Bizonyára mindenki eljátszott már a gondolattal – ha máskor nem, még a középiskola utolsó évében –, hogy mi lett volna, ha a II. világháborút a tengelyhatalmak, vagyis Németország, Olaszország és Japán nyeri meg. Ez foglalkoztatta Philipp K. Dicket is, aki 1962-ben megírta The Man In The High Castle címmel a saját elképzeléseit egy, a tengelyhatalmak győzelme utáni világról. A magyar fordítás 2003-ban jelent meg, így az angolul nem tudók is elolvashatják eme nagyszerű regényt. Sőt, akik nem szeretnek olvasni, azok számára még jobb hír, hogy tavaly elkészült a regény sorozatadaptációja is.

Történetünk 1962-ben kezdődik, tizenöt évvel azután, hogy a náci Németország egy Washington D.C-re dobott atombombával megnyeri a II. világháborút. A világot a Hitler vezette Németország uralja, kis szeletet adva belőle Japánnak. A két ország közötti legnagyobb ütközőfelület a korábbi Amerikai Egyesült Államok területe, a japánoké a nyugati part San Francisco központtal, a német rész központja New York, továbbá létezik a Sziklás-hegységben egy vékony sáv, amelyet Semleges zónának neveznek, ennek a résznek egy ún. Canon City a legfontosabb helyszíne. Az elnyomott népek helyzete reménytelennek tűnik, a reményt csupán néhány filmszalag jelenti. A tekercseken egy alternatív valóság bontakozik ki: a filmekben a szövetségesek nyerték a háborút.

A főszereplő Julianna Crain is a reményt keresve csatlakozik egy csoporthoz, mely a felvételeket kutatja fel és juttatja el egy ismeretlen gyűjtőhöz. A lány a Semleges zónában találkozik az életét megmentő kettős ügynökkel, Joe Blake-kel is. A lázadás csírája mellett új probléma is felütötte fejét a Harmadik Birodalomban: a Führer gyengélkedése okán többen szervezkedni kezdenek ellene, kitervelnek egy merényletet a hatalom átvételére és a szövetséges Japánok leigázására. A sorozat pedig epizódról-epizódra csak úgy szippantja be a nézőt; nem véletlen, hogy az Amazon már be is jelentette, ősszel érkezik a 2. évad.