Dr. Magyar Lóránt a Semmelweis Egyetem oktatója október 3-án előadást tartott az ELTE ÁJK-n a törvényszéki orvosi szakértők munkájának mibenlétéről.
A felvezetés
Az előadó azzal indított igen humorosan, hogy megjegyezte mennyire otthon érzi magát a teremben, mert a csillogó, zöldre festett falak egy orvosi műtőt idéznek. Majd megkérdezte ki jött az ELTE-ről és ki a SOTE-ről – a felmérés után szomorúan hozzáfűzte, hogy az óráira nem jön el ennyi SOTE-s diák, mint most az ÁJK-ra.
Az első pár dia rávilágított a fő módszerre, ami alapján rekonstruálnak egy esetet darabjaiból. Betűket vetített fel, amiknek ki voltak takarva az íveik és melléjük koponyarészletekről képeket tett a diákra. Fel kellett ismerni mindkettőt, a betűknél mindenkinek sikerélménye volt, a koponyacsontoknál már kevésbé (itt meg szeretném jegyezni, hogy biológusként azért illett, hogy én is eltaláljam). Majd jött egy nagyon furán kiakart betű, amit én H-nak, amíg mások R-nek láttak. Itt mondta el Magyar, hogy amikor szakértői vizsgálatot végeznek egy-egy maradványon ők is ugyanúgy járnak el mint mi a betűknél – csomópontokat keresnek. Tehát sok információ kell egy-egy azonosításhoz. Emiatt nagy átverés az, ami a filmekben és sorozatokban láthatunk – nem lehet pillanatok alatt megoldást találni, lehetetlen például egy 20 éves csontból DNS mintát kinyerni és abból egy számítógépes program segítségével megalkotni az embert.
Első lépések
Természetesen nincs ügy holttest nélkül, így a sírhant felkutatásánál kell kezdeni az egészet. Különböző képek voltak kivetítve és el kellett döntenünk, hogy van-e sír. Elég egyszerű a képlet, nyitott szemmel kell járni, ha például teljesen ép a növényzet, akkor nincs sír, ha nincs növényzet egy foltban (ne adj isten még az ásót is otthagyta valaki), akkor ott friss sír van. De ha pont egy sírnyi foltban látványosan nagyobb és burjánzóbb a növényzet, akkor ott régi sírt rejthet a föld – ugyanis az ember rengeteg más haszna mellett még kitűnő humusz is lehet. Egyébként még az is segítség lehet, hogy ha tudjuk, hogy a nagyobb testüregek fölött a föld megsüllyed.
Ezek után példákon keresztül láthattuk, hogy az ismereteinket hogyan kamatoztathatjuk a való életben. Például Dr. Magyar Lóránték egy világháborús repülőt kerestek és ott, ahol valami (jelen esetben a repülőgép) megbolygatta a talajt – például egy kis kifolyt olaj – ott sötétebb volt. A másik történetben egy erdőben találtak egy kis gödröt, amin nem volt ép a növényzet, ott elkezdtek ásni, majd a felszínre bukkant némi lágyszövet meg egy baloldali lapocka. A maradványok azonosításában nagy szerepet játszott a környéken talált ruházat és fogászati implantátum. A bal lapocka belső pereménél egy egyenes szélű sérülést fedeztek fel, ami késre utal. Ezzel szemben a védő szerint azt okozhatta egy vaddisznó is. Magyar elismerte, hogy ez a felvetés igaz, de csak abban az esetben, ha a vaddisznó agyarai helyén kések vannak.
Szakértői vizsgálat főbb pontjai
Egy nyomozás során a szakértők kétféle kérdést kaphatnak – megválaszolhatót és megválaszolhatatlant. Sajnos a legtöbbször az utóbbi kategóriába tartozik a halál oka és időpontja.
Az első meghatározandó dolog, hogy a minta az élőlényből származik-e és csont-e. Magyar számtalanszor találkozott már azzal a helyzettel, hogy különböző agyagedény darabokat hoztak neki azonosításra, első blikkre tényleg hasonlítanak egy csontra, de egy kis taperolással simán meg lehet mondani, hogy mit tartunk a kezünkben. Ha mégis csonto(ka)t vizsgálunk, akkor a következő pont, hogy emberi(ek)-e a maradvány(ok), ha igen, akkor pedig hány embertől származnak. Itt a diákon különféle képeken kellett megszámolni, hogy hány emberhez tartozhatnak a csontok – ha egy koponya van, akkor kifejezetten árulkodó, ha két bal combcsont van.
Ha mindezzel megvagyunk, akkor az elkülönített maradványok nemét kell meghatározni. Magyar hangsúlyozta, hogy ez egy nagyon konzervatív szakma így a csontvázak vizsgálatánál két lehetőség van: vagy férfié vagy nőé a vizsgált csontváz. Az eltérő izomtömeg például nagyon jól elkülöníthető tulajdonságú koponyákhoz járult hozzá, a férfiaké nagyobb, markánsabb állkapocscsontú, amíg a nőké nem. Ezenkívül a medencecsont is rendkívül jó határozójelleg, a nőké szélesebb és leginkább egy teknőre hasonlít, ezzel szemben a férfiaké jóval kisebb szöget zár be és keskenyebb. Ha a medencecsont nőies, de a koponya férfias, akkor mindig az előbbi alapján határozzák meg a nemet.
A következő lépés az embertípus elkülönítése. Nem meglepő módon, Magyarországon jellemzően kaukázusi europidok kerülnek Magyar „asztalára”. A negroid típusra a széles orr és a magas front fogak, az ázsiaira pici orr, lapos arc, széles járomív (ez az utóbbi az europidokra is illik) jellemző.
Magyar Lóránt Amerikában volt továbbképzésen, ahol a legjobb szakértők diskuráltak és jellemezték minél pontosabban az előttük fekvő maradványokat, a külföldi kollégák hazai terepen voltak és egy pillantás alapján megmondták, hogy melyik indián törzsbe tartozott az illető, stb. Magyar inkább csendben maradt és figyelt, egészen addig, amíg be nem hoztak egy olyan csontvázat, ami fölött az európaitól az összes amerikaiig mindenki csak hümmmögött. „De hiszen ez magyar!” – kiáltott fel az előadónk – „Otthon én csak ilyeneket látok.”
A testmagasság és -alkat becslése is igencsak fontos. Magyar itt kiemelte, hogy lehet nagyon egyszerűnek hangzik, de az orvostanhallgatóknak mégis nagy problémát okoz – ugyanis a testmagasság meghatározásához egy bizonyos képletbe kell behelyettesíteni különböző adatokat, ezeket a hosszú csöves csontok méretei alapján határozzák meg. Vannak még más jellemzők, amik jobban árnyékolják a képet, például a durva tapintású csont nagyobb izomtömeget vitt, a gerinc alapján a testtartásra lehet következtetni, és ha a például a jobb felkarcsontnál lemezszerű lerakódás van a bicepsznél a csonton, akkor jobbkezes volt az illető.
A kormeghatározás annál nehezebb, minél távolabb van a születés pillanatától az ember. Például egy kétéves gyerek csontjait játszi könnyedséggel lehet elkülöníteni egy félévesétől. Ezzel szemben egy 70 és egy 80 éves ember között nincs nagy különbség. A kort meg lehet határozni a koponyavarratok, a szeméremízület (harántolt bordázottságú, lesimul, majd pedig kimélyül), a bordák szegycsonti vége (először V-alakúak, majd U és végül kinövések találhatóak rajtuk) és a fogak alapján.
Az előadás végét pár valós ügynek a történetével zárta Dr. Magyar Lóránt, amik leírva nem tudnák visszaadni az előadás jellegét, így mindenképp ajánlom mindenkinek, hogy menjen el legalább egy Magyar előadásra, mert nagyon szórakoztató, érdekes, közvetlen és interaktív volt.