Sokan nem szeretik, gyűlölik, egyesek gonosznak tartják és irtóznak tőle. Másoknak nincs bajuk vele, egyszerűen csak nem értik és ez okozza a nehézségeket. Középiskolai éveink alatt találkozunk azzal a formájával, amely a legtöbb emberben olyan elgondolkodtató kérdéseket vet föl, mint például: Mi ez egyáltalán? Ki volt az, aki ezt kitalálta? Mi történik? Az mikor került fel a táblára? Ez nekem miért kell? Miért én? Felvételi előtt és alatt sokszor mondták, hogy sok hallgató ezen bukik el, főleg a természettudományi karokon, és valóban itt van és megkeseríti a hallgatók mindennapjait. Azokat, akik ezt a szakot választják, a többiek mazochistáknak tekintik annak ellenére, hogy minden másnak ez az alapja, legfeljebb tudomást sem véve róla a szőnyeg alá söprik, hogy ne legyen szem előtt. De mi az, aminek a neve említésétől az emberek többségének borsódzik a háta? Nem más, mint a tantárgyak sötét nagyura: a matematika.
Ian Stewart A természet számai című ismeretterjesztő művében a matematika szépségét próbálja bemutatni az olvasónak, sikerrel. A szöveg egyszerű, könnyen értelmezhető, de nem lebutított, így nincs az az érzése az embernek, hogy túl van magyarázva, vagy, hogy a szájába akarják rágni. Vannak benne egyszerű kísérlet leírások, és rengeteg más, gyakorlati példát hoz fel a biológia, kémia és fizika területeiről. Nem csak egy száraz könyvet olvasunk, amelyik próbálja bebizonyítani, hogy a matematika valójában érdekes, hanem egy valóban érdekes és sokszínű összegzést arról, hogy milyen felfedezésekhez és találmányokhoz vezetett el a matematika ismerete. Szó van Kepler elemzéséről a hópelyhekről és a bolygópályákról, Newton törvényeiről és a differenciálegyenletekről, arról, hogy olyan hétköznapi dolgok, mint például a lóverseny hogyan segítették a tudományt olyan áttöréseket elérni, mint a fényképészet és a videózás. Ráadásul, mivel a TTK minden szakához szükség van valamilyen szintű matektudásra, ez a könyv segíthet egy kis kedvet csinálni, könnyebben megérteni az anyagot, és megmutatja, hogy a matematika nem csak számokból, furcsa jelekből és képletekből áll, és hogy nem is olyan szörnyű, mint ahogy azt sokan gondolják.