Mit jelent hősnek lenni? Hogy egy denevér szimbólumát vagy egy pókét a mellkasodra tűzöd? Hogy készségesen segítesz a rászorulón? Vagy az, hogy az egész életed során küzdesz egy legyőzhetetlen betegséggel szemben? Sok definíció megfogalmazódott már. Az UNICEF Magyarország pedig nemcsak új értelmet adott a fogalomnak, hanem átírta klímahősre. 2024. október 22-én volt szerencsém képviselni az ELTE TTK Nyúzt pár kollégával a 2022-ben indult Klímahősök programba tartozó parlamenti vitán. Az UNICEF fiatal nagykövetei, illetve egy sereg középiskolás vette a fáradságot és a felelősséget, hogy tegyen valamit a jövőért.
„A klímaválság gyermekjogi válság!” mottóval az UNICEF fiatal nagykövetei összeállítottak egy 10 pontos javaslatot, melyet a magyar kormánynak szándékoztak előterjeszteni, benyújtani, hogy a kormány képviselje azt, így a fiatalok érdekeit a COP-on és a magyar klímapolitikában is.
A parlamenti vita során eme javaslatok kerültek bemutatásra, esetleges javításra, majd megszavazásra.
De mit is takar a nagykövet fogalma? Szász Anna Dorottya tisztelt meg egy személyes interjúval, aki részletesen beavatott: nagykövetként speciális önkéntes az ember, azaz kampányokon vesz részt. Esetleges saját projektek mellett képviseli a gyermekjogokat, a klímavédelmet és a mentális egészségért kiálló álláspontot. Mindezt úgy, hogy közben még a gimnáziumi folyósókat tapossa.
A vitára Sürge Borókával, a kormány ifjúsági delegáltjával egyetemben állította össze pontjait. A pontok javításánál Anna csapatánál legyeskedtem egy keveset, és kiállása, vezetői képessége egyből kiérdemelte tiszteletemet. Elmondása szerint eleinte kissé bizonytalanul indult el a gondolatmenet, de felvezette a témát, majd próbált mindenkivel kapcsolódni. Mint egy becsületes nagykövet.
A klímaválság, mint gyermekjogi válság került a középpontba. Szó esett többek között a fenntartható közterületek kialakításáról, a hiányos környezetvédelmi oktatás felkarolásáról, a metán- és szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről, illetve az esélyegyenlőségről.
Mielőtt leírnám, hogyan is nézett ki a vita, meg kell jegyezni: felemelő élmény volt. A rohamosan egymásba ömlő hétköznapok és a rémisztő hírfoszlányok közepette pont egy ilyen eseményre van szükség. Értelmes fiatalok ülnek össze mentoraikkal egyetemben (róluk később) kutatnak, írnak, gondolkodnak, eljuttatva ötleteiket az egészen magas politikai körökig. Ha ez nem ad reményt, akkor semmi. Mindeközben korukat meghazudtoló módon dolgoznak össze. Felszabadító volt látni egy becsületes beszélgetést a csapatokon belül és azok között, ahol nem oktalan civakodás szívta el az energiát. Remélem, még sok ilyen eseményre kerül sor, illetve minél többen láthatják, vehetnek részt rajtuk. Csak így tovább!
Az esemény igazi kaland volt. A Parlament előtt gyülekeztünk fél kilenc tájt, néhányan a már ismert UNICEF-kék pólóban, mások a zöld minden árnyalatát viselve, mint klímahősök, a fiatal nagykövetek pedig komolyságot sugárzó feketében voltak.
Miután az őrök átnyújtották a látogatói kártyákat, átléphettük a magasztos épület küszöbét. Azonnal a reptérre emlékeztető kapun kellett ezután átmenni, és ha mindent rendben találtak az őrök, tovább engedtek a mélyvörös szőnyegen. A belépéstől fogva ízlésesen öltözött felvigyázó kísért föl a lépcsőkön. Belülről kicsit átláthatatlannak tűnt az épület szerkezete, minden bizonnyal könnyen eltévedtünk volna kíséret nélkül.
A vita helyszíne az Országház felsőházi terme volt, tele padsorokkal, emelvénnyel. Elfoglalta a vita vezetője tisztes helyét, majd szükségtelen bevezető beszédek nélkül indult az első nagykövet, Berényi Gergő a pódium felé, hogy ismertesse pontjait. A tiszta és fenntartható környezetet a gyermekek jogaként terjesztette elő, illetve nagy hangsúlyt fektetett a megfelelő tájékoztatás szükségességére. Utána Szász Dorottya Anna a társadalmi egyenlőtlenséget emelte ki az éghajlatváltozás kapcsán kezelendőjelenségként. Harmadik UNICEF Fiatal Nagykövet nagykövet Nagy-Dimitra Anna volt, aki rávilágított a klímaváltozással kapcsolatos közoktatás hiányára. Ezután az átmeneti mezőgazdaság került terítékre, illetve a különböző klímaadaptációs stratégiákat említette Ürge Boróka. A nagykövetek sorát Joób Klára Milla zárta az üvegházhatású gázok kibocsájtásával kapcsolatos célokkal.
Próbáltam egy ízelítőt összeállítani az elhangzott előterjesztésekből, de a fenti pár sor meg sem közelíti az összes felterjesztett pontot. Így ajánlom a téma megszállottjainak az UNICEF oldalának felkeresését bővebb információkért.
A pontok ismertetését a szükséges javítások megvitatása követte. Ekkor a valamilyen formában zöldet viselő fiatalok egy-egy nagykövet köré csoportosultak és egymás közt átbeszélték gondolataikat. Röpke 20 perc alatt dűlőre kellett jutniuk, tehát a csapatvezetőknek a lehető legpragmatikusabban kellett irányt mutatnia a tagoknak. Gördülékenyen folyt a munka, míg meg nem születtek a pontokhoz csatolandó finomítások. Hihetetlen, hogy már egy-egy szó mennyivel pontosítja az üzenetet.
Miután a levezető elnök kikiáltotta az idő lejártát, valamennyi csoport prezentálta a javításokat, végül sor került a szavazásra, mellyel a végleges szöveget fogadhatták el a fiatalok. Összesítve minden változtatásra túlnyomóan „igen” voks érkezett.
Kérdezz-felelekkel zárult az esemény, majd a nagykövetek szimbolikusan átnyújtották Deli Daniellának, aki a magyar COP29 delegáció vezetője is, a masnival átkötött tekercset a pontokkal. Zárómozzanatként a közös fotók sem maradhattak el, aztán szép lassan elkezdett mindenki kiszállingózni.
Klímaváltozásról már egy ideje elég sokat hallani a médiában. A probléma az, hogy elég alattomos dologgal állunk szemben: a mezőgazdaságon és a egész bioszférán túl is számos terület az egészségügytől a gyerekjogokig érintett, ezáltal az egész társadalomra hatással van. Valóban hangot kell adni az ifjúságnak, mert azon túl, hogy még van bennük elég akaraterő ötletek kigondolására, és ne adj’ isten, megvalósítására, őket érinti a klímaváltozás a leghátrányosabban már ma is, de talán még fontosabb, hogy az ő jövőjük, a mi jövőnk a tét. Ehhez még hozzá kell fűznőm (mert hát a szerző is ilyen berkekben lubickol) a szakértők hangjának súlyát. Ha egy ökológus azt mondja, a csökkenő diverzitás rossz dolog, akkor talán igaza van. És érdemes lenne rá hallgatni. Viszont a szakértő ember beszélőcsöve végén olyan személyeknek kell állnia tettre készen, akik legalább valamit kapizsgálnak a mondandójából. Tehát a közoktatás és a tudományos kommunikáció megérett már egy reforma. Ezzel személyes véleményemet le is zárnám.
Rengeteg tanulsággal távozik az ember egy efféle vitáról. Reményt ad, hogy mégis akad ember, akit érdekel a klímaválság és tesz is érte. Egy-egy frappáns válasz, egy tettrekész tekintet, az odaadó figyelem embertársak között átkattint valamit az ember agyában és inspirál, hogy ….
Szerző: Krecht Hanna Regina