Igen, tudom, elcsépelt közhely a „szeretettel főzni” mondás, de ebben az esetben nem is tudnék máshogy fogalmazni. Ha valaki bemegy erre a helyre, garantáltan egy jó élménnyel fog távozni innen. Hadd fejtsem ki egy kicsit, hogy miért is!
Amikor először besétáltunk ide, egyből valahova nagyon máshova csöppentünk. A Corvin-negyed zajától kicsit kiszakadva az Angyal utcában található ez a hely, csöndes, mégis könnyen megtalálható környéken. Bent olyan érzés fogja el az embert, mintha a nagymamája konyhájába csöppent volna gyermekkorában. Az asztaloktól elkezdve, a székeken keresztül, a Marika Néni Kávézójás bögrén keresztül minden teljesen ’80-as évek. Amikor beléptünk, az első pozitív sokk után jött egy másik meglepetés. Két vendég ült bent, hallottuk, hogy sülnek a húsok, de a pult mögött senkit sem láttuk. A két vendégtől kaptunk tájékoztatást, hogy Marika néni kiugrott valamiért, de mindjárt jön. Itt azt gondoltam, hogy biztosan két visszajáró vendég, akik nagyon jól ismerik a helyet és a hely tulajdonosát, de mint később kiderült, aznap jártak ott először és puszta bizalomból rájuk hagyta üzletét egy 10 percre. Ehhez olyan fokú bizalom kell úgy általában az emberek iránt, amit szerintem mi igazán el sem tudunk képzelni. A következő dolog, ami megragadta a figyelmünket, az az étlap volt. Tele volt a világ legcukibb dolgaival, mint például a hagymamentes Randi burger vagy az Okos burger, amik nyilván nem a nevük miatt ennyire elragadóak, hanem a leírásuk miatt. Hadd idézzem, mi van az Okos burger leírásában: „A vizsgázóknak, hogy ne egyenek sokat vizsga előtt, de kapjanak valamit, amit megmozgatja az agysejtjeiket. Én is tiszta szívemből szorítok értetek, de tanuljatok is, és akkor biztos minden sikerül”. (Úgy legyen!) Ha ez nem a világ legkedvesebb dolga, amit egy vendéglátó tehet, akkor nem tudom mi. A másik, ami nagyon megtetszett, az a Jelszavas burger volt, aminek a lényege, hogy meg kell mondanod a jelszót, ami 15 éve terjeng a vendégek között és megkapod azt a bizonyos hamburgert, amit ez rejt. Mire átböngésztük az étlapot, befutott Marika néni is, aki miután köszönt nekünk, kiszolgálta az előttünk érkezett két embert és felajánlotta nekik, hogy ezt az étkezést a ház állja, amit természetesen a vendégek nem fogadtak el.
Ránk került a sor, megkérdezte, hogy mit szeretnénk, de hamar kiderült, hogy mivel már estefele mentünk (délután 6 környékén), ezért nem volt az a választék, amit nap közben kínál a hely, de közel sem maradtunk éhen, hiszen Marika néni összeállított nekünk egy hamburgert, azokból, ami aznapról megmaradt. Közben beszélgettünk, és rengeteg érdekes dolgot megtudtunk. 35 éve működik a hely, először egy 2×2-es bódéban kezdődött az üzlet, aztán mindig hozzá lett téve egy kis pénz, amiből nagyobb és jobb helyeket vásárolt. Azt is megtudtuk, hogy a hús Németországból jön, a hamburger puffancs pedig kalács tésztából készül. Az utóbbinál már felkaptuk a fejünket, hiszen ez igazán jól hangzott. A következő mondat szó szerint hangzott el, a világ összes szeretetével: „Mindenki átlagossal dolgozik, én mindenből a legjobbal, mert én nem a pénzre megyek, hanem hogy mindenkinek a legjobb legyen.” Nem is igazán tudom, mit mondjak erre, nem igazán láttam még ilyen vendéglátót, maximum a nagymamámat, de hát ő is azért beszélt hasonlóan velünk, mert a családja voltunk. Baromi bíztató dolog, viszont egy kicsit megijedtünk, amikor azt mondta Marika néni, hogy neki az lenne a legnagyobb szívfájdalom, ha valakinek nem ízlene az étele. Itt felmerült bennünk az a dolog, hogy mi van, ha a legtöbben csak azért kedvesek vele, mert ilyen közvetlen, és mert a világ egyik legaranyosabb nénije, senki nem mondja el neki, ha valami nem jó.
Nos, amint megkaptuk a hamburgereinket, kiderült, hogy ez nagyon nem így van. Először is azzal szeretném kezdeni, hogy 4 méret közül választhattunk; mi a legkisebbet kértük, amit a nagyobb fajta mekis szendvicshez tudnék hasonlítani méretben, csak egy kicsit nagyobb. Az íze valami isteni volt, nem hiányzott belőle semmi, nagyon el volt tálalva. Nem gondoltam volna ezelőtt életemben, hogy olyan hamburgert fogok enni valaha, amiben barack van, de meglepően jól passzolt benne minden. Igazából ezen a szendvicsen érezni lehetett, hogy nem az a szituáció volt, hogy elkészült és utána nekünk lett feltálalva, hanem egyenesen nekünk készült a kis megmaradt dolgokból, csodálatosan összerakva, igazi szeretettel. El is hangzott a mondat, miszerint ebben 80% szeretet van és 20% hamburger hús. Ha valakit eddig nem győztem volna meg azzal, hogy életem egyik legjobb ízélményét kaptam ezen a helyen azösszes vendéglátóhely közül, annak el kell mondanom, hogy ketten voltunk, ittunk egy-egy teát, ettünk egy-egy szendvicset és 1600 forintot fizettünk összesen, kettőnkre.
Mindenkinek nagyon ajánlom ezt a helyet, szerintem Budapesten nincs párja és rendkívül olcsó is. Ha már az olcsóságról beszélünk, akkor meg kell említenem, hogy ha este 7 és 9 óra között mentek, akkor 500 forintért kaphattok úgynevezett Templom egerét, amire minden felkerül, ami aznapról megmaradt, mert inkább az egyetemistáknak adja, minthogy kidobja. Ha megemlítitek, hogy melyik iskolába jártok, még az önbizalmatokat is megdobhatjátok vele, hiszen Marika néni biztosan el fogja mondani, hogy imád minket, mert szerinte az ”ltések” okosak.
