Realizálódni látszódnak a párizsi klímakonferencia során vállalt kötelezettségek. Bár még nagyon messze vagyunk a céltól, öntudat mutatkozik a világ vezetői körében, miután több mint 100 ország kormánya kérvényezte újabb üvegházgáz betiltását.
Természettudományos hallgatóként nevetséges lenne vitatni a globális felmelegedés tényét. Sajnos rengeteg laikus és feltűnési viszketegségre hajlamos író, újságíró, blogger, celeb, politikus és egyéb hasonszőrű ember él köztünk, akik arroganciájukban (vagy üzleti érdekeltségükben) csak tagadni tudják a tényt, hogy földünk klímája emberi ráhatásra, és nem csak természetes következményektől változik. Természetesen léteznek tudományos alapú viták a változás mértékéről, a mitigációs eljárások hasznáról, stb., amelyek teljesen életképes, produktív táptalajok a jövő lépéseihez.
A tudományok vak mellőzése, rosszabb esetben tagadása, áltudományok népszerűsítése mindig rendkívül szomorúvá tesz, kiábrándít embertársaimból. Szerencsére a többség úgy tűnik józanul is képes gondolkodni, hisz napjainkban már a világ legtöbb országa felismeri a klímaváltozás okozta veszélyforrásokat és hajlandó tenni ellene. Legutóbbi nagyobb volumenű fellépés a párizsi egyezség aláírása volt tavaly. Itt a világ 195 országának képviselete egyezett meg többek között abban, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést 2 ºC alá csökkentsék, valamint 5 évente üléseznek újabb és újabb célokat kitűzve, hogy a globális klímaváltozás megfordítható legyen. A párizsi egyezség egy jó jel arra, hogy felismertük, változtatnunk kell társadalmi és egyéni berendezkedésünkön a jövő generációiért. Sokan mégis szkeptikusan fogadták, annak ellenére, hogy ez az első olyan egyezség, ami minden résztvevőt jogilag köt a vállaltakhoz. Rengeteg üzleti érdek fűzi a kormányokat és támogatóikat ahhoz, hogy radikális változás ne történhessen például az energiapolitikában, a megújuló energiaforrások fokozatos térnyerése is igen korlátozottnak látszik.
Új fejlemények mégis arra engednek következtetni, hogy a párizsi egyezséggel együtt felébredt valamiféle felelősségtudat a környezetünk iránt. A múlt héten több mint 100 ország írt alá petíciót a montreali jegyzőkönyv módosítására, ugyanis a környezetvédelmi regulációk egy újabb hatalmas megkerülése mutatkozott meg, amely komolyan akadályozta volna a Paris2020 terv megvalósulását. Ez azt mutatja, a többség komolyan tervez és megvalósít, hogy követhesse a párizsi ütemtervet. A Montreali jegyzőkönyv egy, az ENSZ kezdeményezésére kidolgozott általános formula, amelyet 1989-ben írtak alá a tagországok. Célja egyedüli: az ózonréteg védelme. Tökéletes példaként szokták emlegetni környezetpolitikai berkekben az internacionális együttműködés lehetőségére, ugyanis hatására az Antarktisz feletti ózonréteg lassan visszaállni látszik az 1980-as évek előtti állapotára. Legfőbb korlátozása a halogenizált szénhidrogének (CFC gázok) használatának fokozatos megszüntetése és betiltása. A CFC gázokban található klór vagy bróm ugyanis erősen pusztítja a sztratoszferikus ózont. Azonban a legtöbb fejlett ország nem oldalgott messzire a használattól, áttértek a HFC gázok (fluorozott szénhidrogének) használatára. A fluor nem lép reakcióba az ózonnal, azonban nagyon erős üvegházgázként funkcionál, és mint ilyet, a montreali jegyzőkönyv nem kezeli. Belátható, hogy további fokozott használata komolyan ellensúlyozza majd minden más mitigációs törekvéseinket, így az októberben tartandó montreali jegyzőkönyv taggyűlésen ezt az indítványt is tárgyalni fogják Ruandában. Az USA kormányának közleménye szerint: „Ez a módosítás lehet a legjelentősebb lépés, amit a világ tehet, hogy teljesíthessük a Párizsban vállaltakat.”
A szándék egyértelműen látszik a változtatásra, örömteli, hogy mára a mitigációs eljárások is komoly geopolitikai tényezővé avanzsálódtak. Természetesen nem minden tagország ért egyet a kitűzött időpontokkal, de reméljük a ruandai konferencia gyümölcsöt terem e tekintetben.
Égerházi Bálint