A fejlett társadalmak emberei, tudva vagy tudatlanul, de mind fogyasztanak mesterséges édesítőszereket. Ezeket az anyagokat kissé szórakozott kutatóknak köszönhetjük, akik nem tartották be a kémia alapszabályát, miszerint ne nyald meg a kanalat. A mesterséges édesítőszerek nagy hányada ugyanis nem szándékos kísérletezés eredménye, hanem más kutatások melléktermékei. A legtöbb dietetikai és diabetológiai szakember egyetért abban, hogy ezek az alternatívák jobbak szervezetünknek, mint a közönséges cukor, barna cukor, fruktóz és szukralóz. Azonban az internetes oldalak rémhíreinek köszönhetően rengeteg tévhit kering az édesítőszerekkel kapcsolatban.

Vegyük például az aszpartámot. Miben is található aszpartám? Cukormentes üdítőkben, müzliszeletekben, kávészirupokban és gyakorlatilag bármiben, ami nagyipari előállítású és édes ízű. Édesítőereje körülbelül 200x-osa a cukorénak. Érdekesség, hogy nem szénhidrát-származék, hanem fehérje, ezért hőkezelt ételek elkészítésére és főzésre nem alkalmas, mivel denaturálódik.

Az aszpartámot az ezredforduló környékén kiáltották ki rákkeltő adaléknak és sokakban ez a nézet a mai napig tartja magát, pedig rengeteg tudományos cáfolat jelent meg erről. 2006-ban még a National Geographic is foglalkozott az aszpartám karcinogén hatásaival, és teljes mértékben cáfolta azokat. A NatGeo cikke egy amerikai kutatásra hivatkozik, mely öt éven át vizsgálta az aszpartám esetleges karcinogén tulajdonságait, ezen belül is a központi idegrendszerre és a vérképző szervekre gyakorolt hatását. Különböző vizsgálati csoportokat alakítottak ki kornak, nemnek és az édesítőszernek való kitettség mértékének megfelelően. A vizsgálati csoportok közül egyikben sem találtak összefüggést az aszpartám fogyasztása és a daganatos megbetegedések kialakulásának üteme között. 

Az aszpartám fogyasztását összefüggésbe hozták az Alzheimer-kórral is. Ennek kiindulópontja az előbb is említett, sokak által feltételezett központi idegrendszert roncsoló hatás. Az aszpartám körülbelül 50%-ban fenilalaninból áll, egy olyan anyagból, ami jelentős szerepet játszik az emberi idegrendszer neurotranszmitter szabályozásában. Ezen felül az aszpartám 40%-ban aszparaginsavat is tartalmaz. Az aszparaginsav az idegrendszert serkentő neurotranszmitterek közé tartozik, illetve belőle származik a glutamát és a glutamin. A maradék 10% pedig metanol, amit régen a karcinogén tulajdonságért tettek felelőssé, mivel úgy vélték, hogy ez a toxikus anyag felhalmozódhat és így tumorképződést indukálhat. Ezt már, mint tudjuk, sokan megcáfolták, és arra jutottak, hogy a szervezet képes megfelelően kiválasztani és ártalmatlanítani. A jelenlegi álláspont, hogy az aszpartám nem okoz Alzheimer-kórt. A kutatás, ami miatt kitört a pánik, ugyanis úgy volt összeállítva, hogy ugyan az eredmény korrelált az aszpartám fogyasztásával, ám semmilyen összefüggést nem tudott kimutatni a kettő között, illetve ez a korreláció is csak egyetlen csoportnál volt fellelhető a sok közül.

Ugyanakkor igenis vigyáznunk kell az aszpartámmal. Hogy miért is? Számos kutatást végeztek az úgynevezett metabolikus szindróma kialakulása és az aszpartám fogyasztása között. A metabolikus szindróma egy összetett anyagcsere-betegség, mely általában inzulinrezisztenciával kezdődik, ami vonzza magával a többi tünetet. A sejtek nem képesek az inzulin által odaszállított hasznos szénhidrátok felvételére, ezért éheznek, és egy olyan jelet küldenek a szabályozó rendszernek, hogy serkenteni kell az inzulintermelést.  Ez által még több inzulin termelődik, a rendszer túlpörög, a sejtek továbbra is éheznek, végül kimerülhetnek az inzulintermelő sejtek és a szervezet vészreakciót indít el az éhezés miatt, azaz tartalékol, amit csak tud. Innen az, hogy az ilyen ember egy salátalevéltől is hízik.  A metabolikus szindróma tünetei a túlsúlyon kívül a magas vérnyomás, fáradékonyság, levertség, hangulatingadozások, magas vérzsírszint és koleszterinszint, valamint, ha nem kezelik időben, a kettes típusú cukorbetegség. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a tünetek és maga az állapot is megfelelő életmóddal visszafordítható és szinten tartható.
Túlsúlyos, illetve diabétesszel küzdő emberek gyakran választják a jobb alternatívaként hirdetett édesítőszeres termékeket, vagy a fogyás, vagy szimplán a vércukorszint kordában tartása érdekében, hiszen az aszpartám glikémiás indexe 0, miért is kellene rá jobban odafigyelni? A szervezetünkben az emésztés már a szájban megkezdődik, de itt nem csak a nyál lebontó tulajdonságaira, vagy a falatképzésre kell gondolni, hanem az ízérzékelésre is. Ha nyelvünkön édes ízt érzünk, a szervezet azonnal inzulintermelésbe kezd, mintegy felkészülve az érkező ételre. Ha valaki egész nap, étkezések között is édesítőszeres terméket iszik, akkor a teste gyakorlatilag folyamatosan inzulintermelésre serkentődik, ami jelentősen hozzájárulhat a rezisztens állapot kialakulásához. Egy, az American Diabetes Association által kiadott kutatás szerint, azon csoportba tartozók, akik legalább naponta fogyasztottak édesítőszeres üdítőket, 36%-al nagyobb eséllyel fejlesztettek ki metabolikus szindrómára utaló tüneteket, mint a kontrollcsoport, akik egyáltalán nem fogyasztottak ilyen termékeket.

Egy 2014-es, a Nature-ben is megjelent kutatás leírja:

„Mit lehet tenni, hogy elkerüljük ezen káros hatásokat, és mégis élvezhessük az édes ízt? Először is nagyon fontos, mint mindenben, a mértékletesség. Hetente 1-2 alkalommal nyugodtan lehet ilyen termékeket fogyasztani. További kockázatcsökkentő, ha étkezésekhez isszuk ezeket a diétás üdítőket, mivel akkor a szervezet már alapból inzulint fog termelni, kisebb sokkot okozunk a testünknek, ha nem étkezések között vesszük magunkhoz az édesített italokat. ”

Egy, az Európai unióban 2013-tól alkalmazott aszpartám és izovalinin származék az advantám, melynek édesítőereje 100x-osa az aszpartáménak és ebből következően kb. 20-37000x-ese a cukorénak. Ezt józanésszel talán fel sem foghatjuk. Az édesítőszert Japánban fejlesztették ki és a nemzetközi szervezetek biztonságosnak ítélték a használatát. Egyedül húsokban nem engedélyezett a használata. A rémhíreket megelőzendő itt már a széleskörű használat előtt lefolytatták a szükséges állatkísérleteket, és eddig nem találtak karcinogén hatásra vagy toxikusságra utaló jeleket. Az advantám lehet a jövő ipari édesítőszere, mivel meglehetősen olcsó előállítani. Továbbá előnye az aszpartámmal szemben, hogy magas hőmérsékleten is stabil marad, így hőkezelt élelmiszerekben is használható. Egyes patkánykísérletek érdekes eredményre jutottak. Általánosságban elmondható, hogy a patkányok nem kedvelik az aszpartámot tartalmazó anyagokat, azonban érdekes módon az advantámot meglehetősen kedvelik, és ha szabad így fogalmazni, előszeretettel fogyasztják. Ugyanis nem csak az aszpartámmal szemben preferálják, hanem a szukralózzal, az aceszulfám-K-val és a szacharinnal szemben is. A cikk írói szerint az advantám nem csak a „rágcsálók édesítőszereként” fog bevonulni a köztudatba. Használata egyre elterjedtebbé válik majd, ám a nagy hígításban használt édesítőszereket nem fogja tudni teljesen kiszorítani a piacról.

Milyen édesítők jönnek még velünk szembe a címkén? Minden édesítőszeres üdítő címkéjén olvasható az aceszulfám-K. Ez egy, a kristálycukornál 200x-szor édesebb anyag, a fent már tárgyalt édesítőkhöz hasonlóan ennek sincs kalóriatartalma. Nem csak üdítőitalokban, de különböző konzervekben, szószokban, szájápolási termékekben, rágógumikban is alkalmazzák. Általában aszpartámmal együtt alkalmazzák, így a két édesítőszer elnyomja egymás utóízét és nem mellesleg egy erőteljesebb édes ízt hoznak létre. Az advantámhoz hasonlóan, az aceszulfám-K szintén stabil marad magas hőfokon is. Felfedezéséhez kapcsolódik a bevezetésben említett kanál/ujjmegnyalós példa –német kutatók ténylegesen úgy találtak rá, hogy egyikük megnyalta az ujját, hogy felvegyen egy darab papírt, és megérezte az édes ízt. Az aceszulfám-K-t nem dolgozza fel a szervezet, a vesében teljes mértékben kiválasztódik, és ezután eredeti formájában kerül a vizeletbe. Így alaptalanok az őt ért vádak, melyek szerint felhalmozódva a szervezetben tumoros megbetegedéseket okozhat, illetve, hogy bomlástermékei toxikusságuk miatt roncsolnák a szervezet bármely részét is. Sajnos elterjedt az a tévhit is, hogy ez az édesítő roncsolja az anyjában fejlődő magzatot, pedig ennek az állításnak sincs tudományos alapja. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok egészségügyi szakértői is biztonságosnak nyilvánították használatát. Azonban meg kell említeni, hogy az aceszulfám-K fogyasztása serkenti a cukrok felszívódását és így hozzájárulhat a metabolikus szindróma kialakulásához. Egy patkányokon végzett kutatásban, a közvetlenül az állatokba injektált aceszulfám-K 114-210%-os inzulinszint emelkedést eredményezett. Ugyanakkor ez a kutatás nem nemzetközileg elfogadott, mivel nem „új” alanyokat használtak, hanem olyan patkányokat, melyek már hosszú ideje ki voltak téve nagy dózisú édesítőmennyiségnek és nem csak az aceszulfám-K-nak. Ebből a kutatásból kiindulva emberkísérleteket is végeztek, ám ezek csak a rövidtávú használatra vonatkoztak. Ezen kísérlet eredményei nem támasztják alá a patkánykísérletek konklúzióját, ugyanis embereknél inzulinszint emelkedés nem volt kimutatható. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az aceszulfám-K hosszú távú hatásait vizsgáló kutatások eredményeire még várni kell. Jelenleg az a WHO és más egészségügyi szervezetek álláspontja, hogy cukorbetegek és metabolikus szindrómában szenvedők is fogyaszthatják.

Összességében a mesterséges édesítőszerek világa egy laikus számára meglehetősen ijesztő. A témában való kutatás során nagyon sok olyan cikkel találkoztam, amik kifejezetten szenzációhajhász módon a „mind meghalunk”, nagyon “pozitív” nevelési elv mentén íródtak. A helyzet azonban egyáltalán nem ilyen tragikus. Ha nem visszük túlzásba a fogyasztásukat, a mesterséges édesítők használata meglehetősen biztonságosnak mondható. Azon egyéneknek kell jobban odafigyelni az édesített termékek fogyasztására, akik metabolikus szindrómában szenvednek, vagy hajlamuk van rá, esetleg túlsúllyal küzdenek. További objektív kutatásokra van szükség a témában, különösen olyanokra, melyek az édesítőszerek hosszútávú hatásait vizsgálják. Ezen felül érdemes iskolai keretek között beszélni a fiataloknak az egészséges táplálkozás keretein belül az édesítőszerek használatáról és hátteréről, hogy ha egy hosszú és elsőre rémisztő kémiai névvel vagy képlettel találkoznak, ne asszociáljanak egyből a káros vegyi anyagokra.