Lelkiismeretfurdalás nélkül buliztál pénteken? Az este jó része homályba vész? Semmi gond, most megtud hatod, hogy mi történt a LEN-en.

SZERDA

Május harmadikán kora reggel már nem lehetett közlekedni a két épület környékén a sok szervezőtől, akik azon voltak, hogy vázat építsenek Magyarország legnagyobb egyetemi fesztiváljának. Az idei volt a harmadik LEN-em, és az előző években is nagyon jól éreztem magam, így magas elvárásaim voltak. Már szokássá vált nálam, hogy igyekszem a programjaimat úgy alakítani, hogy minden nap elmehessek és így minél több programon részt vehessek. Az első nap nagyon kényelmes volt, hiszen nem volt még tömegnyomor, de azért volt annyi ember, hogy érezzük, elkezdődött a négy napos fesztivál. Ébredezett a Civil Falu, szárnyaikat bontogatták a DJ-k és az időjárás ellenére sokan eljöttek, hogy megnézzék, mivel telik a LEN első napja.

A sátrak a Civil Faluban zseniálisak voltak, és persze nagy népszerűségnek örvendtek. Jómagam is szeretem látogatni őket, mindig meg tudnak lepni a hallgatótársaim egy új kísérlettel, és egyéb különlegességgel. Noha kedden még nem minden sátornál volt program, az első nap nagy részét még így is barangolással töltöttem.

A Geo-sátorban persze non-stop ment a buli, és természetesen rohamosan fogyott a zsíroskenyér, amit a gumi-fotelekben terpeszkedve fogyaszthattunk. Az Informatikai Karnál meghódítottak a sörjegyekkel, és a játékokkal, és a sátorból folyamatosan áradó kultúr-muzsikával – például Himmel – Teréz anya.

Jómagam a Logikai sátornál tevékenykedtem hallgatótársaimmal, ahova beköltözött a Matekos Teadélután. Lekváros, mogyoróvajas, nutellás kenyérrel és természetesen teával, illetve rengeteg társasjátékkal vártuk a szórakozni vágyókat. Talán az első nap volt a leglátogatottabb napunk, nagyon jó volt a hangulat.

Szemben a sátrunkkal a Fogyatékosügyi Központ jóvoltából lehetőségünk volt kerekesszékkel rodeózni a bizonytalanul mozgó lágymányosi köveken, kipróbálhattuk a vak-malmot és a Braille-írógépet, és mindemellett megtapasztalhattuk milyen érzés egy segítő kutyával/fehér bottal vakon közlekedni.

Az estét a kissátorban tombolva zártuk. Szerintem már az első nap is nagyon izgalmas volt, méltóképp megalapozta a fesztivál hangulatát.

Vida Nikolett
matekszk@ttkhok.elte.hu

NAZ_3104-1920x1272

CSÜTÖRTÖK

Mint azzal szerintem már mindenki tisztában van, idén is megrendezésre kerültek a Lágymányosi Eötvös Napok, vagyis a LEN. Gólyaként számomra ez volt ugyan az első, de felsőévesek elmondása alapján minden évben nagyszerű a hangulat, és az egyik legjobb buli az év folyamán. Ezt pedig az elmúlt napok kellőképpen igazolták is.

Fél 12-kor ébredtem a kollégiumi szobám berkei között, még erősen fáradtan, ugyanis a Nap sugarait már nem tudtam tovább figyelmen kívül hagyni. Ekkor tudatosult bennem, hogy végre itt a jó idő, süt a Nap, így este sem lesz hideg, vagy eső. Felkeltem, gyorsan főztem egy kancsó feketeteát, majd az aznap esti fellépőkre gondoltam. „Alig várom, hogy újra hallhassam a Cloud9+ -t!” – gondoltam magamban, és fáradtan zuhantam vissza az ágyba. Ekkor jutott eszembe, hogy ha aznap van csütörtök, akkor a fizika sátor felelőse is én vagyok, lesz dolog bőven. Néhány apróbb technikai kihívást legyűrve rövidesen a 6-os számú sátorban pakolásztuk ki a furcsábbnál furcsább dolgokat, kezdve egy mikrótól egészen egy tál szappanos vízig és töltőgázig. A kezdeti jó idő, aminek úgy megörültem korábban, újra esőre fogta, és eláztatta az akkor még amúgy sem népes társaságot. Az elmenekülő népség után viszont alig maradt valaki a civil falu környékén, így a látványos és érdekes fizika kísérleteinkre sem volt túl sok érdeklődő – sajnos. Később ez a tendencia sokat javult, megérkezett a fizikusok színe-java is, így a hangulat a tetőfokára hágott. Mindeközben persze a civil falu többi része is teljes kapacitással működött, a szomszédos matekos sátorban például sosem láttam egy szabad helyet sem. Végül pedig, szép lassan, kezdetét vette az este.

Boldogan nyugtáztam, hogy az időjárás megint visszaállt az eső előtti állapotba, így lehetőséget biztosítva az elázás- és problémamentes szórakozásra. Egyre több és több ember sereglett az Északi Tömb köré, és még mindig érkeztek. Sokkolt a tény, hogy valóban mennyi embert képes megmozgatni egy fesztivál, ilyen rövid idő alatt – nem mintha nem vettem volna részt már számos fesztiválon. A büfépadok konstans tele voltak, nem is csoda, hiszen az áraik sokkal jobbak – egyenesen barátiak – voltak, mint a legtöbb szórakozóhelyé, vagy fesztiválé, így mindenki kénye-kedve szerint fogyasztott az ínycsiklandó és bőséges gyros adagok, valamint a kiváló csapolt sörökből. Természetesen a választék nem merült ki ennyiben, a repertoár roppant széles volt mind ital, mind ételkínálat terén, például még házi kolbász is kapható volt. Amint megkezdődtek az első koncertek, már látni véltem, hogy fergeteges estének nézek elébe. Hogy pártatlan maradjak, és ne csak arról írjak, ami engem érdekelt, körbekérdeztem néhány ismerőst, hogy hogyan ítélik meg az aznapi koncerteket, meg úgy mindent. A válasz – egymástól függetlenül – nem volt meglepő, mindenki elképesztően jól érezte magát. Kell is, sőt, muszáj volt, ugyanis előttünk az utolsó zh-k zömét tömörítő utolsó szorgalmi hét, valamint a vizsgaidőszak sötét és végeláthatatlanul baljós korszaka, amikor bulizásnak helye nincs

Szerintem tényleg mindenki elégedett lehet, kellően kibulizhattuk magunkat utoljára, és felejthetetLEN élményekkel gazdagodtunk.

Bélteki János
beltekijanos@gmail.com

20160506_LEN_Szerda-Voros_Tamas-082-1920x1280

PÉNTEK

Ha végig akartál sétálni, megállás nélkül pénteken a Campuson, akkor biztosan nem volt könnyű dolgod, ugyanis ez volt a LEN utolsó napja. Mindenhol mosolygós emberek sörrel a kezükben, a pultoknál tömött sorok, a sátrakban pedig önfeledten partizó hallgatók. Nem volt meglepő a tömeg – ez volt az a nap, amikor mindenki elengedhette magát, nem kellett másnap órára menni, vagy ZH-ra tanulni.

Mi kilenc óra fele érkeztünk, már messziről lehetett hallani a nagysátrakból kiszűrődő zenét, és a hangulat már akkor is a tetőfokára hágott. Az első utunk rögtön a Civil Faluba vezetett, ugyanis számomra ez volt a fesztivál középpontjában, azon belül földesként a Geosátor, ahol mindig hihetetlen jó volt a hangulat. A koncertek között/után állandóan visszatértünk ide a barátaimmal, és mindig rengeteg ismerős arccal és szaktárssal találkozhattunk. Úgy gondolom, hogy a LEN azért is jó, mert ilyenkor lehet találkozni azokkal a hallgatótársainkkal, akiket amúgy ritkán látunk.

Tíz órakor a kis sátorban DJ Szatmári feat. Jucus gondoskodott a hangulatról, és nagyszerűen csinálták. Szinte az összes ismert magyar retro számot hallhattuk, végig tombolt a közönség, borultak a borok, miközben több száz ember egyszerre ordította, hogy „Én száz évet várnék rád.” Sajnáltuk is, hogy olyan hamar vége ért, de nem tétlenkedtünk, némi pultnál sorban állás és egy kis pihenés után a Nagysátor felé vettük az irányt, ahogy Korda György volt az est sztárvendége. Sokan voltak rá kíváncsiak, így kicsit meg is szenvedtünk a bejutással, de megérte. Gyuri bácsi csak megjelent, és még nem is csinált semmit, de még így is az egekbe tolta a bulit, és a vicc amit elmondott, mindenkit lehengerelt. Egyetlen pillanatig sem unatkoztunk az éjszaka folyamán, hiszen mindenhol várt ránk valami izgalom, akárhova mentünk.

Ez volt a harmadik alkalom, amit részt vettem, mégis azt kell mondanom, hogy ez volt az eddigi legjobb, és alig várom, hogy elkezdődjön a 2017-es LEN. Hogy egy, a fesztivál alatt népszerű mondattal éljek: Igazán felejthetetLEN volt.
Végezetül egy jó tanács: Hazafele ne üljetek le a buszon, mert óhatatlanul is a végállomáson fog titeket felébreszteni a buszsofőr.

Berényi Alexandra
alexandra.berenyi@gmail.com

NAZ_3938-1920x1272

(képek forrása)