A CIVETS az új BRIC

Két új országról regélünk pár sort, akik csak úgy, mint Kolumbia és Indonézia, a CIVETS új ország-csoporthoz tartoznak. E két új ország is mutat hasonlóságokat és különbségeket, Egyiptomról mostanában az arab forradalmak kapcsán hallhattunk, Vietnamról pedig alig érkezik hír, olyan messze van tőlünk.

A PICI KÍNA

Az ország sok tekintetben hasonlít a nagy testvérhez, Kínához. Itt is kommunista uralom volt, illetve részben van is. Elmaradt a rendszerváltozás, nem úgy, mint nálunk, azonban bejött 1986-ban egy gazdaságpolitikai reform, amely úgy seggbe rúgta az országot, hogy az az 1990-es években 7-8% körüli GDP-növekedést pordukált. Bár ennek ellenére nem sikerült normalizálni az ország helyzetét, amely ma is főként mezőgazdasági termékeket állít elő, és az életszínvonal is csak a rizsföldek talajszintje körül mozog.

Ám pont ezért a munkabérek is ott mozognak – no meg a munkások is, a rizsföldeken –, ez viszont kedvez a külföldi tőkebefektetéseknek, hiszen jönnek, mert olcsó a munkaerő. Foglalkoztatási szerkezete a három fő ágazatban: 48%, 22%, 30% (mezőgazdaság, ipar, szolgáltatás), amely olyan siralmas, hogy talán keresve sem találhatnánk rosszabbat a Földön. Ám részben ez is lehet az ok, amiért nagy potenciállal rendelkezik, hiszen ez a közel 50%-os mezőgazdaságban foglalkoztatott ember, a következő évtizedekben 5-10% közé fog csökkenni, amely még további lehetőségeket jelent a betelepülni vágyó külföldi cégeknek.

Amelyek elsősorban kínaiak, és azért jönnek Vietnamba, mert olcsó, közel van és földrajzi adottságainak köszönhetően, lévén, hogy szinte az egész ország tengerparton van, kedvezőek a tengeri szállításnak, amely szintén olcsó. Se Vietnam, se Egyiptom nem nyögi a gazdasági „világ”válságnak a problémáit, legalábbis olyan szempontból nem, hogy még mindig növekedik a gazdaságuk, nem nőtt meg a munkanélküliség olyan mértékben, mint a „világban” máshol. Persze Kínában és a délkelet-ázsiai országban is érezhető a probléma, hiszen csökken az exportcikkeikre az igény, amely azonban legtöbbször így belföldön találhat gazdát magának.

Ezt azonban folyamatosan próbálják segíteni azok az ázsiai országok, amelyek elsősorban külföldre termelnek. Ennek az egyik alapvető eszköze az ország pénzének az exportpiac pénzéhez képest való leértékelése. A vietnámi jegybank a donggal már negyedszerre operál a válság kitörése óta További jó példa a kis testvér-nagy testvér viszonyra Kínával az, hogy az utóbbiak jelentős és pofátlan területi igényekkel állnak ki a nemzetközi porondra, ami a Dél-kínai-tengert illeti. Ennek elsősorban Vietnám az elszenvedője, a már említett ok miatt, hogy az ország délkelet-ázsiai Kína felőli részén helyezkedik el a tengerpart mentén.

TÖREDEZETTSÉGMENTESÍTÉS?

Sok országról olvastam már sokat, de Egyiptomot így közelebbről megnézve, kevés töredezettebb ország van. Eszünkbe juthat sok minden róla, hiszen már általános iskolában is tanultunk valamit, gyerekként pedig biztos hallottunk már a múmiákról, sőt akár régészek, egyiptológusok is akarhattunk lenni. Tavaly azonban egy új arcát ismerhettük meg az országnak, amelyről eladdig csak a Nílus vagy a Piramisok, esetleg Kleopátra jutott eszünkbe.

A Facebook-forradalmakként is aposztrofált arab felkelések azonban reflektorfénybe állították a Földközi-tenger menti arab államokat, amelyek sok-sok évnyi diktatúra után próbálták meg kivívni saját önállóságukat. Így volt ez Egyiptommal is, amely már a római időktől kezdve mindig valamilyen függés alatt volt, hiszen a Birodalom felbomlása után iszlamizáció és keresztes háborúk jöttek, majd a törökök vonták befolyásuk alá a Nílus vidékét, később az angolok rabigájába kerültek, majd Napóleon parádézott.

Az angoloktól az I. világháború után részleges, majd a második világégést követően teljes függetlenséget kaptak. Ezt követően erős szovjet függőség következett, amely az 1970-es évekre eltűnt, öröksége az Asszuáni gát. Ekkor indult meg a közeledés Amerikához, amelyben az Izraellel való szembenállás jelentős szerepet játszott. Végül az egy évvel ezelőtti felkelés, amely már a mi életünkben vált történelemmé, az amellyel sikerült megdönteniük Hoszni Mubárak rezsimjét, amelyet először egy katonai kormány vett át, majd 2012 elején szabad választásokon az iszlamisták nyertek.

Ezért tehát a töredezettség, amely után most talán egy békésebb, egységes Egyiptom felé vezethet az út. Persze nem ez az ok, amiért az ország felkerült a listánkra, hanem az, hogy csak úgy, mint Vietnam, itt is rendkívül nagy tömegű munkaerő áll és állhat rendelkezésre, hiszen nagyon fiatalos a népesség, az átlag életkor mindössze 24 év körül alakul. Bár a munkanélküliség itt magas, 12% körüli, ez sosem volt alacsony. Az viszont jellemző az országra, hogy rendkívül nagy számban vállalnak munkát egyiptomiak a környező „olajországokban”, amelyekből aztán a fizetésük egy részét hazautalják, és így – a sok kicsi sokra megy elv alapján – nagymértékben hozzájárulnak Egyiptom financiális mutatóihoz. Ennek ellenére az ország rendkívüli mód el van adósodva.

Törceee
ttt@nyuz.elte.hu