Trump Amerikája

Donald Trump lett az Amerikai Egyesült Államok történetének 45. elnöke. A rendhagyó miértekre, az elmúlt másfél év kampányának fordulataira, az elektori rendszer sajátosságaira, és a Föld egyetlen szuperhatalmának jövőjének alakulására kerestük a választ két témába vágó előadáson.

Az amerikai elnökválasztás óta világszerte számos előadást tartottak a téma szakértői, feltéve a mindenkit érdeklő kérdést: ez még is mi a fene volt? Jómagam maradtam Budapesten, és egy kötöttebb és egy lazább előadáson is részt vettem a válasz kutatása nyomán. Előbb a Külügyi és Külgazdasági Intézet Az amerikai elnökválasztás eredményeinek értékelése című elemzőbb, komolyabb hangvételű előadásán tettem tiszteletem, itt meghívott szakértőként Dr. Magyarics Tamás (KKI Észak-Amerikai Főosztályának osztályvezetője), Horváth Gábor újságíró és Ugrósdy Márton (KKI kutatója) vettek részt.

A másik előadást az ELTE TÁTK HÖK-je szervezte Trump Amerikája: Hogyan tovább? címmel. Itt az ELTE Politikai Tudományok Tanszék vezetője, Unger Anna, valamint a Central European University oktatója, Littvay Levente kommentálta a témát valamivel könnyebb hangvételben.

„Hillary Clinton nyerte a választásokat, Donald Trump lesz az elnök”

2016. november 9-én az Amerikai Egyesült Államok polgárai a szemünk előtt írták a történelmet. Habár szavazatok számában a demokrata párt jelöltje – Hillary Clinton másfél millióval több szavazatot kapott, mint ellenfele, a republikánus párt jelöltjeként induló Donald Trump – a több, mint 200 éves hagyományokkal rendelkező elektori rendszer sajátosságai miatt mégis vereséget szenvedett a korábbi ingatlanmágnással szemben.

Az elektori rendszer azért alakult ki, hogy a gazdaságilag sokkal kevésbé fontos tényezőnek számító középső államok is hallatni tudják hangjukat a két partvidékkel szemben. A nép itt nem közvetlenül a két jelöltre adja le a szavazatát, hanem az elektorokra. Minden állam a népességének megfelelő arányú elektori mennyiséggel rendelkeznek, a győzelemhez 270 elektori szavazatot kell megszerezniük az 538-ból.

screenshot-2016-08-10-17-01-23-1024x765

Tudni kell, hogy az USA-ban nem mindenki megy el szavazni, csak kb. a lakosság kétötöde, és a szavazók nagy részére az jellemző, ha egyszer elköteleződnek az egyik oldal mellett, akkor kb. életük végéig arra a pártra fognak szavazni. Éppen ezért volt akkora tett, hogy Trump republikánusként három hagyományosan demokrata államban (Michigan, Wisconsin, Pennsylvania) is győzni tudott. Ez 43 elektort jelentett a javára, és ha azt nézzük, hogy 290-228-ra állt a választás, akkor ez kulcsfontosságú volt Trump győzelmében.

Mi az, hogy két héttel a választás után még nincs hivatalos eredmény? Kaphatják most fel a fejüket néhányan. Az államok nagy részében nem fogják az összes szavazatot megszámolni, csak ha az adott párt kevesebb szavazattal nyert, mint amennyi külföldi szavazat érkezett az egyes államokba. Külföldi szavazatnak számítanak a hadsereg voksai, ám mivel ők alapvetően republikánus beállítottságúak, ezért Hillary már ebben sem reménykedhet…

6a00d8341c60bf53ef017616fc87ae970c-600wi

A meglepetés egyik oka, hogy a közvélemény kutatások nem feltétlenül voltak reprezentatívak. Erre Littvay Levente világított rá, aki három indokkal támasztotta ezt alá:

  • A rendszerellenes közeg kevésbé hajlandó válaszolni az ilyen felméréseken, ami Trump oldalának alulméréséhez vezetett
  • Cikinek gondolják a polgárok, hogy egy olyan jelöltre szavaznak, aki igazából egy showman, nem egy igazi politikus.
  • Sok új szavazót tudott megszólítani Trump, akik a közvélemény kutatásokhoz használt adatbázisokban még nem voltak benne.

„Még Donald kacsára is szívesebben szavaztam volna, mint Hillaryre”

Mielőtt elindulhatott volna a Clinton vs. Trump csata, először házon belül kellett a feleknek a legjobbnak bizonyulniuk. Donald Trump 17 republikánus riválist győzött le az előválasztáson, és párton belül egy szintén lázadó jellemű személy, Ted Cruz jelentette a legfőbb kihívást számára. Mindkét fél a korrupt washingtoni rendszer megtisztítását tűzte ki célul, csak míg Trump “outsiderként” hangoztatta ezt, addig Cruz már valamelyest a tagja volt ennek a közegnek, így a hitelesség hiánya miatt ebbe bele is bukott.

A demokrata párton belül Clintonnak sokat ártott Bernie Sanders szerepe, és egy óriási taktikai hiba, hogy hiába volt Hillary mottója a „Stronger together”, azaz “Együtt erősebben”, mert ha mondjuk a Sanders-csapatból választ alelnök-jelöltet, akkor máris egységesebbé tehette volna a demokrata szavazókat. Így viszont, hogy már hamar tudni lehetett, hogy nem ezt az utat fogja választani, ez egy hatalmas támadási felület volt a másik oldal számára.

clintonabcnews

Trump előnyére vált, hogy korábban nem szerepelt ebben a politikai elitben, viszont az amerikai nép 80%-a változást követelt, így hiába volt az inkább egy népszerűségi választás – 62%, illetve 60% volt a két végső jelölt elutasítottsága –, mint egy szimpátiaszavazás.

Clinton az első Obama-kormány (2009–13) külügyminisztereként még 80%-os népszerűséggel bírt az embereknél, ez a kampány végére rövid idő alatt 50% alá csökkent köszönhetően az e-mailezési botrányának is, valamint a demokrata hagyományokkal szemben álló szabadkereskedelem támogatásával. „A politikusnak van egy véleménye, amit a nyilvánosság elé tár, és van egy másik, amit igazából gondol…

Miben volt jobb Trump?

Hillary mellett Trump sem tudott 100%-os támogatottságot szerezni pártjának szavazói körében, ám a korábban is a média világában élő Trump (Atlantic) új szavazókat is be tudott vonzani elitellenes felszólalásaival, valamint a média tökéletes használatával.

Minden hétre talált valakit vagy valamit, amibe bele lehet kötni az ellenfelével kapcsolatban, ezzel szemben Hillary csak magyarázkodott. Azzal, hogy úgy kezdte az egész kampányát, hogy a Trump Torony liftjéből kiszállva bejelentette, hogy falat fog építeni az USA-mexikói határra, gyakorlatilag minden médium epedve várta, hogy mi lesz a következő kijelentése, éppen ezért ezen az ajándék médiafelületen – vetélytársával szemben – 1,5 milliárd dollárt tudott megspórolni.

46645_article_full

Ha már a számok: Trump 40 éve az első elnök, aki nem hozta nyilvánosságra adóbevallását. Az elmúlt huszonöt évben finoman fogalmazva egyszer sem került be Donald Trump az „Év adózója” cím várományosai körébe, már ha egyáltalán létezik ilyen díj.

„Briliáns módon használtam ki az amerikai adótörvényeket” – mondta Trump két nappal a New York Times által nyilvánosságra hozott adóügyeiről.

Azt a fajta elitellenességet, ami a „vidéki Amerikában” elkezdődött a partvidéki gazdag Amerika ellen, szintén Trump reagálta le jobban, és mivel hogy ő volt az “outsider”, ezért ezt hitelesen is tehette. A vidék már egyszerűen nem tudja elviselni azt a hazugságot, ami a hollywoodi filmekből is árad. „Nem az igazi amerikaiak élik az amerikai álmot” – állította ezzel kapcsolatban. Trump kampánya során rengeteg olyan dolgot mondott ki, mely valójában a nép szava is volt. És itt nem a „You’re fired”-re gondolunk…

Trump meggyőzte a népet, hogy valami nincs rendben. A munkásosztály keresete folyamatosan csökken, erre válaszul majd meg szeretné adóztatni a felső 1%-ot, és akkor ismét nagyobb jövedelem jut a középosztálynak. Ezzel kampányolt (volna) a túloldalon Bernie Sanders is, ha nem bukik el már az előválasztásokon, csak Trump sokkal sarkalatosabban fogalmazott, és a bevándorlók közül a büntetett előéletűeket és a friss jogsértőket kitoloncolná az országból. Ez csekély 3 millió főt jelentene…

trumpwrestle

Izgalmas évek következnek

Donald Trumpnak hosszú lesz az első napja a Fehér Házban, ha mindent betartana, amiket már 2017. január 20-án megcsinálna. Dr. Magyarics Tamás azt javasolta az USA történetének legidősebb elnökének, hogy kezdjen kevesebb, 2-3 kérdéskör megoldásával, és ha azokat sikeresen abszolválni tudja, akkor a népet és a republikánus pártot is még inkább maga mellé tudja majd állítani – ezzel nehezen lehet vitatkozni.

Márpedig kulcskérdés lesz, hogy a számos személyét nem támogató republikánus ellen miként tud fellépni, Unger Anna szerint még az is elképzelhető lehet, hogy Trumpnak úgy kell majd kormányoznia, hogy a demokratákkal kell szövetségbe lépnie.

trump2

Az egyik legfontosabb globális kérdés az lesz, hogy miként próbálja meg az „igazságosságot” visszaállítani a NATO-ban? Tudni kell, hogy csak pár ország van, akik az elvárt pénzösszeget befizetik az észak-atlanti katonai tömörülésbe, az egyik ilyen pont az USA. Ha eléri célját Trump, akkor az összes ország köteles a GDP 2%-át befizetni a katonaalapba, ez a fajta kötelezettség számos ország gazdaságát összeroppantaná, ilyen lenne például Magyarország is!

Márpedig az USA népének több, mint fele nem gondolja, hogy nekik kéne fenntartani a békét a világon, és ha Trump tényleg a népe akaratát szeretné szolgálni elnökként, akkor ezt mindenféleképp be fogja terjeszteni a NATO-ba.

donald-trump-thumps-up

Izgalmas kérdés, hogy Trump mit tervez Kínával. Állítólag a szabadkereskedelem korlátozását, ami azt jelenti, hogy a hazai termékeket szeretné előtérbe helyezni, visszaállítva ezzel az 1960-as, 70-es évek gazdaságpolitikáját. Ez azonban korántsem lenne könnyű feladat, ugyanis mivel Kína veszi meg az USA államkötvényeinek több, mint felét, valamint érdekesség, hogy az USA-ban már nem gyártanak farmer nadrágot és kéziszerszámot sem, vagyis a termelést vagy kitelepítették – pont Kínába – vagy teljesen beszüntették, így igencsak nehéz lenne egyes iparágak „hazahozása”.

Donald Trump a klímaváltozással kapcsolatban igencsak szkeptikus nézeteket vall! Ez egyszerre elkeserítő és vészjósló a jövőre nézve. Ha rajta múlik, az 1992-es riói konferenciáig visszamenőleg mindent áthúzna egy nevezetes tollvonással, ami a globális felmelegedést bizonyítani hivatott, benne a legutóbbi, párizsi klímamegállapodásból is kihátrálna, valamint még az is benne van, hogy a globális felmelegedés tényét tagadó Myron Ebell-t nevezi ki az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökség élére.

Izgalmas évek következnek…