Mégis mi ebben a buli?

Az utóbbi időben Budapest belvárosát elözönlötték a szabaduló szobás helyek, már régóta szemezgettem velük, majd végülis egy nagyobb csapattal belevágtunk és kipróbáltuk, hogy túlélnénk-e.

Nemcsak a kijutás, hanem már a bejutás is kalandos volt, ugyanis a csapatunk fele az odaúton eltűnt, de végül eltaláltak a Zichy Jenő utcai Mystery Games-hez. Velünk párhuzamosan indult egy csapat, akik a nulladik körben elbuktak, ugyanis az egyik fiú beszorult a wc-be és már az onnan való kiszabadulás is nagy nehézségeket okozott a csapatnak, de végül elindultak a maja szobor mögött elrejtett ajtóhoz, mi pedig egy kis faajtóhoz lettünk irányítva.

A kerettörténet szerint, régészek voltunk, akik Egyiptomban kalandoznak, és be kellett törnünk egy múzeumba, hogy onnan megszerezzünk négy ereklyét – de minderre csak egy óránk van, mert ha jön az őrségváltás, akkor lebukunk. A játékmesterek leszögezték, hogy minden feladatot logikával kell megoldani, és nem pedig izomerővel.

Aki SPOILER mentesen szeretné tovább élni az életét, és csak ajánlásra kíváncsi, az ugorjon az utolsó bekezdéshez. Amint bezárult mögöttünk az ajtó, rögtön elkezdtük felfedezni a terepet, volt egy pirosan világító piramis, amire a mágneses ereklyéket kellett felhelyezni, és ha mind megvan, akkor zölden világít és szabadok vagyunk.

Az első rejtélyhez egy szobrot kellett arrébb mozgatnunk, és az aljában volt egy mágneses kulcs, amivel bekapcsoltuk a napórát. A lapon található kódot nekem sikerült átlogikáznom számokká, ami az első lakatunkat nyitotta volna.

Mivel az első fél órában megszereztünk két ereklyét, és kissé elbíztuk magunkat, megveregettük a saját vállunk, majd elkezdtünk fel-alá téblábolni. Volt egy rejtvény, aminél teljesen félresiklottunk és a következő fél órán át sötétben tapogatóztunk, de szó szerint, mert egy csillagkép szobában próbáltuk kitalálni, hogy az a három pötyike, mégis mi az isten és merről kell nézni. A többiek tőlem vártak megoldást, mert mégiscsak természettudományos képzésre járok, de nem hatotta meg őket az, amikor azt bizonygattam, hogy ha biokémiás feladat lenne, akkor több hasznomat vennék. Végül segítséget kértünk, és elárulták a helyes kódot, mi meg nagy homlokráncolva próbáltuk a már helyes csillagképeket megtalálni (nem ment), de megvolt a kód, és kinyitottuk a ládát. Majd ezután újabb falba ütköztünk, vagyis helyesebben oszlopba, tudtuk, hogy melyik oszlopon van a rejtekajtó, és hogy ki kéne nyitni, de sehol sem találtuk. Páran túl gyengék voltunk, ahhoz, hogy kinyissuk, az erősebbek, pedig nem merték megrángatni – hiszen mondták, hogy ne tegyük. Majd az egyik srác végső elkeseredésében benyúlt egy résbe és megrántotta, majd csodák-csodájára kinyílt az oszlop, mi csak döbbenten pislogtunk, mert már számtalanszor próbálkoztunk vele, de túl erősnek bizonyult a mágnes. Végül 5.56 perccel túlléptük az időt, és nem jutottunk ki időben.

Összegezve közben elég jó móka volt, de kissé visszavett a lelkesedésünkből, amikor tudtuk, hogy mit kéne csinálni, de nem sikerült, pláne úgy, hogy az időnk is lejárt. Érdemes nagyobb csapattal menni, egyrészt úgy olcsóbb, másrészt meg több szemszögből tudjátok megvizsgálni a problémákat.