1900, New York, a modern világ megtestesítőjének számító metropolisz még épp csak kezd kibontakozni. Nagyon izgalmas környezet ez, legalább akkora patinája van, mint a viktoriánus Londonnak. Azonban míg ott jellemzően a nyomor és a szegénység szempontjából nyerünk betekintést a történetekbe, itt egészen más a helyzet. Az orvosok, a tudomány, a Knickerbocker kórház, a gazdagság és a törekvés lesz a fő környezet és ökoszisztéma a narratíva körül.

Főhősünk, az ópium- és kokainfüggő Dr. Thackery (Clive Owen) drámája, zsenije, elszántsága és jelleme áll a történet középpontjában. Mindenkinek valamilyen módon köze lesz hozzá, nála érnek össze a szálak. Ugyanakkor rengeteg nagyon jól kidolgozott, érdekes és diverz háttérrel, motivációval rendelkező karaktert vonultat fel a sorozat. Előszeretettel feszeget nagy társadalmi konfliktusokat és tabukat, mutatja be ezeknek a száz évvel ezelőtti gyökerét és akkori megítélését.

TheKnick

Emellett azonban azt kell mondanom, hogy a szakmaiságé a főszerep. Végletekig részletekbe menően láthatunk műtéteket, orvosi dilemmákat, betegségeket. Mindezek bemutatása az orvosok szerint is igencsak realistára és valósághűre sikeredett. Pont ebben az ellentétben áll a sorozat igazi erénye: az emberi dráma és jellem valamint a szakmaiság és az orvosi precizitás konfliktusa. Minden konfliktus és karakter nagyon jól megírt, megvan a helye a történetben. A sebész stílszerűen egy kórképet igyekszik mutatni mind az 1900-as évek társadalmáról, mind az akkori orvostudományról. Az erők pedig mind Thackeryben összpontosulnak. Az ő leépülése és küzdelme tükrözi azt az összetettséget, amit a sorozat maga is akar, ez az egész az ő drámája, mindennek a mozgatórugója. Clive Owen pedig maximálisan tesz azért, hogy a karaktere egy percre se váljon súlytalanná, végig zseniálisan alakít.

Külön ki kell még emelnem az operatőri munkát és a zenét. Egyszerűen annyira művészi és letisztult a megvalósítás, annyit ad hozzá az egész élményhez és erősít rá a drámaiságra, hogy azt tényleg látni kell. Olyan fúziót alkot a képi és zenei világ a történettel, ami a narratívára magára is jellemző. Ellentétes, modern és merész, miközben egy nosztalgikus korba igyekszik elvinni a nézőt.

Eddig két évadunk van ebből a csodából, és ugyan a vége felé kicsit lankadni kezdett az addig oly erős feszültség, én reménykedem, hogy ezt a folytatások kompenzálják majd. Kíváncsian várom miként és meddig tudják még a készítők fokozni a hangulatot. Addig viszont tényleg jó szívvel ajánlom mindazoknak a sorozatot, akik valami különlegeset, erőset, nyerset és végtelenül komplexet.