Egy TDK-tól a könyvkiadóig
Segyevy Dániel karunk egyik büszkesége, nemrégiben megjelent könyve kapcsán adott interjút nekünk. Dani a földrajz alapszakot regionális elemző szakirányon végezte nálunk, a mesterképzését pedig területfejlesztőként. Ettől az évtől a Lipcsei Egyetem Graduate School Global and Area Studies doktori iskolában folytatja doktori tanulmányait, mindeközben a Leibniz-Institut für Länderkunde szerződéses munkatársa is.
Először arra szeretnélek kérni, hogy mesélj egy kicsit a kezdetekről. Hogyan bukkantál erre a témára, mi indított el és mi segített a munkádban?
Már az egyetem előtt tudtam, hogy a földrajz és a történelem érdekel leginkább. Ezeknek jó ötvözete az etnikai földrajz, hiszen ennek a területnek az összefüggéseit a történeti háttér ismerete nélkül nehéz lenne felvázolni. Kezdetben a Balkán etnikai földrajzával foglalkoztam, mellette az Eötvös Collegiumban hallgattam olyan tudománytörténeti szemináriumokat, amelyek jó alapot nyújtottak a későbbiekben. Már ekkoriban is foglalkoztam Trianon földrajzi összefüggéseivel, azonban az áttörést egy lipcsei szakmai gyakorlat jelentette. A kutatóintézetben, ahol gyakornok voltam, ekkor futott egy, a különböző térképek politikai kontextusát, mondanivalóját elemző projekt, ebbe kapcsolódtam be én is, ebből nőtt ki előbb egy OTDK-dolgozat, majd egy diplomamunka és végül ez jelent meg könyv formában is. A legnagyobb lökést igazából az adta, hogy rájöttem, hogy Németországban is kíváncsiak a témára, de nemzetközi kontextusban. Ez utóbbi hiánya aránytévesztéshez vezethet, az pedig félreértésekhez, amik megnehezítik a továbblépést.
Első könyved, a Térképművek Trianon árnyékában – Magyarország néprajzi térképe (1918) 2016 végén debütált a nagyközönség előtt, és azt hiszem, mondhatjuk, hogy osztatlan sikert aratott a szakmában. A KSH Könyvtár által kiadott első kiadás már februárban elfogyott. Számítottál erre, hogyan érintett a gyors siker?
Valóban, akivel eddig beszélgettem, elismerően szólt a könyvről és a benne foglalt kutatási eredményekről, ez nagyon jól esett. Úgy tudom, hogy hamarosan recenziók is megjelennek. Valószínűleg a témaválasztás is közrejátszott abban, hogy sokan olyanok is érdeklődtek a könyv iránt, akiknek nem ez a kifejezett kutatási témájuk. A szakmabeliek számára a legfontosabb eredménynek azt tartom, hogy igyekeztem a diszciplína-történeti kutatást nemzetközi kontextusba helyezni. Emellett a Trianon-kérdéskörrel kapcsolatban igyekeztem rámutatni arra, hogy bár magát az eseménysort sokan a mai napig hajlamosak kizárólag nemzeti narratívák mentén értelmezni, valójában ebben az időszakban is tapasztalható volt egyfajta pragmatikus hozzáállás a tudományos életben: a korszak térképészei, geográfusai folyamatosan figyelték az ellenséges országok etnikai térképeit és ha ígéretes eljárásra bukkantak, azt igyekeztek maguk is felhasználni. Na persze ez sokszor politikai színezetű vitákba torkollott, mindemellett ezek a béketárgyalások jelentik a tudomány és a politika egyik legszorosabb összefonódásának időszakát is, így egy olyan, rendkívül bonyolult mintázatú tudományos- és politikai háló bontakozik ki előttünk, ami nem csak a földrajzosok, de a korszakot kutató történészek, illetve társadalomtudósok számára is releváns.
Mik a terveid, mikorra várható a második kiadás? Esetleg tervezel-e változtatásokat a könyvön?
Remélhetőleg hamarosan lesz utánnyomás a KSH Könyvtárban. A későbbiekben szeretném majd bővíteni a könyvet, a megjelenés óta már több apró mozaikdarabkát is találtam vagy kaptam tippeket, 
amiknek érdemes lenne utánajárni. Ezeket kiegészítésként mindenképp szeretném majd belevenni a könyvbe. Tulajdonképpen a lipcsei doktori tanulmányaim során is ezt a témakört folytatom, csak más hangsúlyokkal. A legközelebbi tervem az, hogy az eredeti, 45 lapos térkép-sorozatot hasonmás-kiadásként megjelentessük a térkép megszületésének századik évfordulójára. A Kárpát-medencéről ilyen részletes etnikai térkép sosem jelent meg Magyarországon, az eredeti térkép is csak kéziratban készült el, 1918-ban.
A könyvbemutató óta számos szakmai program került és kerül megrendezése a témában. Mesélnél nekünk ezekről?
Igen, azóta több könyvbemutatót szerveztünk. Bemutattam a könyvet diákéveim színhelyén, Marcaliban, illetve az MFTTT előadássorozatában, és amint újra kapható lesz a kötet, Kolozsvárott is tervezünk egy bemutatót. Ezen kívül tudományos workshopokon, konferenciákon bemutattam már a téma egyes részeit, legutóbb Lipcsében. Most egy két napos, interdiszciplináris workshopon dolgozunk a Mika Sándor Egyesülettel, az ELTE IK Térképtudományi- és Geoinformatikai Tanszékének közreműködésével, amely az etnikai térképezés korabeli és mai problémáit járja körül előadások, illetve interaktív szemináriumok formájában április 20-21-én, az ELTE IK Könyvtárában. Erre várjuk hallgatók jelentkezését, további részletek a Mika Sándor Egyesület honlapján találhatóak.
Végezetül van-e valami tanácsod az ifjú geográfusoknak?
Én azt javasolnám, hogy mindenképpen használják ki a különböző nemzetközi ösztöndíj-lehetőségeket, hiszen ilyenkor van a legtöbb idő és lehetőség arra, hogy egy hosszabb távú kutatást megalapozzanak. Ezen kívül nagyon fontos, hogy olyan témavezetőt (akár egyszerre többet is) találjanak, aki inspirálóan hat, és tudományos kérdésekről partnerként lehet vele együtt gondolkodni, akár éveken keresztül együtt dolgozva. Nekem mind a két szempontból szerencsém volt.
Teveli Dalma