Mozaik Teaház és Kávézó

 

Csendes oázis a belvárosban

Végérvényesen beköszöntött a tél, és ez nem is jelenthet mást, mint felkeresni a kedvenc teaházainkat és kávézóinkat, hogy elbújhassunk a hideg elől, és a karácsonyi fűszerezésű italokkal ráhangolódjunk az ünnepekre. A Mozaik Teaház az egyik legjobb választás lehet erre.

Randevú, baráti beszélgetés, vízipipázás a haverokkal vagy készülés a vizsgákra egy finom forró ital társaságában? Ha ilyesmikre készülsz, de még nem vagy biztos a pontos helyszínt illetően, akkor ez a cikk neked szól. A Mozaik, ahogy az alcímben is említettem, mindent biztosít ahhoz hogy csendesen el tudj vonulni és csak magaddal, partnereddel, illetve barátaiddal foglalkozz, és mindezt egy forgalmas, jól megközelíthető helyszínen, a Deák tér közelében, a Király utcában.

Múlt héten egy barátnőmmel látogattunk el ide, miután sok pozitív véleményt hallottunk róla. Az első ránézésre szűkös hely emeletére érve egy tágas, otthonos, vegyes stílusban, de ízlésesen berendezett teaház tárult elénk, nevéhez híven nemcsak a falon, de az asztalokon is mozaikcsempés berakással. Az ablakban sorban álló vízipipák keleti hangulatot idéztek, míg a falon elterülő hatalmas mozaikkép görög stílusú volt. Ugyanígy az ülőalkalmatosságok is változatosak, kiválaszthattuk igényeinknek megfelelően, hogy asztalnál, karosszékben vagy a földön, párnákon ülve szeretnénk eltölteni az időnket. A vendégtér végében bújt meg egy múltszázadi édességbolti hangulatot idéző pult, mögötte pedig polcok roskadoztak a többféle teafű alatt. A meleg hangulatot tehát azonnal kipipálhattuk.

Ahogy a nevében is benne van, a Mozaik nem csak egyszerű teaház, és még egy kávézónál is többet nyújt, hiszen akár egy jó reggelit is el lehet fogyasztani napindítónak, többféle francia vagy angol stílusú reggeliből válogatva. Vacsorának a finom melegszendvicseiket, míg ebéd utáni desszertnek a süteményeiket ajánlom. Nekem szerencsém volt kipróbálni egy meglehetősen egyedi recept alapján készült isteni túrós süteményt, ami nem véletlenül az “Isteni túrós” nevet viselő házi specialitás volt, míg italnak a barátnőmmel egy kanna “Téli mesét” ittunk a karácsonyra hangolódás jegyében, amiből meglepő módon a narancs, az alma és a fahéj is kimaradt – helyette volt benne hibiszkusz és csipkebogyó -, viszont így is teljesen átszellemültünk, annyira finom volt és hű a nevéhez.

A felszolgálás kedves volt, bár fájlaltam, hogy első körben, ahogy érkeztem, úgy mehettem is egyenesen a bankba, mert kártyával sajnos nem lehetett fizetni. Azt hiszem manapság ilyesmit elvárni egy vendéglátó egységtől már nem lehet olyan nagy kérés. Az árak viszont teljesen barátságosak voltak, mint általában a hasonló stílusú teaházaknál, bár az ember valahogy mindig nagyobbnak képzeli el a “kanna” teát, mint amit a kis porceláncsodákban eléraknak, jelen esetben pedig a furcsa kialakítása azt eredményezte, hogy egy deci az ötből az asztalon végezte egy tócsában, mire rájöttem, hogy hogyanis kellene helyesen kiönteni a teát a csészékbe (se nem túl lassan, se nem túl hirtelen).

Összességében azonban engem teljesen elvarázsolt a hely, és az apróbb bakik sem tűntek olyan hatalmasnak, ha mindent egybeveszek. Nektek is bátran ajánlom, és remélhetőleg ti már készpénzzel és a teáskannákat illetően felkészülten fogtok helytállni, hogy csak pozitív élmény maradjon bennetek és a barátaitokban. Sok sikert az ünnepi ráhangolódásra – és a vizsgákra is!