Mint mára talán már mindenki értesült róla, az elmúlt időszakban hunyt el Stephen Hawking, a világ talán legismertebb fizikusa. De mitől is volt pont Ő a legismertebb? Valószínűleg a betegségétől és az azzal való küzdelemtől, mivel valljuk be, ha valamiben nincs szenzáció, az az átlagember figyelmét ritkán kelti fel, különösen, ha például a fekete lyukakról van szó.

Én személy szerint azt szerettem Hawking-ban, hogy sosem hagyta, hogy a betegsége definiálja, feleméssze őt. Igyekezett teljes életet élni és egy olyan eszközzé tudta alakítani a nehézségeit, mely által emberek millióival ismertette és szerettette meg a fizikát. A természettudományos világnak nagy felelőssége van az emberiségre nézve. Az, hogy a tudósok hogyan viszonyulnak a laikusokhoz, a nagyközönséghez, generációk természettudományos látásmódját határozhatja meg. Az, hogy az emberek egyre gyakrabban vásárolnak olyan könyveket, mint az „Idő rövid története”, vagy Neil DeGrasse Tyson „Asztrofizika rohanó embereknek” c. alkotását, az úgynevezett Hawking-hatásnak köszönhető. Ő volt ugyanis az első Science communicator, aki megalapozta ezen tartalmak létjogosultságát a mindennapokban és a médiában. Ha úgy tetszik, Stephen Hawking egy „Science celeb”.  Sokan úgy gondolják, hogy éppen a széleskörű népszerűsége miatt nem kapta meg a fizikai Nobel-díjat.

Hawking hivatalos honlapján (amire érdemes egyébként ellátogatni, mivel rengeteg érdekesség található rajta) írt arról is, hogy hogyan volt képes betegsége ellenére is folytatni munkásságát. Az ikonikussá vált számítógépét 1997 óta használta, ami egyben beszédszintetizátorként is működött. Egy képernyőn megjelentek a karakterek és az orcája mozgatásával tudta kiválasztani a kívánt betűket. Ezt a mozgást egy infravörös eszköz érzékelte. Egy algoritmus segítségével betáplálták Hawking régebbi könyveit és publikációit a gép szókészletébe, így elég volt az első pár karaktert kiválasztania és a kívánt szó vagy kifejezés automatikusan megjelent. Miután összerakott egy egész mondatot, elküldhette a beszédsegítő berendezésnek, ami felolvasta azt. Hawking saját véleménye szerint is a lehető legjobb beszédszoftvert használta és elégedett is volt vele, azt az egy aprócska dolgot kivéve, hogy skót-skandináv akcentust kölcsönzött neki a gépi hang, az eredeti brit kiejtése helyett.

Konferenciákon, egyetemeken, számos előadást is tartott. Ezeket előre megírta, s bekezdésenként olvastatta fel a beszédszintetizátorral, a kérdéseket pedig mindig a végére hagyta. Az utóbbi időszakban már skype-ot is telepítettek fel a gépére, amit szintén az arcmozdulataival tudott szabályozni, így kapcsolatot tarthatott távol élő barátaival is. Elmondása alapján a hozzá közelállók nagyon sok érzelmet le tudtak olvasni az arcáról, még akkor is, ha egy ismeretlen mozdulatlannak látta őt, így nagyon örült a video chat megjelenésének.

Olyan szintű érdeklődés övezi munkásságát, hogy az angol nyelvű Google külön legördíthető kérdezz-felelek (People also ask) funkciót dob ki a nevére. Ezekből az itt talált érdekességekből szemezgetnék néhányat.

Stephen Hawking IQ-ja 160 volt, ami pontosan annyi, mint Albert Einsteiné. Mégsem ők a csúcstartók, hanem egy 12 éves Lydia nevű lány, aki a maximális, 162 pontot érte el a Mensa tesztjén. Lydia már régóta szeretett volna egy komoly IQ tesztet kitölteni, de az interneten sokáig nem találták a megfelelőt, mígnem ráakadtak a Mensa tesztjére. Később személyre szabott kérdéssort állítottak össze neki, ami megerősítette a kislány elképesztő képességeit.

Arra a kérdésre, hogy mi történik az emberrel, ha beleesik egy fekete lyukba, egy Niagara-hasonlattal válaszolt, mely szerint olyan, mintha egy kenuval lezuhannál a vízesés széléről, csak jóval nagyobb skálán elképzelve. A Niagara széle egy úgynevezett gravitációs perem, ahol már olyan erős kezd lenni a gravitáció, hogy a fényt sem engedi ki.

Léteznek űrkannibálok? Azaz megehet-e egy fekete lyuk egy másikat? A válasz igen, és nem csak elméletben. Már találtak is ilyen esetet, 2011-ben a 160 millió fényévre található NGC3393 galaxisban. Ez a jelenség abból adódik, hogy a fent említett galaxis összeolvadt egy másik, nála jóval kisebbel. A nagyobb fekete lyuk tömege körülbelül 30 milliószorosa a Napénak, a kicsi „mindössze” 1 milliószor nagyobb tömegű a Napunknál. A két fekete lyukat összesen 490 fényév választja el egymástól, így komoly kölcsönhatás alakult ki köztük, a nagyobb tömegű elkezdte bekebelezni a másikat.

Az erre vonatkozó elmélet már viszonylag régóta létezett, mivel a galaxisok úgy nőnek, hogy az egymáshoz közel eső fekete lyukak, amik a galaxisok közepén helyezkednek el, összeolvadnak. Sőt, ez az összeolvadás általában nemcsak a két résztvevő galaxist érinti, hanem a körülöttük levő rendszerekre is befolyással van. Sokuknak deformálódik az alakja, valamint rengeteg új csillag képződik a középpontjuk közelében. Ez az eset, ami az NGC3393 galaxisban történik, azért is különleges, mivel egy jóval kisebb tömegű fekete lyuk az egyik résztvevő. Szintén különös, hogy nem nagyon találtak a fent említett csillagképződésre és átrendeződésre utaló jeleket. A galaxis képe meglepően hasonlít a mi Tejútunkéra, pedig rendezetlenségre utaló jeleket várnánk. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért nem detektáltak eddig ilyen jellegű összeolvadást egy kis és egy nagy fekete lyuk között, holott a fizika törvényei alapján, ezeknek gyakoribbaknak kellene lenniük, mint az azonos tömegű lyukak egyesülésének. Ez a felfedezés a Nature-ben is megjelent, akit komolyabban érdekel a jelenség háttere, ott utána tud nézni.

Mivel az interjú, amiből a „fun fact”-ek jó része származik, nem sokkal a legutóbbi amerikai elnökválasztás után készült, megkérdezték tőle azt is, hogy mit mondana Donald Trumpnak, ha kikérné a véleményét. Szerinte jó lenne, ha komolyan venné a globális felmelegedést és annak veszélyeit és nem gondolkozna olyan terveken, mint például a travel ban, ami érdekes módon csak olyan muszlim országokat érintett, amivel nincs az USA-nak kereskedelmi kapcsolata. Bár szerinte ezek közül egyik sem reális kérés, mivel Trump mindig is a megválasztásával és az a körüli (nem létező) rekordokkal lesz elfoglalva, és nem érdeklik az ország és a Föld valós problémái. (Egyébként ez ténylegesen így van most is, hiába telt el több, mint egy év.)

A tudomány fejlesztésével kapcsolatban megjegyezte, hogy szerinte a legégetőbb szükség az űrprogram kiterjesztésére lenne, valamint az azzal kapcsolatos olyan kutatásokra, amik rövid időn belül lehetővé tehetnék olyan idegen bolygók kolonizációját, ami alkalmas az emberi életre, így elősegítve az emberiség terjeszkedését. Hawking elég kis esélyt látott arra, hogy sikerül megmenteni a Földet a globális klímaváltozástól és annak következményeitől. Állítása szerint, ha az emberiség átköltözne egy új bolygóra, még nagyjából ezer évig maradhatna ott fenn, mielőtt át kellene költöznünk egy másikra.

Evidence for a pair of supermassive black holes in a spiral
galaxy has been found in data from NASA’s Chandra X-ray Observatory.
This main image is a composite of X-rays from Chandra (blue) and optical data from the Hubble Space Telescope (orange and yellow) of the spiral galaxy NGC 3393. Meanwhile, the inset box shows the central region of NGC 3993 as observed just by Chandra. Two separate peaks of X-ray emission (roughly at 11 o’clock and 4 o’clock) can clearly be seen in the inset box. These two sources are black holes that are actively growing, generating X-ray emission as gas falls towards the black holes and becomes hotter.

Hawkingot sokan kérdezték Isten létezéséről, mivel a tudomány és a hit szembenállása mindig egy aktuális kérdés. A Time magazinnak azt nyilatkozta, hogy ő nem tagadja Isten létezését. Az emberek Istennel magyarázzák a létezésünk okát és ezzel semmi baj nincsen. A különbség az, hogy az ő számára létezésünk oka a fizika törvényeiben keresendő, de ez nem feltétlen jelent mást, mint az átlagember Istenhite, csak azt, hogy Isten a fizika törvényeivel leírható.

Egy interjúban megkérdezték tőle, hogy mit mondott volna Einsteinnek, ha lehetősége lett volna találkozni vele. Mivel Hawking szakterülete a fekete lyukak és az általuk okozott jelenségek, elsősorban az érdekelte volna, hogy miért nem hitt Einstein a fekete lyukak létezésében, ugyanis pont az ő elméletei tették lehetővé Hawking kutatásait. Einstein ugyanis a fekete lyukak helyett egy robbanást feltételezett, ami pont, hogy nem az anyagok elnyelését, hanem újbóli szétszóródását okozta volna. Ma már tudjuk, hogy minden galaxis közepén ténylegesen egy fekete lyuk található.

Egyik leghíresebb felfedezését a szintén fizikus Hartle-lel közösen publikálta, mely szerint az univerzumnak nincsenek határai, hanem a végtelenségig tágul és egyre üresebb lesz. Az univerzum végtelenségét úgy kell elképzelni, hogy ha a Föld felszínén sétálunk, mivel egy gömb, sosem fogjuk elérni a szélét. Az egyetlen különbség az univerzum és a Föld felszíne között, hogy a földfelszín kétdimenziós, míg az univerzum négydimenziós. A negyedik dimenzió az idő, ami ezen a képzeletbeli földgömbön a hosszúsági fokokként képzelhető el. A sarkokon a gyűrűk szűkebbek, az egyenlítőnél a legtágabbak, s az univerzum is valahogy így működik. Ebből következik, hogy az űridő dimenziójára nézve az univerzumnak mégis van egyfajta vége, de az nem érzékelhető. Viszont ez a végesség azt is eredményezi, hogy az univerzum egyszer vissza fog omlani önmagába, de ez még legalább húsz milliárd évig nem fog megtörténni. Ugyanezen az analógián haladva, arra a gyakran fejtegetett problémára, hogy mi volt az ősrobbanás előtt, válasza az, hogy maga a semmi, mint ahogy a déli sark után sincsen semmi.

            Hawkingot ifjúkori barátai Einsteinnek becézték, mivel mindig is átlagos, vagy sok esetben az alatti tanuló volt, de mind tanárai, mind iskolatársai tisztában voltak zsenialitásával, de most már nemcsak ez köti a nevét híres elődjéhez, hanem halála napja is, hiszen Március 14-e pont Einstein születésnapjára esik. Még egy érdekes egybeesés, hogy Hawking Galileo Galilei halálának háromszázadik évfordulóján született. Hogy még egy híres tudóshoz, Newtonhoz is kössük, mind Hawking, mind pedig Newton viselték a Cambridge-i egyetem Lucas-professzori címét. Kétségtelen, hogy ezen elmék mind a történelem legnagyobb és legismertebb tudósai közé tartoznak, így talán nem annyira meglepő a sok véletlen egybeesés, ami őket övezi. Hawking mindezen emberek munkáját mélyen tisztelte, s mára ő is hasonlóan meghatározó alakjává vált a tudománynak.

 Gyerekkora óta érdekelte a dolgok működése, ezért mindig szétszedte a keze ügyébe kerülő szerkezeteket, órákat, rádiókat. Állítása szerint az összerakásukban már nem jeleskedett ennyire. A lusta diákéveknek az egyetemi felvételi vetett véget, mivel édesapja mindenképpen szerette volna jó egyetemre küldeni, de nem lett volna rá elég pénze, így csak akkor mehetett az ifjú Hawking egyetemre, ha kiváló eredményt ér el a felvételi vizsgákon. Végül Hawking majdnem maximális pontszámot ért el a fizika felvételin és így indult el az úton, hogy azzá a kiváló szakemberré váljon, akit mindannyian ismertünk.

„Még mindig csak egy gyermek vagyok, aki soha sem nő fel és túl sokat kérdezi, hogy miért és hogyan, s néha megtalálja ezekre a kérdésekre a választ.”