Hajdu Szabolcs filmje nyerte el az 51. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, a Kristály Glóbuszt júliusban. Konkol Mátéval, a film rendezőasszisztensével, az ELTE BTK Filmtudomány MA szakos hallgatójával beszélgettem a szeptember 29-én mozikba került alkotásról.
Miért nézzük meg ezt a filmet?
Azért, mert ez a film nem hagyományos. Sem a készítése, sem az utóélete, sem a története. Igazából az előélete sem. Minden úgy kezdődött, hogy Szabolcs kapott egy felkérést a Maladype színháztól, hogy hozzon létre egy drámát. Úgy gondolta, inkább ír egy sajátot, mint hogy feldolgozzon. Amikor már kialakult, hogy kikkel szeretne együtt dolgozni, akkor leült velük és elkezdtek beszélgetni arról, hogy mi foglalkoztatja őket, mi van velük, hogy miről gondolkozhatnak az emberek mostanában. Ezek alapján kezdtek el szituációkat kitalálni, majd ebből lett a darab és később a film.
A film úgy készült, hogy semmi támogatás nem volt rá, ismerősök dobták össze a szükséges összeget, körülbelül 5 000 dollárt, azaz nagyjából másfél millió forintot. Szabolcs a diákjaival forgatta a filmet, így – ha a színészeket nem számítjuk – az átlagéletkor nagyjából 22 év volt, a színészekkel együtt körülbelül 30. Így lett ez egy abszolút gerilla módszerrel alkotott független film, amiből Magyarországon nagyon kevés készül. Az utóbbi években például ilyen volt a Van (Valami furcsa és megmagyarázhatatlan) és Az itt élő lelkek nagy része, amik szerintem az elmúlt évek legjobb filmjei. Az utóéletről (mármint nem az Utóélet című, szintén kiváló magyar filmről, hanem a mi filmünk utóéletéről): nem számítottunk rá, hogy megnyerjük a Karlovy Vary-i fesztivált, Szabolcsék már el is kezdtek más filmeken és előadásokon dolgozni, de a hír után jutott eszünkbe, hogy ennek a hatására valamilyen különleges forgalmazásba vágjunk. Volt már egy mozi forgalmazó a díj miatt, de ezen kívül meg lehetett nézni a filmet lakásmozi és különböző filmklubok keretein belül is. Ennek a filmnek – ami egyetlen lakásban játszódik és hétköznapi emberekről szól – így van a legtöbb értelme. A darabot a lakásukban írták, forgatták és mutatták be. Ezzel egy nagyon szép kört írt le a film.
Hogy kerültél te ebbe a filmbe? Te is Szabolcs egyik diákja voltál?
Hivatalosan nem voltam a diákja. Hajdu Szabolcs a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanított, ahová ebben az időben én is jártam mozgóképkultúra és médiaismeret szakra. Amikor megtudtam, hogy tanít nálunk, akkor elkezdtem bejárni az óráira, mivel tanulni szerettem volna tőle vagy esetleg vele dolgozni. Részt vettem az operatőrök rendezés óráján, ekkor ismerkedtem meg Szabolccsal.
Mi volt a feladatod?
Nem pont úgy kell elképzelni a rendezőasszisztensi feladatokat egy ilyen kis filmnél, mint egy nagyobbnál. Mindenfélét kellett segítenem, amivel csak tudtam: ha a gyártás kért egy Excel táblázatot, akkor gyorsan összedobtam; ha le kellett mennem kajáért, akkor lementem; amikor több növény kellett a lakásba, akkor anyukámmal hoztunk még. A forgatási idők alatt a stáb és a rendező közti kommunikáció volt a fő feladatom. A rendezővel és az operatőrrel minden forgatás előtt átbeszéltük a tervet hármasban, majd ezután kommunikáltam a technikai stábbal.
Mi volt a kedvenc feladatod a munka során?
Erre nem gondoltam még. A filmkészítés során a forgatás a kedvenc részem, ekkor mindenkiben van egy olyan adrenalin löket, amitől sokkal kreatívabb és kitartóbb. Ezen kívül az előzetes megbeszéléseket is nagyon élveztem.
Mennyi ideig tartott a forgatás?
Körülbelül két hét volt, tavaly szeptemberben, majd volt még egy 3-4 napos pótforgatás januárban, amikor a már megvágott filmhez forgattuk a kimaradt, még hiányzó beállításokat. Összesen tehát kevesebb, mint három hét alatt megvolt a forgatás, ami nem számít sok időnek. Ez azért volt, mert a színészekkel nem kellett külön gyakorolni, csak besétáltak és megcsinálták, amit kellett. Igazából a technikai lehetőségek sem voltak végtelenek, tehát például nem nagy filmes lámpákat használtunk, hanem azokat a kis lámpákat, amik ott vannak mindenhol egy lakásban. Ezeket variáltuk úgy, hogy hol világosabb legyen, hol sötétebb. Így nem voltak nagy átállások, mint egy nagyobb filmen.
Ernelláék Farkaséknál (színes, magyar filmdráma, 81 perc, 2016)
Rendező: Hajdu Szabolcs
Forgatókönyvíró: Hajdu Szabolcs
Operatőr: Szalai Márk, Tímár Gergely
Rendezőasszisztens: Konkol Máté
Szereplők: Ernella (Tankó Erika), Eszter (Török-Illyés Orsolya), Farkas (Hajdu Szabolcs), Albert (Szabó Domokos)
Hajdu Szabolcs Debrecenben született. Filmjeiért és színészi munkáiért is számtalan elismerésben részesült már. 5 éves korától 8 éven át tornázott, majd 13 éves korában abbahagyta az edzéseket a kemény bánásmód és a kötöttségek miatt. Fehér tenyér című filmjében ezt a világot mutatja be. Magyarország Oscar-díjra nevezte ezt az alkotást 2006-ban, és több díjat nyert el, például a Magyar Filmszemle legjobb rendező, legjobb operatőr, arany olló, és közönségdíját. 2014-ben jelent meg a Délibáb, ami egy, a magyar pusztán játszódó western-film.