Interjú Nguyen Quang Chinh-nel

Mennyi ideje dolgozik az ELTE TTK-n, és itt végzett-e nálunk?

Itt végeztem, 1985-ben, utána lettem egyetemi doktor, így 1988 óta tevékenykedem oktatóként, még kimondani is hosszú, hogy idestova harminc éve.

Mi az ön számára a legfontosabb a tanításban?

A hallgatókkal való kapcsolatteremtés, hogy tudjunk együtt dolgozni, az nagyon fontos egy oktató számára. Persze vannak órák, ahol csak beszélünk, beszélünk, beszélünk, de ez is egyfajta kapcsolatteremtés, tudásátadás, de amikor szorosabban lehet hallgatókkal együtt dolgozni, akár labor keretében, akár TDK formájában, vagy PhD alkalmával, az mindig nagy öröm. Lehet együtt hülyéskedni, mindenfélét kitalálni.

Ha a legélvezetesebb részt kellene kiemelnie a tanításból, mi lenne az?

Sokszor az ember a kötelező órákat leadja, de vannak olyan esetek, amikor az ember arra számít, hogy ebből valami nagyobb eredmény fog származni, szóval talán azt szeretem a legjobban, amikor a közös munkának valami megfogható eredménye van. Például egy laborfeladat alkalmával, amikor azt mondjuk egy hallgatóval, hogy na, ebből tudunk valamit írni, az nagyon jó érzés.

Ön szerint milyen egy ideális hallgató?

Az ideális hallgató az, akinek van motivációja, mert nem mindig könnyű ezt csinálni. Az a jó, ha a hallgató szeretne valamit elérni, ha törik, ha szakad. De az is lehet ideális hallgató, aki közösségi ember, szeret órára, emberek közé járni, aktív, az sok témába belekóstol és általában jó eredményt produkál.

Ön szerint miben kellene a TTK-nak leginkább fejlődnie?

Sok mindenben, ez biztos. Nem egyszerű ez a kérdés, megmondom őszintén, mert a hétköznapi munkában érezzük, hogy kellene a fejlődés, de konkrétumot nehéz mondani. Talán az órák beosztásában – hány előadás, hány gyakorlat legyen – vannak elég irreális elvárások. Még adminisztrációs területen lenne nagy szükség előrelépésre, mivel a pályázati munkák leadása is nehézkesen megy. Egy szakdolgozónak nem lehet hivatalos úton beszerezni a kellő berendezést a közbeszerzés rugalmatlansága miatt és a szakdolgozati idő rövidsége miatt, és most nem nagy tételekről beszélünk.

Mi az, amiben igazán kiemelkedő a TTK, mi az, amiben az egyetem igazán profi?

Nagyképűségnek tűnne, ha azt mondanám, hogy a fizika. Én úgy tudom, hogy a Fizikai Intézet teljesítménye publikációs szinten kimagasló. A hallgatói munkára nincs olyan nagy rálátásom, de azt tudom, hogy az elhelyezkedéssel például nincs probléma.

Mióta TDK témavezető és miért talál örömet ebben a munkában? Miért vállalta el?

Ez kölcsönösen plusz munka, nem csak nekem, a hallgatónak is. Ha ügyesen megszervezzük a dolgokat, akkor a hallgató nagyon sok mindent önállóan is meg tud csinálni, de sok olyan aspektus is van, amivel igenis több időt kell eltölteni a hallgatóval. Ha valamilyen munkát úgy kezdünk, hogy látjuk az értelmét, az engem nagyon serkent, nagyon motivál, nemcsak engem, de a hallgatót is.

Nagyságrendileg vissza tud-e emlékezni, hány hallgatónak volt TDk témavezetője?

Hát, nagyságrendileg tíz hallgatónak.