A középiskola rengeteg embernek egy rossz hely, amit csak túl akar élni. Ám mi van, ha valaki úgy dönt, hogy neki ez már sok?

A Tizenhárom okom volt Jay Asher 2007-ben megjelent bestsellere, amiből a Netflix most egy sorozatot készített. A széria egy évados és tizenhárom részből áll, ami nagyon jól követi a regény felépítését.

A történet in medias res kezdődik, és utána szép lassan göngyölíti fel az előzményeket és a következményeket. Főszereplőnk, Clay Jensen (Dylan Minnette) egyik nap kap egy cipősdoboznyi kazettát, ez már alapjáraton furcsa mivel már senki nem használ ilyesmit, de amitől hátborzongatóvá válik az egész az a mellettük talált levél és ami rajtuk van. A kazettákat Hannah Baker (Katherine Langford) készítette, aki nemrég öngyilkos lett. A felvételeken pedig egy-egy történetet vagy okot mesél el különböző személyeknek dedikálva, mint hogy ők az okai a tettének. A levél szerint a szabályok: meghallgatod, majd továbbküldöd a következő személynek, ha ezeknek nem teszel eleget, akkor egy erre külön megbízott személy nyilvánosságra hozza a kazettákat. Ez eleinte csak amiatt tűnik fenyegetőnek, mert akkor egyes embereknek  megítélése sérülne, de ahogy előrébb jutunk a listán egyre durvulnak a történetek és egy-egy bűncselekményre is fény derül.

A sorozat természetesen sok pontban eltér az eredeti regénytől, ami egyébként a javára válik, mert elég unalmas lett volna azt nézni, hogy egy srác egy random kávézóban ül, és egy éjszaka alatt végighallgatja a kazettákat. Jó ötlet volt, hogy Hannah szüleit beemelték, mivel ez is egy konfliktusforrás lehetett, és így nem laposodott el, hogy mindig mindenki csak ugyanazt mondja. Ahogy durvulnak a kazetták, úgy válik egyre feszültebbé a levegő az iskolában és a kezdeti fenyegető pillantásokból elég hamar komoly összetűzések alakulnak ki.

Mivel elég lehangoló történetről van szó, ezért azoknak ajánlom a sorozatot, akik anno olvasták a könyvet és „nosztalgiáznának” vagy akik esetleg egy nyomasztó, középiskolai drámára vágynak.