A HÖK állást foglalt a jelenlegi közoktatási rendszerrel kapcsolatban, miszerint „az ELTE TTK Hallgatói Önkormányzata szilárdan kiáll azon meggyőződése mellett, hogy a modernkor követelményeinek eleget tevő, versenyképes és a társadalmi mobilitást elősegítő közoktatás Magyarország fejlődésének esszenciális feltétele. Mindezek fényében szolidaritásunkat fejezzük ki azon törekvések mellett, amelyek a közoktatás mélyen megbúvó problémáinak kezelését és orvoslását szolgálják”.

És innentől kezdve jöjjön az én személyes véleményem. Egyetértek minden olyan megmozdulással, amelyek annak a rendszernek a hiányosságaira próbálja ráirányítani a figyelmet, amely minket és a következő generációt is meg fogja határozni. Ráadásul az ELTE intézménye is képez tanárokat, hát ki ne érezne szimpátiát a hallgatótársával, aki mellett fizkémen ül? Igaz, még nem tanítanak, de ők – ismervén a rendszer hiábáit – mégis ezt a hivatást választják.

Az én középiskolámban volt, hogy hitetlenkedve megkérdeztük a tanárainkat, hogy ha ennyire rossz az, ami történik, akkor miért nem tüntetnek. Akkor szépen sorba szedték és elmagyarázták, hogy miért nem tehetik. Emiatt dúlnak bennem ambivalens érzelmek – szomorú vagyok, hogy ennyire elkeseredtek, boldog vagyok, hogy végre megtették. Mindennél jobban remélem, hogy sikerül olyan változásokat elérniük, amelyek után már én is nyugodt szívvel vinném a leendő gyerekemet suliba.

A kocka el van vetve, már csak az a kérdés, hogy hányast dobtak.