.
Katona Ricsi