Már rengeteg tréningen volt alkalmam részt venni életem során – gimiben, táborokban, vezetőképzőkön. Voltak hasznosak és kevésbé hasznosak is, például elég maradandó élményt okozott az az időmenedzsment tréning, ami túlcsúszott az időkereten és jóval tovább lett tartva, mint azt eredetileg tervezték. Viszont a mostani HÖOK vezképzőn részese lehettem a MEDIASTORM nevezetű szimulációs játéknak, ami az eddigi leghasznosabb képzésem volt.

Egyetlen feladatunk volt, a játék végén szavazni kellett, hogy igen vagy nem. A kérdés pedig annyi volt, hogy publikáljunk-e egy képet. A játék elején kaptunk egy-egy szerepet és egy karakterlapot, én egy bulvárlap főszerkesztője lettem, egy felettesem volt – a tulajdonos. A karakterlapom szerint én a kép publikálását támogattam, de ezt és a motivációimat nem voltam köteles nyilvánosságra hozni.

forrás: esemény Facebook oldala

A képen egy sebesült katona és a bajtársa szerepelt, a sérült végül meghalt egy kórházban. A fotó egyébként valódi volt, Julie Jacobson készítette Joshua Bernard-ról. A vita résztvevői négy nagyobb csoportba voltak oszthatóak: a hírügynökség, a bulvárlap, a katonaság és a család. Érdekes volt, hogy a csoportok mennyire képviseltek egységes álláspontot és hogyan próbáltak egymással egyezkedni. Volt egy szünet, amikor titkos szövetségeket lehetett kötni, majd volt egy éjszaka, ami alatt vitafordító események történtek (amikről persze csak az érintettek tudtak). Például az én főnököm hirtelen a fotó publikálása ellen kezdett kampányolni, mivel egy miniszter megfenyegette, hogy a vállalkozásait és a befektetéseit bedöntik, ha nem gondolja át az addigi álláspontját. A védelmi minisztert pedig a fegyveriparosok fenyítették be, így az éjszaka után már a kép publikálását támogatta.

A szerepeink szerinti szavazásunk eredményeképpen nem hoztuk nyilvánosságra a fotót. A valóságban ez pont ellentétesen történt – úgy, mint ahogyan az igazi énünk szavazott.