Az antiszoc, depressziós, személyiségzavarral küzdő hacker meg szeretné változtatni a világot.
“Van egy emberekből álló közösség, akik titokban irányítják a világot. Emberek, akik láthatatlanok, akikről senki nem tud. A felső 1% felső 1%-a. Emberek, akik Istent játszanak a tudtunk nélkül.” Ezekkel a szavakkal készíti fel a nézőt sorozatunk főhőse: Elliot Alderson.
Az internetes mémeknek, és a tévét sűrűn néző idősebb rokonainknak hála bizonyára mindenki hallott már különféle összeesküvés-elméletekről. Némelyik realisztikusan hangzik (pl.: az illuminátus rend a jelenkorban), néhány ilyenen pedig jót nevetünk, miközben próbáljuk nem hangosan kimondani, hogy mekkora marhaság (Obama és a fontosabb vezetők igazából gyíkemberek az űrből, a Föld pedig lapos). Hogy mi hiszünk-e az ilyenfajta történeteknek, az lényegtelen a sorozat szempontjából. A sorozat főhősének azonban mindennapi életét meghatározza a gondolat, hogy számára ismeretlen erők irányítják az őt körülvevő világot, és hogy az emberek a reklámoknak és a társadalomnak való megfelelésnek a rabjai. Aki érzett már ilyet, az is előbb-utóbb belátja: egyedül kevés az ember ahhoz, hogy változást hozzon az őt körülvevő rendszerben. A történet bemutatja, mi történik akkor, ha egy tehetséges ember ölébe hullik egy lehetőség arra, hogy ezt mégis megtegye.
A szereplők
Elliot egy magába forduló, szűkszavú, szociális kontaktust kerülő egyén, aki nappal egy kiberbiztonsági cégnél dolgozik, éjjel pedig éppen ennek ellenkezőjét csinálja: hackerként ügyködik New York-i lakásában, ahol könnyűszerrel töri fel különböző emberek online fiókjait, ezzel hozzáférve e-mailjeikhez, fényképeikhez. Ezt a tehetségét – mentségére szóljon – főként morális célokra használja. Veszélyes drogdílereket ad fel a rendőrségen, lebuktatja egy kiskorúakat érintő pornóoldal üzemeltetőjét vagy éppen elriasztja a pszichológusának a szélhámos pasiját, ezzel mindig egy kicsit jobbá téve a világot. Életét állandó üldözési mániája „színesíti”, meggyőződése hogy folyton a fekete öltönyösök figyelme alatt áll, és hogy a „rendszer” az ellensége. Barátai nemigen vannak, csak meglehetősen alacsony önbizalommal rendelkező gyerekkori ismerőse: Angela, aki egyben kollégája is és Shalya a szomszédja, aki a kenyerét drogterjesztőkkel való együttlétből keresi. Krista, aki Elliot problémáit próbálja kezelni, egy kedves, ámde férfiak terén naiv nő, és ott van még főnöke Gideon, talán az egyetlen karaktere a sorozatnak, aki nem defektes valamilyen téren.
Kicsoda Mr. Robot?
Elliotnak élete legfontosabb döntésével kell szembenéznie, amikor egy hackercsoport – név szerint: fsociety – felkeresi őt azzal a céllal, hogy megdöntsék a leghatalmasabb banki cégek egyikét megszabadítva ezzel a kisembereket az adósságaiktól. A csoport szellemi vezetője Mr. Robot, aki egy veszélyesen kiszámíthatatlan lázadó és ellensége a fogyasztói társadalomnak, radikális módszerekkel, aki akár emberéletek árán is véghezvinné a tervét. Az említett cég felelős egy gázszivárgásért, ami az egyik gyárukban következett be, ezzel 26 alkalmazott halálát okozva, köztük Angela édesanyjáét, és Elliot édesapjáét. Az ügyet persze a pénzes emberek segítségével könnyen elsikkasztották a vállalat ügyvédei, ami mély ellenszenvet ültetett főhősünkbe. Elliot azonban nem tartja emberségesnek levegőbe repíteni egy ártatlan emberekkel teli munkahelyet. Vajon követi Mr. Robotot, ezzel esélyt adva egy világot megváltoztató folyamatnak vagy megpróbálja megállítani? Megtudhatjátok, ha megnézitek!
Miért érdemes nézned?
A Mr. Robot a 2015-ben indult sorozatok közül az egyik (ha nem „a”) legsikeresebb. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy bezsebelt már egy Golden Globe-díjat Legjobb dráma tévésorozat kategóriában, illetve hogy 2016-ban a főszereplőt alakító Rami Maleknek ítélték meg a Legjobb férfi főszereplőnek járó Emmy-díjat. A történet legnagyobb erőssége szerintem az, hogy realisztikus. Legtöbbünknek ugyanis a hacker szó hallatán a „szíeszáj májámi hekkerek” ugranak be, vagy egyéb filmes klisék, amelyekben a zsenik hipergyorsan gépelnek a billentyűzeten és bármilyen elektronikus kütyüt az irányításuk alá vonnak. Ez természetesen nem ilyen egyszerű a valós életben, ez a sorozat pedig igyekszik a nézőnek minél életszerűbben és érthetőbben átadni a lényegét. Ezenkívül végignézhetjük, hogy milyen módszerekkel jutnak hozzá valakinek az adatihoz (lakcím, levelezések), és azt kell mondjam, ijesztően valósághű.
A képi világot a tompa színek használata jellemzi, ez egy meglehetősen feszült atmoszférát kölcsönöz a Mr. Robot amúgy is kellőképpen dark világának, a zenét pedig az egyszerűség, ami tökéletesen illik a sorozat hangulatához. A narrációról személyesen Elliot gondoskodik, és ami érdekes (és szerintem zseniális), hogy a nézőhöz beszél közvetlenül, de úgy, mintha mi magunk is a szereplői lennénk az egésznek. A gondolatok, monológok elgondolkodtatóak, a történet végig izgalmas, és plot twistekből is kapunk bőven az évad vége felé. A karaktereket kevéssé ismert színészek alakítják, ennek ellenére nincs velük gond, jól hozzák a szerepüket.
Azoknak tudom ajánlani, akik élvezték a Mátrix összeesküvés-alapú sztoriját vagy a Fight Clubban a társadalmi normáktól való radikális eltérést, esetleg a Breaking Bad drámai hangulatát. Ha esetleg valami stílusában új dolgot szeretnél látni, vagy ha csak szimplán izgalomra vágysz, akkor mindenképpen megéri megnézned!