Használj kevesebb vizet!
Víztakarékossági lehetőségek otthon
A Föld népességének növekedésével korlátozottá válik a rendelkezésre álló víz mennyiség, emiatt mindent meg kell tennünk azért, hogy csak annyit használjunk el, amennyire valóban szükségünk van. A megfelelő építészeti tervezés sokat segíthet a vízfelhasználás csökkentésében, de a rendszeres karbantartás és a berögzült, általában pazarló vízhasználati szokások felszámolása is nagy előrelépést jelent.
Magyarországon személyenként 142 liter víz fogy naponta. Ebből átlagosan 44 liter kell a fürdéshez, zuhanyzáshoz és 46 liter a WC-öblítésre. Mosásra 17 litert használunk, az edények öblítése és a kézmosás 9-9 liter vizet igényelnek. A kertápoláshoz átlagosan 11 liter víz szükséges, míg a főzéshez, illetve takarításhoz 3-3 liter.
A takarékoskodás első lépése az lehet, hogy utánanézünk annak, mennyi vezetékes vizet fogyasztunk, így mérni tudjuk, hogy a végrehajtott változtatások mekkora csökkenést eredményeznek (vízfelhasználás és költségek szempontjából egyaránt). A rendszeres karbantartás elmulasztása napi több száz liter víz elfolyásához is vezethet a csöpögő csapokon és a WC-tartályon keresztül! Pedig az ellenőrzés akár abban is segíthet, hogy észleljünk egy kisebb csőrepedést, mielőtt a falak átvizesednek.
Egy átlagos csapból percenként akár több, mint 10 liter víz is kifolyhat. Gondoljunk csak bele, sem a kézmosásnál, sem a mosogatásnál nincs szükség folyamatosan nyitva tartott csapra. A nyári kánikulában is egyszerűbb a fogyasztani kívánt vizet a hűtőben lehűteni, mint addig folyatni a csapot, míg hideg víz nem jön belőle. A mosogatógépet ne indítsuk be pár edénnyel, hiszen egy program alatt 20-40 liter vizet elfogyaszt.
A naponta többször használt eszközök (pl. csaptelepek) megválasztásánál ügyeljünk arra, hogy a víztakarékosabbakat válasszuk. Ezek a jobb porlasztás által ugyanazt a mechanikai erősségű permetezést kevesebb víz felhasználásával érik el. Az aerátos csapvégek levegőt kevernek a vízhez, ezáltal kevesebb vizet használnak. Az egykaros keverőcsap alkalmazásával megspóroljuk a hideg-meleg csapok állítgatása közben kifolyatott vizet. Az utólag beszerelhető áramláskorlátozók is segíthetnek a takarékos vízfelhasználásban.
A régi WC-öblítőtartályok 10-12 liter vizet használtak öblítésenként, mára ez 9-10 literre csökkent. Egyes nyugati országokban szabvány írja elő az öblítés megszakíthatóságát. Magas hálózati nyomás esetén tartály nélküli öblítőcsapot is választhatunk. A legtakarékosabb azonban a kétmennyiséges öblítőrendszer, amely 70%-kal kevesebb vizet használ, ezáltal 1-2 év alatt megtérül.
Az úgynevezett fekete szennyvíz a WC-k öblítésekor keletkezik. A komposztáló toalett vízöblítés nélkül működik, az ürülék az alatta elhelyezkedő komposztkamrában (a háztartási hulladékkal együtt) mikroorganizmusok jelenlétében humusszá alakul. A komposzt térfogata a 2-2,5 éves érlelés során ötödére csökken. Komposzttoalettel fejenként 50 liter víz takarítható meg naponta, ráadásul évente 20 kg humusz is keletkezik!
Szürke szennyvíznek nevezzük azt a vizet, amikor a hálózatból nyert víz a felhasználás során csak kevéssé szennyeződik. A fürdés és zuhanyozás közben használt víz maradék hője még felhasználható, sőt, ha környezetbarát tisztálkodó szereket alkalmazunk, akkor maga a víz is.
Korábban természetes volt az esővíz felhasználása locsolásra, mosásra. A csapadékvíz felhasználásának két útja ismeretes: az egyik a burkolt felületekről lejutó csapadékvíz összegyűjtése. Németországban például kevesebb a csatornadíj, ha a telkeken kisebb arányban készítenek szilárd burkolatot, illetve, ha igazolják, hogy az esővizet más módon is felhasználják. A szennyvízelvezetés és a csapadékvíz rendszer szétválasztása nemcsak a felhasznált vezetékes víz mennyiségének csökkentése szempontjából fontos, hanem a szennyvíztelepek terhelését is mérsékelni lehet így. A kommunális szennyvíztelepek ugyanis érzékenyek a terhelés ingadozására. A hirtelen érkező nagy mennyiségű víz kiöblítheti a biológiai tisztítást végző baktériumokat a medencékből. A helyreállítás több hetet vesz igénybe, amely alatt a telep rosszabb tisztítási hatásfokkal üzemel.
A másik lehetőség a tetővíz felhasználása. Ez cserép és műanyag felületekről a legegyszerűbb. Fémtető és betoncserép esetén már számolnunk kell bizonyos kémiai reakciók bekövetkezésével. A palatetők pedig nem ajánlottak tetővíz felhasználásra. Nálunk, a kontinentális éghajlaton viszonylag egyenletes a csapadék eloszlása, így érdemes lehet az esővíz tárolását is megoldani. A szakemberek azt javasolják, hogy víztározónk méretét az éves csapadékmennyiség 5-8%-ának megfelelő térfogatban határozzuk meg. A tető egy m2-éről éves szinten 500-700 liter víz gyűjthető össze, egy ilyen beruházás 5-7 év alatt térül meg.
Az esővíz alkalmas lehet mosásra, toalett öblítésre, takarításra, öntözésre. Az esővíz teljes hasznosítása akár 50%-os hálózati víz megtakarítást is eredményezhet. A csapadékvíz elfolyásának csökkentése pedig mérsékli a belterületi elöntés kockázatát.
Egy kis odafigyeléssel tehát – kényelmünk feladása nélkül – csökkenthetjük a felhasznált víz mennyiségét.
Jurecska Laura
Hozzászólás