Az élet mély és sötét, bár lehet csak a kőolajtól…

Félreértés ne essék, ez nem egy rossz vicc vagy elvadult költői szabadság, hanem a film puritán és groteszk valójának összetömörítése. Ez a kis magyar játékfilm 97 percbe sűríti a 21. századot, western stílusban, a semmi közepén.

Az első pár filmkockán szemünk elé téved egy rettentő rossz vicc, amely elgondolkodtat bennünket, hogy van-e egyáltalán értelme, a képsorok alatt pedig keressük a kapcsolatot a filmmel. Azonban remekül megalapozza a film stílusát, avagy nem kelt bennünk semmilyen „happy end” reményt, már az elején. Legtöbben annyira hozzászoktunk a tökéletes befejezésekhez, hogy végig feszülten tartja bennünk ennek lehetőségét.

In medias res csöppenünk a történetbe: valahol a határ mellett egy benzinkúton találjuk magunkat egy megkomorodott, öreg alkoholistával és egy mozgássérült középkorú férfival. Ennek a groteszk felállásnak fejébe az öreg rég nem látott fia is betoppan, színesíteni a palettát. A múltjukról alig tudunk valamit, a film alatt azonban egyre több titok derül ki, bonyolítva a kialakult helyzetet. Persze nem csak róluk szól a történet – szép is lenne –, a kúton lerobban egy utcanőket (cenzúra) szállító furgon, amely ott is ragad pár napra. Hamar kiderül, hogy a futtató és a kutas között van valamilyen kapcsolat, amihez az autó lerobbanása is köthető.

A Kút egészséges keretek között szókimondó, és remekül érzékelteti a valóságot, mind a szereplőkön át, mind a kialakuló eseményen keresztül. A színészek alakítása sem hétköznapi, kiélezettek a karakterek, az egyszerű lányoktól a ravaszabb és kissé műveltebbekig. Kellően megismerjük a szereplők előéletét és kialakul bennünk egy megszokott kép a mai világról, és ekkor válik zseniálissá a film. Előkerülnek a rejtett érzelmek, amik teljesen kifordítják magukból a karaktereket, és olyan dolgok történnek egyik pillanatról a másikra, hogy egy kis időre kihagy a szívverésünk. Nem hiszünk a szemünknek, mindez teljesen váratlanul ér bennünket, és ettől lesz valóságos: a meggondolatlan cselekedetek és az idő pörgésének házasságától.

A film rejtett főszereplője Zoli, a mozgásában igencsak korlátozott férfi, aki egy különleges történetet mesél végig a képsorokon. Érdeklődve várjuk a történet végét és értelmét, miközben nem értjük, hogy miért meséli ezt nekünk, viszont a történet összefonódik a főszálon futó cselekményekkel, melynek csattanója a végére van időzítve. Érdekesség, hogy a film keretes szerkezetű akár egy vers, két ember „felügyeli” a kutat az elején és a végén is, minden folytatódik úgy, ahogy elkezdődött, a változás mindössze annyi, hogy szemünk elé tárul minden rejtély, és esetleg mosollyal nyugtázzuk a látottakat.

Számtalan dolgot nem írtam le a cselekményről, meghagyva a megdöbbenés élményét nektek. Azonban felhívom a figyelmet, hogy a film tényleg groteszk és puritán, olyannyira, hogy az már morbid is, a tizenkettes karika ne tévesszen meg senkit, én simán tizenhat felé sorolnám. Ajánlom mindenkinek ezt a magyar remekművet, különösképpen azoknak, akik kedvelik pl. a Kontrollt, az Isteni műszakot és más hasonló alkotásokat.

 

Kút (magyar játékfilm, 97perc, 2016)

Rendezte és a forgatókönyvet írta: Gigor Attila

Szereplők: Kurta Niké (Marcsi), Trokán Nóra (Hajni), Jankovics Péter (Laci), Tzafetás Roland (Zoli), Pusztai Ferenc (Mihály)

Pontszám: 7.

Kerestély Koppány

koppany8@caesar.elte.hu