Első a világűrben

A magyar mozikban 2016. októberében mutatták be a 2013-ban készült „Gagarin” (Гагарин. Первый в космосе) című orosz filmet. A nagy késés azt sugallja, hogy a forgalmazók nem bíztak abban, hogy a film sokakat érdekelhet, pedig ez a film az űrkutatás iránt érdeklődők számára meglehetősen élvezetes.

Az USA-ban már régen elkészült az amerikai űrhajózás első éveit bemutató film Az igazak címmel (The Right Stuff, 1983). A hasonló szovjet/orosz film elkészítését késleltette, hogy a kilencvenes évek közepéig Gagarin űrutazásának sok részlete titkosítva volt. Ma már a nyilvánosságra hozott dokumentumok és a jelenlevők visszaemlékezései alapján jól lehet rekonstruálni a szovjet űrhajózás kezdeteit.

1959-ben a szovjet vadászpilóták felhívást kaptak, hogy részt vehetnek egy újfajta repülő eszköz kipróbálásában. A 3000 jelentkező közül a személyi dossziéjuk alapján 200 pilótát választottak ki. Szergej Koroljov, a szovjet űrprogram vezetője olyan férfiakat keresett, akiknek életkora 25 és 30 év közötti, legfeljebb 175 cm magasak és 72 kg tömegűek, bár ígéretes jelentkező esetén az életkori határokat nem vették szigorúan. A 200 pilótát már részletes orvosi vizsgálatoknak vetették alá, és 20 pilótát választottak ki kiképzésre. Csak ez a 20 pilóta tudta meg, hogy űrrepülésre jelentkeztek. Akárcsak Az igazak című film, a Gagarin film is jól mutatja be, hogy a kiképzők nem igazán tudták, hogy mire kell felkészíteni az űrhajósokat. Emiatt elvégeztek fontos és szükséges gyakorlatokat, mint a nagy gyorsulás és a nagy rázkódás elviselése, de emellett az űrhajósok sok, utóbb feleslegesnek bizonyult gyakorlatot is elvégeztek és felesleges orvosi vizsgálatokat is elviseltek. Az eredeti 20 kiképzett űrhajós közül csak 12 jutott ki a világűrbe, mert az egyik űrhajós (Valentin Bondarenko) balesetben meghalt, négyet fegyelmi, hármat pedig egészségügyi okok miatt nem engedtek űrhajón repülni. A kiképzés végére két pilótát, Jurij Gagarint és German Tyitovot választották ki, mint lehetséges pilótákat az első repülésre. Tyitovnak jobbak voltak a kiképzési eredményei, de Koroljov Gagarint jelölte ki az első űrrepülésre, mert mentálisan stabilabbnak tartotta, mint Tyitovot. Az is szerepet játszott a kiválasztásában, hogy kedvesebb, fényképen jobban mutató arca volt, és emiatt sikeres repülés esetén alkalmasabb volt propagandacélokra. Érdekes, hogy amint a film is bemutatja a kiképzett űrhajósok egy titkos szavazáson maguk is Gagarint javasolták első űrhajósnak.

Jurij Alekszejevics Gagarin (1934-1968) és Jaroszlav Zsalnyin színész

Az űrhajósok kiképzésével párhuzamosan folyt az R-7 hordozórakéta és a Vosztok-űrhajó fejlesztése. Az első emberes kipróbálás előtt hat alkalommal bocsátottak fel Vosztok-típusú űrhajót ember nélkül, de minden alkalommal 1-2 kutyával a fedélzeten. A kísérletek eredménye sorra: kudarc, siker, kudarc, kudarc, siker, siker. Ezt a sorozatot lehetett úgy értelmezni, hogy Gagarinnak 50% esélye van a túlélésre, de a szovjet űrprogram vezetői inkább úgy értelmezték, hogy a hibákat sikerült kijavítani, hiszen az utolsó két teszt sikeres volt. Az USA-ban ezzel egy időben a Mercury űrhajó próbarepülései is vegyesen voltak sikeresek és kudarcosak, és Alan Shepard első űrrepülése (1961. május 5.) előtt egyetlen állatkísérletet hajtottak végre egy majommal.

A film Gagarin nagy napjának, 1961. április 12-ének az eseményeit mutatja be onnan, hogy Gagarint és Tyitovot hajnalban felébresztik. Láthatjuk a készülődésüket, az űrhajó felbocsátását, a sorozatos műszaki problémákat a repülés során, és Gagarin sikeres földet érését. A történések közben Gagarin visszaemlékszik élete nagy eseményeire, többek között a gyermekkorára, a repülős vizsgájára, megismerkedésére későbbi feleségével, az űrhajós-kiképzésének kellemes és kevésbé kellemes perceire.

Valentina Ivanovna Gagarina, Gagarin felesége és Olga Ivanova színésznő

Úgy tervezték, hogy Gagarin útján az űrhajó teljesen automatikus vezérléssel működik majd, mert elképzelhető volt, hogy az űrhajós hamar elájul vagy éppen megőrül. Az eredeti elképzelések szerint Gagarinnak nem is mondták volna meg a titkos kódszámot (125), amivel át tudja venni a vezérlést, és azt csak rádión közölték volna vele szükség esetén. Később rájöttek, hogy a rádiókapcsolat is elromolhat, emiatt Gagarin egy zárt borítékban a felbocsátás előtt mégiscsak megkapta a titkos kódot. Teljesen hihető az is, amit a film bemutat, miszerint Koroljov négyszemközt már korábban elárulta Gagarinnak a kódot. Végül is Gagarinnak nem kellett átvennie a vezérlést.

A filmben sok olyan utalás van, amit nem magyaráznak meg, és ami nem mindenki számára érthető. Egy pillanatra, magyarázat nélkül mutatnak egy földbe vájt kunyhót. A németek ugyanis lefoglalták a Gagarin-család házát, és Gagarinék a telkük mögötti földön építettek lakhelynek egy 3 m × 3 m-es belső méretű földbe vájt kunyhót. A Gagarin házaspár a négy gyerekkel itt élt a német megszállás alatt. Mint a film is mutatja, Gagarin Borisz nevű öccsét a németek felakasztották, mert a gyerekek élelmiszert próbáltak lopni a németektől. Borisz életét az időben érkező anyjuk mentette meg. Ma már érthetetlen, hogy Gagarin személyi lapján rossz pont volt, hogy 7-10 éves gyerekként a németek által megszállt területen tartózkodott.

A Gagarin-család földbe vájt kunyhója a német megszállás alatt a filmben

Egy másik ilyen nem megmagyarázott utalás, hogy amikor bemutatják az űrhajósok kiképzőközpontjának vezetőjét, az egyik űrhajós ezt mondja a másiknak:

„Ő a híres Kamanyin, aki annyi embert megmentett”.

Nikolaj Petrovics Kamanyin (1908-1982) az űrhajós-kiképző központ vezetője volt 1960 és 1971 között. Kamanyin azzal vált híressé, hogy 1934-ben megszervezte a Cseljuszkin gőzhajó legénységének mentését. A gőzhajó a sarki vizeken szenvedett hajótörést és a 104 főnyi legénység a hajó melletti jégre települt. A Kaminyin vezette mentések során a repülőgépek leszálltak a jégmezőre, és kimentették a hajótörött embereket és szánhúzó kutyákat.

A mozifilmen láthatjuk, ahogy Koroljov bemutat egy filmet egy rakéta felrobbanásáról, majd ezt mondja az űrhajósoknak:

„a rakéta felrobbant az indítóállványon … rengetegen égtek el élve… a felrobbant rakétát nem mi terveztük”.

A bemutatott rakétarobbanás később Nyegyelin-katasztrófa néven vált ismertté. Egy R-16 interkontinentális ballisztikus rakétát készítettek elő felbocsátásra Bajkonurban. A rakétát Mihail Jangel tervezte. 1960. október 24-én a rakéta felrobbant, és több száz ott dolgozó mérnök, technikus és katonatiszt meghalt. Az utóbbiak közül a legmagasabb rangú Mitrofan Ivanovics Nyegyelin tábornok volt, a szovjet rakétaerők parancsnoka. Nyegyelin halálát a TASSZ akkori közleménye repülőgép-balesettel magyarázta, és a Nyegyelin-katasztrófát a Szovjetunió hivatalosan csak 1989-ben ismerte el. A Nyegyelin-katasztófa hátráltatta az űrhajózási programot is, mert sok mérnök és technikus mindkét programban dolgozott.

Anna Tyimofejevna Gagarina, Gagarin édesanyja és Nagyezsda Markina színésznő

A film készítői láthatólag nagyon törekedtek az események pontos visszaadására. Gagarin űrrepülésének előkészítéséről jól ismert néhány fénykép és filmfelvétel. Ezeket a jeleneteket a filmben pontosan próbálták reprodukálni. Igyekeztek rekonstruálni az irányító központ műszereit és felszerelését. A stáblistából kiderül, hogy a 20 első szovjet űrhajós közül ketten, Alekszej Leonov és Viktor Gorbatko tanácsadók voltak a film készítésénél. Gagarin özvegyét is megkérdezték a családi jelenetek rekonstruálásához. Mint a (cikk illusztrációjaként használt – a szerk.) képsorozat mutatja, a színészeket úgy választották ki, hogy sokan közülük az eredeti résztvevőknek csaknem hasonmásai. Sajnos éppen a főszereplő, Jaroszlav Zsalnyin színész nem nagyon hasonlít Gagarinra.

Szergej Pavlovics Koroljov (1906-1966) és Mihail Filippov színész

A legtöbb film dramaturgiája olyan, hogy a boldog és lelkesítő jeleneteket keverik a tragikus jelenetekkel. Ebben a filmben alig találunk kellemetlen jelenetet. Az egyik kritikusa szerint a film annyira idealizált világot mutat be, hogy még Gagarin felesége is jóban van az anyósával. Nem mutatja be például, hogy egy hónappal Gagarin űrutazása előtt (1961. március 23-án) Valentin Bondarenko egy olyan kísérletben vett részt, amely azt vizsgálta, hogy hogyan viselkedik az űrhajós szervezete 15 napig egy alacsony nyomású, de 50% oxigéngázt tartalmazó légkörben. Bondarenko egy ragtapasz nyomát a bőrén alkoholos vattával tisztította meg, majd azt véletlenül egy elektromos fűtőtestre dobta. Az oxigéndús légkörben tűzvész tört ki, az ajtót csak soká tudták kinyitni, Bondarenko kiterjedt égési sérüléseket szenvedett és 16 órával később, Gagarin jelenlétében kórházban elhunyt. A baleset körülményei csaknem azonosak voltak az Apollo-1 űrhajósainak 1967-es balesetével.

Sajnos a film nem mutatja be a szovjet/orosz űrhajózás legmókásabb hagyományának eredetét sem. Gagarint és Tyitovot busszal vitték az űrhajóhoz, és a buszon több űrhajóstársuk is ott volt. Félúton Gagarin megállítatta a buszt, kiszállt és levizelte a busz jobb hátsó kerekét. Azóta minden szovjet/orosz űrhajó felbocsátásakor az űrhajósokat szállító busz félúton megáll, és az űrhajósok (a külföldiek is) sorra lepisilik a busz jobb hátsó kerekét. A nők kis fiolában visznek magukkal pisit.

Turányi Tamás

Gagarin űrutazásáról korábban még nem készült játékfilm, de 2011-ben elkészült az „Első körpálya” (First Orbit) című dokumentumfilm, amely különleges módon mutatja be Gagarin útját (ld. http://www.firstorbit.org/). Paolo Nespoli, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) európai űrhajósa kiválasztotta az ISS-nek azt a körpályáját, amely csaknem pontosan megegyezik Gagarin első útjának körpályájával, és amely éppen Gagarin felbocsátásának időpontjában ér Bajkonur fölé. Az ISS hathetente jár be egy ilyen pályát. Nespoli egy ilyen teljes körpálya alatt, Bajkonurtól kezdve a Nemzetközi Űrállomásról filmezte a Földet, és a filmhez hozzátették az eredeti hangfelvételt, amely Gagarin és az irányító központ közötti rádióbeszélgetéseket tartalmazta. Viszonylag pontosan tehát azt látjuk a képen, amit Gagarin is láthatott az űrkabin ablakán át, és amiről rádión beszámolt. Gagarin útja előtt volt egy olyan orvosi elmélet, hogy a súlytalanságban az emberi agy nem tud jól működni, az űrhajós hamar eszméletét veszti vagy megőrül. Emiatt Gagarin folyamatosan kommentálnia kellett az ablakon túli látványt, és amikor nem volt mondanivalója, akkor percenként többször csak annyit mondott: „éber vagyok”.