Labdarúgó-Európa-bajnokság Franciaországban, nyári olimpia Rióban – csak hogy a legnagyobb sporteseményeket említsük, melyeken számos magyar siker született, sőt még egyetemünk is gazdagodott egy éremmel az ötkarikás játékokon. Lássuk, milyen nyarunk volt sportügyileg!

Tavaly novemberben egy álomsorsolásnak is köszönhetően a magyar labdarúgó-válogatott 44 év után ismét kijutott az Európa-bajnokságra, amely júniusban egy legalább 12 napig tartó eufórikus hangulatot hozott hazánknak. A német Bernd Storck által vezetett csapat az egész országot maga mellé állította csupa szív, fegyelmezett, és gólerős játékával. Régi és új futballrajongók tömkelege nézte közösen a Budapest és az ország egész területén elhelyezett kivetítők előtt, ahogy a nemzeti csapat először Ausztriát 2–0-ra legyőzve, majd Izland ellen a végén kiegyenlítve 1–1-es döntetlent játszva, végül az Európa-bajnok Portugália ellen egy 3–3-as döntetlennel megnyeri csoportját, és veretlenül jut be a nyolcaddöntőbe, ahol aztán egy jobb erőkből álló Belgium 4–0-ás vereséget mér fiainkra.

Az ország meccsről-meccsre egyre összetartóbbá vált, és ahogy a játékosok a pályán, úgy mi, egyszerű szurkolók is elhittük, hogy „az éjjel soha nem érhet véget!” A mérkőzések utáni fiesztahangulat pedig megint megmutatta, hogy a sport az egyetlen olyan dolog, ami igazán képes egyesíteni és megváltoztatni országot-világot! Aki tud még egy dolgot, ami ennyire képes összefogni az embereket, annak várom az ötleteit az e-mail címemre…

„Gurulj be lassítva is!”, „eldőlt a MMMérkőzés!”, „Magyarország: kettő, Ausztria: nulla”, „szökik a bálna” à la Böde, Gera pályafutását megkoronázó gólja a portugálok ellen és Dzsudzsák duplája mind-mind olyan feledhetetlen emlék, amit az unokáinknak is mesélni fogunk majd. A belgák elleni találkozóról sem azt fogjuk majd mesélni, hogy mennyire elvertek bennünket, mert ez korán sincs így, a csapat még 2–0-nál sem adta fel a harcot, ám ami Portugália ellen bepattant, az Belgium ellen nem.

A srácok tehát varázsoltak nekünk valami szépet, csak remélni tudjuk, hogy ez még csak a kezdete egy folyamatnak Nem valami pozitív viszont, hogy a 2018-as világbajnokság selejtezőit egy vékony 0–0-s döntetlennel kezdtük a Feröer-szigeteken. Persze még mindig van kilenc javítási lehetőség Portugália, Svájc, Lettország, Feröer-szigetek és Andorra ellen! Még tovább tekintve Magyarország a 2020-as Európa-bajnokság egyik házigazdája lesz a sok közül, oda is jó lenne kijutni egy újabb fieszta érdekében!

Az Európa-bajnokságot Portugália nyerte, a fináléban a házigazda Franciaországot egy hosszabbításban szerzett Éder-góllal felülmúlva, amivel a portugálok sztárja, Cristiano Ronaldo a nemzeti csapatban is felért a csúcsra, sőt a háromszoros aranylabdás egyszerre mondhatja magát BL-győztesnek és Európa-bajnoknak is.

A nyár másik kiemelt sporteseménye a XXXI. nyári olimpiai játékok volt, melynek Rio de Janeiro adott otthont. Először rendeztek a dél-amerikai kontinensen olimpiát, már csak Afrika a fekete folt ilyen szempontból, vagyis az összes többi földrész otthont adott már legalább egy olimpiának. Az előjelek nem voltak valami jók, Brazíliában egyre nagyobb a korrupció: az egyik legolcsóbbnak ígérkező olimpiából az egyik legdrágább vált a politikusok és a szervezőbizottság ügyeskedése nyomán. Az óriási jövedelmi, társadalmi, területi egyenlőtlenségek, vagy az éppen a megnyitóünnepségre elkészülő létesítmények mind-mind azt vetítették előre, hogy túl nagy falat lesz Brazíliának a világ legnagyobb sporteseménye.

És akkor a Zika-vírusról még nem is beszéltünk…

Londonhoz képest több – egyéni – sportolóval, de eggyel kevesebb csapattal mehetett Rióba a magyar csapat. A 160 tagú küldöttségünk összesen 8 arannyal, 3 ezüsttel és 4 bronzéremmel, azaz összesen 15 medáliával térhetett haza a Megváltó Krisztus-szobor árnyékából, amivel Magyarország az éremtáblázat 12. helyén zárt. Az élen az Amerikai Egyesült Államok még négy évvel ezelőtti éremmennyiségét is túlszárnyalta: a brit fővárosban anno 103, Brazíliában 121 érmet szerzett a Team USA!

szilagyiaron

A nyolc aranyunkból hetet a hölgyek szereztek, hármat-hármat az Iron Lady, azaz Hosszú Katinka és az új kajakkirálynő, Kozák Danuta (változó felállásban), egyet pedig a párbajtőröző Szász Emese. Férfiként egyedül Szilágyi Áron tudott diadalmaskodni, a Vasas 26 esztendős kardozója sikeresen megvédte Londonban szerzett olimpiai bajnoki címét, így immáron kétszeres győztesnek vallhatja magát.

Ha már Vasas, az angyalföldi klub volt a legeredményesebb a magyarok közül, nyolcból öt arany is a piros-kékek kötelékéből való, a kivételt a kajakos aranylányok képezik, ugyanis Kozák Danuta az UTE, Csipes Tamara és Szabó Gabriella a Honvéd, Fazekas-Zur Krisztina pedig a Győr versenyzője.

Ezüstérmes lett Imre Géza férfi párbajtőrben, Hosszú Katinka 200 méteres hátúszásban, valamint Cseh László – egy emlékezetes hármas holtverseny után – 100 méteres pillangóúszásban. Bronzérmet szerzett Kenderesi Tamás – az ember, akire mindig ráfér egy-két sajtburesz – 200 méteres pillangóúszásban, Márton Anita női súlylökésben óriási országos csúcsot lökve, a férfi párbajtőrcsapat (Imre Géza, Rédli András, Boczkó Gábor, Somfai Péter), és 800 méteres gyorsúszásban az a Kapás Boglárka, aki amellett, hogy az ELTE tanulója, számos férfiszívet dobogtatott meg napról napra.

Remek olimpia volt, melyen utoljára láthattuk alkotni minden idők legnagyobb úszóját (Michael Phelps) és sprinterét (Usain Bolt). Mert ők igazi művészek a maguk műfajában az összes sportolóval együtt, akiket fentebb olvashattatok!

Fotók: index.husportmenu.net