Gyermekkorunkban, mikor kitárulkozik előttünk sokszínű világunk lenyűgöző természete, különféle képes könyvek és dokumentumfilmek formájában, s mi mohón, kíváncsian kutatjuk az élőlények sokaságát, hogy minél jobban megismerjük azokat, s fantáziánk könnyebben szárnyaljon, képzeletben hófödte réteken, párás dzsungelben vagy épp a szikkadt szavannákon indulunk új kalandra. A gyerekekben természetszerűen él a tudásszomj, a kíváncsiság a környezetük iránt. Épp ezért, rengeteg fontos dolgot tanulhatunk tőlük, ha kicsit figyelünk rájuk, s megpróbáljuk az ő szemükön keresztül látni pöttöm bolygónkat.

Fajunk, elképesztő térhódításától részegen, egy mély és veszedelmes álomba merült, melyből csak a múlt század közepén kezdett felocsúdni, hiába a romantikus 19. század buzgó természetimádata. Más fajok egyre csak eltűnnek, és bár ez egy evolúciós szemszögből természetes dolog, az effajta múlás árnyéka így is túl gyorsan nő meg túl nagyra az élővilág többi része felett. Hangzatos frázis, hogy napjainkra a valaha élt élőlények 90%-a kihalt. Ez persze félrevezető információ, hiszen már iskolás korunkban is tanulunk a nagy kihalásokról, melyek messze megelőzik az ember megjelenését ezen a planétán. Meg kell hagyni azonban, hogy az utóbbi 50 évben a kihalt vagy a kihalás szélére taszított fajok száma erőteljesen megnövekedett. Utóbbira nagyon is aktuális példa a közelmúltban fölbukkant szomorú hír: elpusztult az utolsó hím északi szélesszájú orrszarvú.

Az orrszarvúk a világ legveszélyeztetettebb élőlényei közé tartoznak, s a világ második legnagyobb szárazföldi emlősei. Ezeket az őslényszerű élőlényeket igen csekély számú, pontosan öt faj képviseli: a szumátrai-, a jávai- és az indiai orrszarvú, valamint az Afrikában megtalálható két faj, a fekete- és a „fehér” orrszarvú. Utóbbi elnevezése megtévesztő, és sajnálatos módon igen gyakran használják így. Történetesen a búr telepesektől származik a wyd kifejezés erre az állatra. Tudniillik, a búrok a hollanddal rokon afrikaans nyelvet használják, melyen a wyd, csakúgy, mint az angol „wide”, azt jelenti, hogy széles. Azonban az angol gyarmatosítók ezt feltehetően félreértették, „white”-nak, s innét ered az „arfican white rhino” elnevezés. Továbbiakban a fajra tehát helyesen, szélesszájú orrszarvúként fog a cikk hivatkozni.

A szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum) a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe és az orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) családjába tartozó faj. Azonban nem szabad azt hinnünk, hogy ilyen egyszerű a besorolásuk, hiszen a rendelkezésükre álló terület jócskán nagy, ezért a hajdani széles elterjedés eredményeképp két alfaja jött létre Afrika szavannáin: a déli szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum simum) és az északi szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum cottoni).

 

Az orrszarvúk nagy termetű, robusztus testalkatú állatok, a szélesszájú orrszarvú akár 3,6 tonnát is nyomhat, testhossza a 4 métert, marmagassága pedig akár 2 métert is elérheti. A fején található szarvak közül az elülső csaknem 1 méter hosszúra nőhet. E hatalmas állat 17-18 hónap vemhességet követően hozza világra borját, az utódszám ellésenként csak egy. A borjú 2-3 évig anyja mellett marad, s csak 4-5 évesen válik ivaréretté. Élettartama meghaladhatja a 30 évet is jó körülmények között. Az ázsiai fajok lába vaskos, tuskószerű, míg az afrikaiaké ezzel éppen ellenkezőleg, meglepően vékony, testarányaikat tekintve. Minden lábukon három, patával borított ujj van, orrukon pedig fajtól függően egy vagy két szaruképződmény, tülök található. Azért tekinthető ez roppant különleges „alapanyagnak”, mert a többi patás, pl. szarvasmarhaféléktől eltérően, tülküknek nincsen csontos alapja. Ezek a képződmények a koponya egy megvastagodásán ülnek, ami a csontos alapot szolgáltatja a tülök számára. „Orrszarvuk” anyaga a keratin, ami a bőrfüggelékekben, tehát a hajban és a körömben is megtalálható, ellenálló fehérje. Egy orrszarvú bőre akár 2 centiméter vastag is lehet, szőrzettel elhanyagolható mértékben rendelkeznek, ez alól kivételt képeznek a fül-és farokbojtok, melyekkel minden faj rendelkezik. Az ázsiában honos fajok bőrének redőzöttsége olyan erőteljes, hogy könnyen hihetnénk páncélnak is. Szaglásuk a legfejlettebb érzékük, de mozgékony, csőszerű fülük révén hallásuk is jó. Szemük kicsi és nagyon gyenge.

A rinocéroszok és tülkük iránti kereslet nem új keletű jelenség. Már az ókorban is előszeretettel használták fel szarvát különböző tárgyak készítésére, s afrodiziákumként is számon tartották Egyiptomtól Kínáig. Helyet kaptak azonban a Római- és a Perzsa birodalomban is; hol státusz szimbólumként, hol a gladiátor játékok keretein belül.

Az északi szélesszájú orrszarvú esetében sajnos az elmúlt időszakban lett válságos a helyzet a faj fenntarthatósága szempontjából. Ez az alfaj eredetileg Uganda, Dél-Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Közép-afrikai Köztársaság határvidékén élt, sőt, a múltban elterjedési területe Csádig és Kamerunig folytatódhatott. Legfőbb ok, hogy az elmúlt évtizedekben ilyen drasztikussá vált az alfaj megfogyatkozása, az orvvadászat. Az 1970-es években még ötszáz egyedre becsülték az in situ élő populáció nagyságát, s kicsivel több mint egy évtizede azonban csupán alig harminc egyedet tartottak számon. S az orrvadászok még ennek ellenére sem hagytak fel a pusztítással, így elérve azt, hogy tíz évvel ezelőtt már csak alig egy tucatnyi volt belőlük, s ebbe sajnos az állatkerti- és vadonélő állatok egyaránt beletartoznak. Az utolsó vadon élő példányokat, amelyek a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Garamba Nemzeti Parkban éltek, 2006 és 2008 között lőtték ki. Ex situ körülmények között ekkoriban még élt néhány egyed, ám ezek egytől-egyig ugyancsak idős állatok voltak. Ezek közül négyet 2009-ben egy kenyai vadvédelmi területre költöztettek át. Az ezen felüli, állatkertekben tartott példányok az elmúlt évtizedben sorra elpusztultak, és a Kenyába költöztetett állatok közül is elpusztult egy, végelgyengülésben. Összesen tehát kicsiny bolygónkon az északi szélesszájú orrszarvúk száma háromra korlátozódott: maradt Fatu, egy 15 éves nőstény, egy Najin nevű 16 éves nőstény, illetve a nemrég elpusztult Sudan nevű 45 éves hím. Meglehet, ők hárman lettek a világ legőrzöttebb élőlényei, hiszen éjt nappallá téve vigyázták őket fegyveres őrök, hogy megóvják a faj utolsó képviselőit az önérdekű pusztító kizsákmányolástól, noha jó okkal feltételezhető, hogy három egyed nem elég arra, hogy a fajt megmenekítsék a kipusztulástól.

Most pedig szóljunk pár szót az alfaj közelmúltban elpusztult képviselőjéről, Sudanról. Nevét származási helyéről kapta. Innen került el először egy cseh állatkertbe, majd azt követően a kenyai vadrezervátumba szállították 2009-ben. Negyvenöt éves korában bekövetkezett halálát közvetetten egy fertőzés okozta, melynek súlyosságát az is alátámasztja, hogy az állatorvosok az elaltatás mellett döntöttek. A tudósok nagyon bizakodóak, s feltett szándékuk „feléleszteni” a fajt, ugyanis halálát követően azonnal vettek tőle ivarsejteket. A gondozók (és a világ) legnagyobb fájdalmára nem sikerül megtermékenyítenie egyik nőstény társát sem, noha naiv gondolat volna azt hinni, hogy egyetlen hímmel fedeztetni lehetne egy egész populáció létrejöttét. Most civilizációnk gyászba borult a halálhír hallatán, hiszen Sudan igencsak közkedvelt „személyiségnek” számított. Ő volt az első állat, ami rendelkezett Tinder profillal. Mielőtt bármi rosszra gondolnánk, természetesen támogatók szerzésének okán jött ez létre, hogy népszerűsítsék a kihalóban lévő fajt. New Yorkban szoborcsoporttal tisztelegnek a három orrszarvú előtt, ami egyben a világ legnagyobb rinocéroszt ábrázoló szoborcsoportjává is lett minősítve.

Az összes létező rinocérosz faj szerepel a CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) megállapodásában foglalt veszélyeztetett élőlényeket felsoroló listáin. Minthogy nagyarányú pusztulásukat a tülkük miatti orvvadászat okozta, úgy próbálják megvédeni őket, hogy megszabadítják őket a becses testrésztől, így semlegesítve az orvvadászok tülök utáni sóvárgását, s egyben az indíték is megszűnik az állat elpusztítására. Az állatokat befogják, elkábítják őket, majd levágják a szarvukat. Mivel a tülök anyaga szaruszerű, s nem csontosodott, az eljárás fájdalommentes és feltehetően a társas viselkedésre sincs túl nagy hatással az amputáció. A Dél-Afrikai Köztársaságban sajnos azt tervezik, hogy engedélyezik az orrszarvúk szarvával való kereskedést, mivel az orvvadászatot sehogy nem sikerült megfékezni. Az orrszarvúak két évtizede pusztultak ki Ugandából az erőteljes orvvadászat miatt. Itt az Orrszarvú Alapítvány menhelyet hozott létre számukra, mindkét alfaj tenyésztésével próbálkoznak. Jelenleg anyagiak hiányában még nem tudták kijelölni és elkeríteni a szaporításukra kijelölt területet. Ha programjuk sikerrel jár, akkor az országban szeretnék visszatelepíteni őket természetes élőhelyükre.

Sudan halálának esete tragikus, és tanulságos is egyben. A civilizált emberiségnek egy újabb nagyvad kipusztulását kell végignéznie, s aki egy kicsit is elgondolkodik ezen, biztosan érzi: ez nincs rendjén. S noha összetett problémáról van szó, hiszen nem okolhatjuk kizárólag a vadorzót, aki megöli az állatot, s aki sok esetben vélhetőleg ezzel biztosítja családja megélhetését a nagyon szegény országokban, gondolnunk kell azokra is, akik ennek piacot csinálnak, s akik igényt tartanak ilyen, és hasonló cikkek birtoklására. Ez nem csillapíthatja az ember által okozott tragédiát, amit felelőtlenségével és kapzsiságával okoz, s amivel ezt a folyamatot felgyorsítja, azonban megfelelő eszköze lehet ez annak, hogy tudatosítsuk magunkban és embertársainkban a környezetünk felé való felelősségérzetet, s erre neveljük az elkövetkezendő generációkat is, hogy ne kelljen azt megélnünk, hogy gyermekeink nem láthatják ezeket a fenséges nagyvadakat.