Talán ez a legtöbbeket érdeklő téma. Miután az ELTE adminisztrációján keresztül folytatott beszerzési eljárás hozományaként tavaly magunkénak tudhattuk a TTK HÖK minden idők legdrágább gólyatáborait, de az idén talán az eddigieknél is jobban megtapasztalhattuk milyen nehézségeket is görget elénk a külső szervező cég, a táborok lebonyolításáért felelős szervezeti egység – az Egyetemi Szolgáltató Központ –, valamint a táborok programfelelősei közötti viszonyrendszerben való kényes navigálás, kijelenthető, hogy igazán megérett a helyzet a gólyatáborok koncepciójának felülvizsgálatára.

Nehezen tagadható, hogy van felsőbb nyomás, azonban ez önmagában nem szabad, hogy determináljon bármit is, a fő cél a hallgatók érdekeinek képviselete kell hogy legyen. Azonban már egyáltalán nem világos, hogy ez mit is jelent. Ennek a kérdéskörnek a megvizsgálására a TTK HÖK Küldöttgyűlése felhatalmazást adott egy gólyatáborokkal foglalkozó munkacsoport felállítására, amely vezetésére saját hatáskörben Égerházi Bálintot kértem fel. Ennek a munkabizottságnak az elsődleges feladata körbejárni ezeket a kérdéseket és egy javaslatot tenni a Választmány elé, amely megalapozhatja a vezetői döntéseket a témakörben. Mikor valami okból kénytelenek vagyunk újra gondolni a jól bevált gyakorlatainkat számos hibába belesétálhatunk, ezek egyike, hogy görcsösen ragaszkodunk a már bejáratott megoldásokhoz, nem azért, mert az a lehető legjobb végeredményt képviselő, hanem egyszerűen a hagyományra hivatkozva. Önmagában a hagyomány valóban közösségkovácsoló erővel bír, azonban az első és legfontosabb kérdés az kell, hogy legyen: mi célja a gólyatáboroknak. Miután erre a kérdésre válasz születik, jöhet csak a következő lépés, megvizsgálni, hogy mely konstrukció, mely szervezési struktúra tudja leginkább szolgálni ezt a célt. Másik gyakori hiba az ilyen folyamatoknál, hogy nem csak a múlthoz ragaszkodunk görcsösen, hanem a jelenhez is, nevezetesen a saját elképzeléseinkhez.

Magam is sokat rágódtam a kérdéskörön, jó ideje közelről figyelem, hogy hogyan is épül fel a Természettudományi Kar hallgatói közössége és ez alapján kialakult bennem az a kép, hogy komoly törésvonalak húzódnak a hallgatók közötti szociális hálóban. A TTK HÖK tökéletesen leképezi ezt a jelenséget, szakterületek laza szövetsége az egész rész­önkormányzat. Ez komoly gyakorlati problémákat is szül azáltal, hogy könnyen az a hamis kép alakulhat ki az emberekben, hogy autonóm szakterületek önállóan látnak el érdekképviseleti feladatot, azonban ez korántsem működőképes. A TTK HÖK csak akkor tud eredményesen működni, ha elfogadjuk alapigazságként, hogy a TTK HÖK egyetlen egység, amelyet nem lehet megbontani. Mikor felteszem magamnak a kérdést, hogy hogyan lehetne a szakterületek közti viszonyt és együttműködést szorosabbra húzni, hogyan lehetne azt elérni, hogy egy kémiás hallgató a matekosok által szervezett teadélutánra ne úgy gondoljon, mint egy számára idegen társaság programjára és amennyiben kedve és ideje engedi, vehesse a bátorságot, hogy elmenjen rá, akkor arra jutok, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kari identitás képzésébe.

Ez nehéz feladat, hiszen egy nagyobb közösséghez való szoros kötelék kialakítása mindig keményebb erőfeszítéseket igényel. A legerősebb identitásformáló eszközünk a gólyatábor, hiszen semmilyen hatás nem érhet fel az első benyomással, azzal, amikor a középiskola után a diák először kerül egyetemi közegbe, először kénytelen definiálnia saját hallgatói hovatartozását. Emellett a kari rendezvények szerepe eltörpül. Nem véletlen, hogy ezt most az írásbeli beszámolómba is feltett szándékom volt bevenni.

Nem gondolom, hogy ezen szempont mentén kellene kizárólag kialakulnia egy koncepciónak, de úgy érzem, hogy bizonyos problémák csak némely látószögből látszódnak és szükséges ezekre felhívni a figyelmet, mert számos érv könnyen el tud siklani.

Hoksza Zsolt
Elnök
ELTE TTK HÖK
E-mail: elnok@ttkhok.elte.hu