A robotok kora itt van már a nyakunkon. Noha a tudományos-fantasztikus filmekben és regényekben megálmodott gépek fejlettségéhez képest jelen korunk technikája még csak gyerekcipőben jár, számolnunk kell egy olyan eljövendő világ lehetőségével, melyben elengedhetetlen lesz a velük való együttélés.

A tudományos világ egyik kitűzött célja a mesterséges intelligencia létrehozása. Mesterséges intelligenciának (MI vagy AI – az angol Artificial Intelligence-ből) egy gép, program vagy mesterségesen létrehozott tudat által megnyilvánuló intelligenciát nevezzük. Ennek a definíciónak több köznapi értelmezése is létezik: érthetjük alatta a gép MI által létrejött automatizáltságát, autonómiáját, a természetes intelligencia szimulálását vagy akár az olyan tanulási folyamatok meglétét is, melyek megismételhetők és felülírhatók. Ezt azt jelenti, hogy egy robot szert tehet olyan képességre, ami eddig az ember sajátja volt csak. Az MI megléte egy androidnál (humanoid robotnál) feltételezi az önálló gondolkodást, döntéshozást és kommunikációt (bármely tetszőleges nyelven).

Vajon egy MI képes emberként létezni? Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk, előbb azt kell tisztáznunk, hogy MINKET mi tesz emberré. Az emberré válás évmilliós történelemre tekint vissza az evolúciós folyamatokban, s kétség sem fér hozzá, nem ez volt a legegyszerűbb procedúra a Nap alatt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy egyetlen faj maradt fent az emberfélék közül, a Homo sapiens sapiens.

Tehát mit is jelent embernek lenni? A világirodalom nem egy nagy koponyája merült el elképesztő mélységekben ebben a témában válasz után kutatva. Talán ez a fajunkat egyik leginkább foglalkoztató kérdés. (Kielégítő választ erre persze itt nem tudunk adni hely hiányában, hisz még az emberiség szellemi nagyjainak is több kötetbe telik ezt kifejteni).

theethicsofr

Számtalan tulajdonság sorolható az ember sajátjai közé, amely őt megkülönbözteti a legtöbb élőlénycsoporttól. Ilyen a két lábon járó, felegyenesedett életmód, a szembe fordítható hüvelykujj, a teljes testfelületen történő izzadásra való képesség stb., hogy egy kevés élettani szempontot említsünk meg. Természetesen fajunk a sikerességét nem is annyira ezen tulajdonságok meglétének köszönheti, mininkább a testtömeghez viszonyított figyelemre méltó térfogatú agynak. Idegrendszerünk fejlettsége és felépítése lehetővé tette a verbális kommunikációt, a gondolatok megformálását és azok valamilyen nyelven történő kifejezését. Bizony, a nyelvhasználat is egy olyan képesség, amelyre kizárólag mi vagyunk képesek (a nyelv definíciójából eredően), ezzel is elősegítve azt a magas szintű adaptációt a körülményekhez (nem szabad elfelejteni, hogy fajunk képes egyedül a belátásos tanulásra, mely ugyancsak nagy előnyt jelent a törzsfejlődés versenyében).

„Tévedni emberi dolog” (másra kenni még emberibb), tartja a mondás. Na de mi emberi még? Az emberi lélek, mint annyi minden más is ezen a világon, két pólus között ingázik fáradhatatlanul. Minden érzésünket, cselekedetünket, viselkedésünket e kettősség jellemzi, hiszen az egyik véglet mindig feltételezi a másik meglétét; vagyunk jóindulatúak és rosszak, boldogok és bánatosak, kedvesek és gorombák, szeretünk és gyűlölünk egyszerre. Ez egy olyan dinamikus egyensúly, ami egyetlen másik élő szervezetnek sem sajátja. Vajon egy androidba beleprogramozható mindez?

robot-love2

 

Emberként, lévén, hogy társas lények vagyunk, folyamatosan keressük az interperszonális kontaktust, kapcsolatokat. Természetünkből és intellektusunkból kifolyólag keressük a társaságot és azon belül is a lehetséges partnereket. A romantikus partnerkapcsolat kialakításánál általában vonzalom alapján döntünk, amely lehet fizikai (amikor „megvan a kémia”), illetve szellemi vonzalom is. Kérdés: tudná-e ezt egy robot biztosítani számunkra?

Lehetséges, hogy az elképzelés sokaknak meglehetősen abszurdnak tűnik. Nos nem kell megijedni a konzervatívaknak sem, hiszen, a tudomány és a társadalmunk igencsak messze áll egy olyan valóság létrejöttétől, melyben ember és egy MI android romantikus kapcsolatot létesít. Az azonban nincs kizárva, hogy lehetséges, ha mindaz, amit mesterséges intelligencia alatt értünk megvalósul a jövőben.

smart-human-robot-photos

A feltevés szerint, amennyiben egy MI android képes számunkra mindazt az érzelmi hátteret és biztonságot megadni, kiegészülve a partnerkapcsolathoz hozzátartozó fizikai kontaktussal, képesek lennénk beleszeretni. Persze azt nem szabad elfelejteni, hogy a párválasztás biológiája ennél sokkal összetettebb, például ha a feromonokra gondolunk, de tételezzük fel, hogy a jövőbeli robotunk megszólásig olyan, mint egy hús-vér emberi lény, minden minőségében, így megtévesztve minket.

Napjaink társadalmában kapcsolataink jellege és minősége jelentős átrendeződésen megy keresztül. Az állandóság és stabilitás másodlagossá válik, a párkapcsolatok rövidebbek lesznek. A tartós boldogságot a rohanó életben alkalmi vagy rövid távú kapcsolatokban szerzett örömökkel próbáljuk meg pótolni. Erre egy MI android nagyszerűen hatékony alternatívát kínálhat, főként, mivel megoldható, hogy az egyén preferenciáihoz igazítható a viselkedés-programja, így váltva ki a legnagyobb megelégedést egy ilyen pszeudo-párkapcsolatban.

Ezen szempontokat összevetve, lehetségesnek tűnik, hogy romantikus kapcsolat jöjjön létre ember és mesterséges intelligenciával rendelkező robot között, amennyiben nem feltételezünk a robot részéről viszonzott érzelmeket, hiszen ezek legfeljebb programozott reakciókként fejeződhetnének ki, míg egy ember szervezetében tudjuk, hogy az érzelmek kifejeződéséért kémiai folyamatok felelősek. A jövő tehát nagy valószínűséggel tartogat számunkra efféle jelenségeket, azonban azt számba kell vennünk, hogy egy ilyen kapcsolat jelentős hatást gyakorolhat mind az egyénre, mind a társadalom egészére, jókat és rosszakat egyaránt. Addig is érdemes eljátszani mindenkinek ezzel a gondolattal, és azzal, hogy mindez mit is jelentene az emberiség számára.